Mikor újra kinyitotta a szemét, a keleti égbolton vékony narancssárga szín jelezte a közeledõ hajnalt. Már derengeni kezdett és iszonyat hideg volt. Valószínûleg az ébresztette fel álmából, hogy posztó ruhája nem bizonyult kellõen melegnek. -Ki gondolta volna, hogy ilyen hamar beköszönt az õsz. -Még perceken át ült a faágon reszketve a hidegtõl. Csak akkor kezdett lemászni, mikor már úgy vélte, hogy biztonságos odalent. Még beléhasított a gondolat félúton, hogy csendben kell maradnia, biztos ami biztos. Alighogy az avarba lépett hallotta a két érces hangot. Szorosan a nedves törzshöz simult, és teljes mozdulatlanságban hallgatta a párbeszédet.
- Az erdõ szélén látták. Biztos, hogy ott is maradt mert tábortûz égett mellette. -a lény hegyes füle kissé hátrafelé mozdult, ahogy a mocorgást meghallotta.
-Mit kezdjünk vele? Csak. .
-Halkabban.. -súgta a másik
-. . csak egy ember.. Nem is ember. Csak egy nõ:))
-Elvisszük a tanyára. -suttogta a másik -A fõnök biztos örülne neki, állítólag szép kis teremtés.- széles vigyor terült szét rút képén, amibõl a másik rögtön megértette mire gondol.
-Na menjünk!- kiáltotta ahogy a torkán kifért, mire az erdõ megelevenedett.
A törpe ha lehetett hát még kisebbre húzta magát össze, és kihasználva a hirtelen támadt zûrzavart egy nagy halom elszáradt falevéllel igyekezett magát álcázni. A vonuló Goblinok ezerszer rátapostak, egyesek kõnek vélték és mikor véletlen megbotlottak benne, dühösen még jókorát bele is rúgtak. A kicsi, fogait összeszorítva kuporgott magában azon imádkozva, hogy észre ne vegyék.
A Goblin egyébként gyáva népség, amolyan elfajzott tolvaj aki nem riad vissza ha ártatlan vért kell kioltani. De nem egyedül. Ahol egyetlenegy is feltûnik, ott biztos hogy kisvártatva tömegesével kerülnek elõ.
A csapat elvonultával a törpe sárosan, remegõ kezekkel seperte le az arcára ragadt nedves leveleket.
-A lányért mennek, a „nagy „mágusért” az erdõ szélére. Ha szerencséje van, már az éjjel odébb állt. Ha meg nem, .. hát akkor a Goblinok vezérének lesz átmeneti hálótársa. Meg is érdemli. Miatta maradtam olyan sokáig a mezõn, és miatta tértem le a biztonságos ösvényrõl. A verés miatt különösképpen.
-Még mindig reszketve elindult a fák alatt. Bár hirtelen fogalma sem volt merre jár, de azt tudta, hogy abba az irányba nem megy amerre a Goblinok indultak. Rövidesen a folyóhoz ért, egy ismerõs útra, és sikerült magát a helyes irányba tájolni. Megfogadta magában, hogy soha többé nem tesz meg egy lépést sem páncélja és kardja nélkül.
A hidat már messzirõl látta, fáklyás számszeríjászok védték éjjel nappal a rossz szándékú betolakodók ellen. Sokáig nem értette miért ég a fáklya nappal is, de aztán egy alkalommal mikor az Orkok háborút indítottak Anamúr védõi ellen, rögtön megkapta rá a választ. Az égõ nyílvesszõk felperzseltek mindent amibe csak belefúródott hegyük ,s ha a hatalmas testû ellenséget nem lehetett visszaszorítani a hídról, akkor az íjászok könyörtelenül felégették azt.
Már egészen közel járt , mikor a semmibõl elõkerültek a trollok és az erdõbe vették az irányt. Nem számítottak túl nagy ellenségnek, velük egy egyszerû varázslattal is meg lehetett szabadulni. Ennek ellenére a kicsi hasra vágta magát és érdeklõdve hallgatta mirõl beszélgetnek.
-. . ezt a Goblinok suttogták még mikor az erdõben jártam. Ha követjük a nyomaikat, megtaláljuk a harcost is. -magas hangja sikított a szélben, közben hallani lehetett a szájából szerteszét fröccsenõ nyál cuppanását.
-Ha csak az az egy van a veremben, felesleges odamennünk. A Goblinok nem fognak osztozni velünk. -mondta erre egy másik.
-Ó, Te ostoba! Gondolod, hogy egyedül indult csatába? Az hírvivõ lesz. A sereg is ott bújik meg valahol. Remélhetõleg nem túl messze, mert nem akarok a hágóra menni fagyott húsért:)) -ezt már a harmadik tette hozzá. Várakozással teli kéjes kacajuk hasított a levegõbe, amit az erdõ sötétje nyelt el.
Össze kell hívnom a parancsnokokat, és szólni a klánvezéreknek. Õk talán tudják mit kell tenni. Végülis az emberekkel õk léptek szövetségre, nem pedig Choor… Hm, de mire beindul a gépezet, addigra a lány a Goblinok fogságába esik, vagy a trollok zabálják fel. A vitéz serege most nem számít, mert azokat meg kell találniuk a trolloknak is. Ha pedig meg is találják õket, akkor sem valószínû, hogy túl sok áldozatot tudnak majd szedni. Csak a hasuk tömik tele, de egy jó lakomáért képesek meghalni is.
A hídig futva tette meg az utat, közben jelezte az íjászoknak, hogy nem ellenség közeledik, különben kérdés nélkül lenyilazzák. Leugrott a barlang szájához, végig rohant a mások számára útvesztõnek tûnõ labirintuson és saját kis fészkéhez érve felkapta páncélját. Üldözött vadként indult a föld alatti úton az erdõ széléig. Az utolsó métereket már kúszva tette meg az egyre jobban keskenyedõ vájatban. Mikor a felszínre ért gondolkodás nélkül kúszott a rögtönzött táborhely felé és örömmel nyugtázta, hogy nem elõzték meg. A lány a hátán fekve aludt, feje búbjáig bebugyolálta magát de így is megremegett mikor talárja alá kúszott az idõnként feltámadó szél. A törpe óvatosan a lány szájára tette kezét és anélkül, hogy hozzá szólt volna, megrázta a vállát. Sophie egybõl felébredt és reflexbõl derekához erõsített övébe nyúlt, amibõl tõrét húzta ki szélsebesen. A kicsi jól ismerte már ezt a mozdulatsort, az Õ övében is megbújt az elmaradhatatlan kis fegyver. Tudta jól, hogy mi következik. Gyorsan elrántotta kezét a lányról és rögtön vagy fél méterre gurult tõle.
-Csak én vagyok -súgta fojtott hangon –Meg ne szólalj, mert felhívod ránk a figyelmüket.
-a lány értetlenül nézett a törpe arcába, de nem szólt semmit. Érezte oka van annak, hogy a kicsi visszamerészkedett azok után ami történt.
-Gyere, el kell bújnunk. -folytatta, és fejével egy bokor irányába biccentett. Anamúr két teremtménye szégyenszemre a sáros földön kúszott menedéket keresve. Mikor a kiszemelt helyre értek, a törpe felemelte a bokor alá ügyesen elrejtett csapóajtót. Intett a lánynak, hogy õ menjen elsõnek, majd visszacsukta. Kicsi viaszgyertya lángja pislákolt a szûk helyiségben, és valahonnan friss levegõ áramlott be.
-Mi történt? -kérdezte Sophie.
-Elõször egy agyszívó, aztán a Goblinok végül a folyóparton a trollok. Gyorsan terjednek a hírek ha néhány idegen vetõdik a rengetegbe. -Röviden elmesélte mit hallott. A lány türelmesen végighallgatta majd megszólalt.
-Sophie vagyok. -a kicsi megdöbbent arckifejezése elárulta mennyire nem érti a lányt. A mágus halkan felnevetett. -Na, és téged hogy hívnak?
-Ez a legnagyobb gondod? -csattant fel a törp.
-Hát, tudnom kell a megmentõm nevét. -Mosolya megenyhítette a másikat, és megjátszott haraggal mondta ki saját nevét.
-Buster.. Busternek hívnak. -Szorosan egymás mellett ültek, mozdulni nem igazán lehetett. A gyenge fénynél tanulmányozni kezdte Buster arcát. Most vette csak észre, hogy milyen fiatal. Úgy 30 évesnek gondolta. Az arca ugyan sáros volt, de éles tekintete tapasztalatságról és bölcsességrõl árulkodott.
-Most mit bámulsz? -förmedt rá udvariatlanul.
-Azon gondolkodom mennyi idõs lehetsz.