Boldoggá tett tegnapi veszekedésed a lámpa-
     fényben, a hangod ezer átkod, az őrületed,

mikor, ittasan a bortól, ellökted az asztalt
     s vagdostad hozzám a teli poharakat.

Csak neki, gyönyöröm, ess neki, rajta, ugorj a hajamnak,
     vágd bele arcomba gyönyörü körmeidet,

s hogy parazsat vetsz rám s szememet kimarod: fenyegess csak,
     s ingem szaggatván csak csupaszítsd szivemet;

mindez igazi jel, igazi szerelem jele mindez:
     mély szerelem nélkül sohase szenved a nő.

Amikor egy asszony csak szitkot perget a nyelvén,
     amikor odarogy a templomi Vénusz elé,

amikor őrei közt mer csak sétálni az utcán
     vagy mint megszállott rohan az ut közepén,

vagy ha bolond álmok riogatják, s egy fiatal lány
     képe előtt nyomorult idege sirva fakad;

orvosa, papja vagyok rég minden lelki bajoknak,
     s mondhatom, ezek igaz, nagy szerelem jelei.