Érezte hogy nincs egyedül és mikor megfordult fekete taláros alakokat pillantott meg. Tüzetesen szemügyre vették, az egyik -akinek egy aranyszínû medál lógott a nyakában-felhúzott szemöldökkel kérdõn nézett rá.
-Te lennél? Már vártunk.. De nem gondoltuk, hogy .. Tudod miért vagy itt? -Sophie értetlen arccal nézett.
-Ma megtudjuk közénk tartozol-e, vagy ellenségünk leszel. Ma vagy 16-éves. Itt az idõ, hogy eldöntsd melyik útra lépsz. A jót választod, vagy a sötét mágia útját. De ismernünk kell az erõd, és neked is tudnod kell kordában tudod-e tartani az indulataid.
Míg a mágus beszélt, a többi taláros észrevétlenül távolodni kezdett egymástól, míg végül körbevették a lányt.
-Próbára fogunk tenni.
-Mit kell tennem? -kérdezte a lány.
-Tudni fogod, csak az ösztöneidre kell hagyatkoznod.
-Mi lesz ha kiállom a próbát?
-Akkor közénk tartozol.
-..és ha nem teljesítem amit..
-Akkor meghalsz!! -közölte a legnyugodtabb magabiztossággal a mágus.
A taláros alak egyetlen ujj mozdulatával, észrevétlenül óriási lendülettel a kapuhoz lökte a lányt.
-Elsõ lecke! Mindig szembõl támadj de észrevétlenül!! -Sophie válaszcsapásra emelte karját és egy -a mágusétól jóval gyengébb -energiamezõt irányított a támadója felé, amit az a pillantásával hárított.
-Második lecke! Mindig légy készen az ellentámadásra.
Még ki sem mondta a mondatot, mikor újabb mágia lépett mûködésbe. A falakon megjelenõ fegyverek sorra megmozdultak és a lány feje felett óriási lendülettel forogni kezdtek. Érc suhogása töltötte be a levegõt, majd ereszkedni kezdtek míg Sophie ruhájába bele nem vágtak. A lány szemeivel követte az éles pengéket, majd egy hirtelen mozdulattal elkapta az egyik markolatát és két kezében erõsen tartva a láthatatlan ellenségre támadt. A talárosok hátrébb húzódtak ahogy a kis boszorkánylány ügyesen kikerülte a halálos vágásokat .Rengeteg kard, bárd és mindenféle fegyver repült felé, alig bírt eltáncolni elõlük, és eddig még egyiket sem tudta végleg harcképtelenné tenni. Gondolatai megoldást kerestek, közben szert tett még egy fegyverre, de a harctól gyengülõ karjai alig bírták a küzdelmet. Eldobta hát az egyik kardot, ami mozdulatlanul a márványpadlón hevert. Félszemmel látta a mögötte álló páncélosok pajzsait és a következõ mozdulattal megragadta az egyiket. Persze képtelen volt még csak megmozdítani is. Ez egy elpazarolt pillanat volt, aminek következménye egy szablya ejtette seb lett. Nem érzett semmit, csak a kiserkenõ vért látta. A korábban eldobott kard még mindig a földön hevert... -Tehát ez a próba lényege.. mindet meg kell érintenem anélkül, hogy darabokra szaggatnának. -Sophie erõsen koncentrált mindig egyetlen fegyverre, és hosszú idõ elteltével mind a márványpadlón feküdt.
-Harmadik lecke! A legnagyobb káoszban is látnod kell a célod.
A "legyõzõtt" fegyverek újra a levegõben táncoltak még nagyobb erõvel, és gyorsabban mint elõtte. A mágusok minden irányból támadtak rá, a lány teste kiszolgáltatottan hánykolódott hol a kupola magasságáig emelték, hol pedig a falakhoz vágták õt. Úgy érezte szét szakad, közben pedig az elsuhanó kardok mardosták mindenfelõl. -Elég!!! Elmenekülni! -üvöltötte minden idegszála, és a végsõ menedék.. megnyitni a kaput.
-Nem nyílik. Nem mûködik.
Érezte ahogy a rúnák felizzanak tenyerében és elszabadul a varázs. Megállt az idõ, minden mozdulatlanná vált majd elhangzott a megsemmisítõ varázs is. Az összes kard és szablya, tõr és bárd, minden levegõvé vált. A talárosok kiléptek a védõburokból, szinte egyszerre hördültek fel, de az aranymedálos csendre intette õket.
Negyedik lecke... a végsõkig küzdj. Közénk tartozol, eredendõen jó vagy. Ma megkapod a pajzsod, a kardod és a gyûrût is.
De van még mit tanulnod.
A lány zihálva vette a levegõt, minden porcikája sajgott a fájdalomtól, sebei véreztek de arcán a gyõztesnek járó mosoly ült.
Aznap éjjel sebgyógyító varázslatokra pazarolta minden megmaradt energiáját, közben pedig azon a kastélyon járt az esze, ahol az anyját látta meghalni. Tudta, hogy van ideje megkeresni és megölni azt a mágust .Megerõsödik és itt megtanul még sokmindent, hogy aztán küzdelem nélkül ,esélyt sem adva a gyilkosnak végezhessen vele.