Veni

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron)

az első találkozás

2009. június 13. 21:47 - veni75

A lány kezében megcsillant a kard éle ahogy a magasba emelte, és újra a veremhez sétált. Leguggolt a szélére és a kapaszkodó kezektõl nem messze a földbe szúrta. A fegyver rezegve állapodott meg az alatta megbúvó kövön, Serkel pedig épp akkor lódította elõrébb kezét, ügyesen megmarkolva az elhagyott pengét. Érezte a tûszúrásnyi fájdalmat és azt követõ forróságot is, de a szabadulás utáni vágy akkora volt benne, hogy azt sem bánta volna, ha elveszíti ujjait. Nem volt szerencséje, kapaszkodója nemes egyszerûséggel kifordult a földbõl, Õ pedig úgy zuhant vissza a verem aljára, mint egy zsák búza. Az alatta kapaszkodó törpe szemöldöke felszakadt, orrából dõlt a vér amikor a nehéz csizmák az arcába rúgtak. Szívós kis lény volt, erõsen markolta a veremben keresztbe álló faágat és akkor sem engedte volna el, ha néhány sötét elf akarná magát a felszínre küzdeni rajta keresztül. Perceken át kapart a verem oldalán lábaival, mikor végül megunta és egy varázslatot elmormolva a füvön termett.
-Harcedzett katona,.. de nehéz mint a dög! -a sötét lyuk fölé állva üvöltözött tovább -Soha nem jutsz ki onnan! ! Megalázom magam és titeket szolgállak,.. hát normális vagyok én? -dühösen a mélységbe köpött egyet és apró lábain, sántítva a lány felé indult.
-Ó nagy varázsló, ó nagy harcos, légy üdvözölve!- ezt a mondatot már széles mosollyal mondta, de szeme ravaszul megcsillant. Elkapta a lány kezét , és vezérekre jellemzõ magabiztossággal megcsókolta. Sophie összeszûkült szemekkel figyelte a válláig érõ törpe produkcióját, de nem húzódott el tõle. Az pedig, nem érezvén ellenállást a földre húzta a lányt, közben õ is leült.
-Hát ezt felesleges volt. Állva vagy akkora mint én ülve:)
-Ó, ne becsülj le gyönyörûségem -közben kihívóan kacsintott egyet. A „gyönyörûség „arcán a megrökönyödés jelei látszottak, és zsigerbõl tört ki belõle a kérdés.
-Mi a francot akarsz tõlem te eszement?
-No mit gondolsz? -kérdezte vigyorogva a törpe, de ahogy a lány arcára nézett. . - reméltem ha kedves vagyok, legalább a sebeimet ellátod.
-Jaa, a sebeid. Azt el. Meg a bajodat is ha még egyszer ilyen szemtelenül méregetsz.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://shilouette.blog.hu/api/trackback/id/tr665857139

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása