A másik klán parancsnokának reszelõs hangja közelebbrõl jött mint az elõbb Istaaré.
-Itt bújtak el a föld alatt. Vagy itt másztak be a barlangba.
-Ennyire közel lenne egymáshoz a törpék és az Orkok barlangja? -kérdezte hitetlenkedve Istaar.
-Hát, keressük meg a csapóajtót és meglátjuk.

Buster rémülten kapta elõ zsebébõl a rövid bõrláncot.Remegő kezekkel szétbontotta a csomót és az öt átfúrt kék kis kavicsból lehúzott egyet. A hatodik a barlang falában van. A gyertyafény végleg kihunyt és Sophie suttogva kérdezte.
-Mit csinálsz?
De magyarázatra nem volt idõ.
-Kapaszkodj belém amilyen erõsen csak bírsz. Csukd be a szemed és el ne engedj bámi történjen is.
Bár a kis boszorkány elképzelni sem tudta mi fog történni, de azért a férfi hóna alatt átnyúlva a vállaiba kapaszkodott. A következõ pillanatban akkora erõvel rántotta hátra valami, hogy úgy érezte kitörik a nyaka.
Végtelen fülsiketítõ csend támadt és amikor újra kinyitotta szemeit, a sötétségen kívül semmit sem látott. Másodperceken át fuldoklott. Egyszerre akart levegõt venni és nyelni is. Mire kialakult a helyes sorrend, halk zúgás támadt a fülében és tenyere víztõl síkos falat érintett. Fojtott, párás levegõ vette körül és egybõl rájött, hogy már nem a szûk rejtekben van.
-Jól vagy? -a sistergõ zúgáson át Buster hangját hallotta.
-A nyakam fáj. -hangzott a sötétségbõl a válasz. -Miféle varázslat volt ez?
-Árnyékút.
Nem látta ugyan a férfi arcát, de hangján hallotta, hogy mosolyog.
-Azt hittem a galaxisok közötti utazáson kívül nincs rosszabb. Tévedtem!
-Mondtam, hogy kijutunk:) Gyere, menjünk tovább. - Tapogatózva közeledett a lányhoz. Mikor elérte, megfogta a kezét és óvatosan ülõ helyzetbe húzta.
-Még a hátam is. Azt hittem kiszakad a gerincem. -Buster Sophie mellé térdelt, jobb karjával megtámasztotta a hátát, balkezével a vállát tartotta. A lány feje a  mellkasához simult, álla alatt érezte a puha hajfürtök cirógatását. Kellemes borzongás futott végig testén, mikor megérezte Sophie simogató kezét gerince fölött átsuhanni. Piciny tenyere vállán állapodott meg, és a mozdulat fájdalmától rögtön bele is markolt az ívben elterülõ csuklyásizomba.
-Pár percig még pihenhetsz. -súgta -Nem vagyunk messze a papok barlangjától. Ott majd lesz idõd jól kialudnod magad.
-Buster, menj csak tovább egyedül. Miattam ne kerülj újabb veszélybe. -hangja megbicsaklott, könnyei sós folyóként simítottak végig arcán. Úgy bújt a férfihez, mint egy megszelidült kóborló cica.
A törpe egycsapásra óriásnak tûnt ahogy karjaiba emelte az erõtlen nõi testet és határozott léptekkel elindult a barlang kijárata felé. Úgy ismerte a helyet, hogy a vaksötétségben is képes volt kikerülni a lábai elõtt heverõ köveket.