Az elmúlt napokban fújt a szél és esett az eső.Sokakat megihletett, sokan írtak a bús -borongós időről, ami az ablak elé, a szobába kényszerítette az 'írókat'.

Egyik éjjel felébredtem, hirtelen, ahogy az ébresztő hangjára felriad az ember. Az első,amire figyelmes lettem, hogy szakad az eső. Mosoly futott végig az arcomon..Évek óta Te jutsz eszembe az esőről, a zivatar hangjairól.És ha rád gondolok, mosolygok.Azonnal magamra kaptam egy vékony plédet, és kirohantam az esőbe:) Még meleg volt akkor az idő, és vártuk az égi áldást.A májusi eső aranyat ér- tartja a mondás. Felemeltem a fejem és belenéztem az esőbe. .. és tudtam, hogy bárhol is vagy most, ébren vagy és hallgatod az esőcseppek koppanásait. ..rám gondolsz..én pedig rád!