A lány ruhájáról ellenfele és saját vére csepegett amit elnyelt a fekete föld. Perceken át nézte legyõzött ellenfele agonizálását, mikor furcsa jelenség vette kezdetét. Azon a helyen ahol a fiú vére a fölbe ívódott, egy alak kezdett kirajzolódni.A fiú teste pedig ezzel párhuzamosan kezdett láthatatlanná válni. Végül Mark mosolygó arca nézett vele szembe, korábbi halálos sebének már nyoma sem volt. Sophie teljes révületben, sebesülten, tenyerével egy kört rajzolt a levegõbe ahol megnyílt az örvénylõ kapu. A lány
gondolkodás nékül lépett be rajta nem tudva melyik dimenzióba kerül. Hideg volt és sötét. Megállt egy pillanatra, tenyerét a sebére szorította és megállapította, hogy már nem vérzik. Eszébe sem jutott körülnézni, csak rohant a vak sötétségben. Léptei visszhangoztak, azonnal rájött hogy egy csarnokfélébe került. Szeme lassan hozzászokott a sötétséghez, és bal oldalán egy lépcsõt pillantott meg. Felrohant rajta az elsõ emeletig mikor meghallotta.. Valahonnan beszédfoszlányok jutottak el hozzá. Lelassította lépteit, és óvatosan lopakodni kezdett. Léptei zaját vastag szõnyeg fogta fel, nem volt nehéz észrevétlenül a félig nyitott ajtóig eljutni.
Fáklyatartók sorakoztak a falak mentén amikben a lángok megvilágították a szobát. Sophie szemei összeszûkültek, még ez a félhomály is bántotta a szemét. Megállt az ajtóban, és figyelte azt a két alakot, akik furcsa párbeszédet folytattak odabent. Egyikük egy nõ volt hófehér ruhában, a másik egy férfi, vállán nyugvó fekete talárja elárulta miféle alak lehet. Eleinte nem tudta eldönteni mi történik, míg aztán az ajtótól nem messze egy hatalmas kard bele nem vágódott a falba amit a taláros alak egy perccel elõtte kezdett el forgatni. A fehér ruhás is boszorkányféle lehetett, mert erre
reagálva a falon nyugvó szablya a markában termett, és azonnal ellenfelére támadt. Elszabadultak az indulatok, és a korábbi beszélgetésük csatározásba torkollott. Többször megsebezték egymást, végül a taláros alak a kõpadlóra roskadt, a nõ odalépett hozzá, kiáltott valamit és a taláros mellé csapott a szablyával. A mágus utolsó erejét összeszedve a boszorkány bordái közé szúrta a kardját, amitõl az lassan a padlóra hanyatlott. A mágus beszélni kezdett a boszorkányhoz, hangja hol gúnyos ,hol pedig együttérzõ volt. Aztán kántálni kezdett valamit, sebeibõl dõlt a vér, minden örvényleni kezdett
majd hatalmas fény támadt ami elvakította Sophit. Mikor újra kinyitotta szemeit a szobát napfény világította meg, és a kastélyuk egyik szobájában találta magát.