-A gyermek most az Ön házában van Mr Donne? -a felügyelõ próbálta leplezni meglepõdését, de a hanglejtése elárulta.
-Igen az én házamban! Tán azt feltételezi, hogy nem tudok róla gondoskodni? -a felháborodástól megremegett a hangja
-Ugyan dehogy, hogy is gondolhatnék ilyesmit. -a férfi arcán ijedtség suhant át, szemei is kikerekedtek.
-Keressék meg az anyját!! Minél hamarabb.
-Természetesen mindent megteszünk, de ez talán sok idõbe telik. Addig is ..egy árvaházban helyezzük el. Ma délután elküldöm érte a ....
-Árvaházban? -láttam a kerítés mellett álltak, koszos volt az arcuk.. és foltozott a ruhájuk. A nagyobbak verekedtek vagy épp a kisebbeket dobálták kaviccsal.. és az elmúlt évben meghívtak egy színházi elõadásra, ahol gyûjtést szerveztek az árvaház javára, mert nincs rendesen fûtve és gyógyszerük sincs elég.. és gyakran elõfordul, hogy egyik másik megbetegszik és meghal.
-De hát ez az élet rendje. -mondta akkor a csinos kisasszonynak.
-Maga pedig szívtelen. -haragos volt a hölgy arca, szemei is megvillantak mikor elfordult.
-Amíg nem találja meg az anyját, addig nálam lesz. -jelentette ki ellentmondást nem tûrõ hangon .

A város fõterén gyerekek futották át nevetve, hógolyókat dobáltak egymásra, némelyik vállán korcsolya vagy szánkó kötele. A házak ablakait jégvirág díszítette, az éjszakai fagy gyönyörû alkotása.Lassan elkezdett hullani a hó, ..igazi karácsonyi hangulatot keltve.
Mikor belépett a kastélyba szerencsére senki nem volt az elõcsarnokban. A kocsis segítségével behurcolta a városban vásárolt holmikat a könyvtárszobába majd magára zárta az ajtót.Valamivel késõbb mikor Marie bejelentette, hogy elkészült az ebéd, akkor jött ki onnan. Megvárta míg a szobalány elmegy az ajtótól- hallotta cipõje koppanását- elõször csak résnyire nyitotta az ajtót, kilesett, mikor látta ,hogy senki nincs a közelben hirtelen kisurrant.
-Este 6 -kor mindenki jöjjön le a könyvtárszobába, mondja meg Marienak, hogy hozza le magával azt a gyereket is.
-Igenis Uram -válaszolta a komornyik engedelmesen. A szobaajtón át halk zene szûrõdött ki, az ajtó lassan kitárult és gyertyák fénye ragyogta be a szobát.
A kandalló mellett egy díszbe öltöztetett  fenyõfa állt, csúcsa a könyvesfal tetejéig ért. Alatta díszes csomagolású dobozokban ajándékok rejtõztek. Mr Donne feje bukkant elõ az ajtó mögül, arcán kedves mosoly ült.. kézlegyintéssel jelezte, hogy lépjenek beljebb. Ahogy Marie belépett a szobába, a herceg elé állt, és mintha teljesen természetes lenne, kivette a picit a lány karjából, és.. -Te velem jössz kicsi Sophi. -elindult vele az ajándékok felé. Sorban kiosztotta a díszes csomagokat mindenkinek, végül egy nagy halom doboz elõtt állt meg.
-..és itt pedig ..a te ajándékaid.
Leült egy párnára, balkarjára fektette Sophit és elkezdte kicsomagolni az ajándékokat. Közben beszélt neki, megmutogatta mi mire való.. mosolygott. Most elõször boldognak látszott. A személyzet csendben elhagyta a szobát, csak Marie maradt.
-Mr Donne..
-John.., kérem Merie.. John. -a lány kissé elpirult.. és zavartan folytatta.
-Lassan ennie kell.. Sophinak.
-Vettem egy bölcsõt is, az én szobámban fog aludni Sophie. Ön pedig mától a dajkája lesz. Berendeztettem a folyosó végén a vendégszobát önnek.