Sophie nyitott szemekkel a hátán feküdt. Az égbolton még látszottak a csillagok, de keleten a felkelõ nap, már narancssárgára festette a horizontot. Valahonnan messzirõl mintha hangokat hozna a hajnali szél, de a lány akárhogy is fülelt nem értette mit kántál a hang.
Serkel egész éjjel gyalogolt, már csak az erdõn kellet keresztül vágnia, hogy közelebb jusson uticéljához, aztán tart egy kis pihenõt mielõtt nekiveselkedik a hegynek. Regido fejedelem serege a medence elfoglalását tûzte ki céljául, ahol viszonylag kevesen telepedtek meg. De elõbb még szembe kellett nézni a sarkukban loholó bosszúszomjas népekkel. Egy korábbi, elhúzódó csatározás során a goddardi Maigeval kötöttek szövetséget, s az õ megbízásból, Létezõ és annak néhány ezres lovas vitézei sikeresen letarolták a fél galaxis népeit. Varock, serege legyõzése, és országa kirablása felett érzett dühében, bosszúhoz folyamodván felbujtotta Regido aktuális ellenségeit a soromontrákat, akik elüldözték földjükrõl Regido otthagyott népét. Nehezítette Serkel dolgát az a hír is, hogy a területeit féltõ goddardi Maige cselként használta fel Regido haderejét, azzal a céllal, hogy igazi ellenségének és szövetségesének is meggyengül hatalma.
Serkel, aki a testõrök parancsnoka volt, egy csatában szerzett sérülése végett kapta ezt a rangot. Nagyszerû vitéze volt urának, hûségét bizonyítva a végsõkig kitartott. Mikor egy háború során a törzsfõ elesett, Serkel nem hajtott fejet legyõzõik elõtt. Visszatért a fejedelemségbe, és újra csatasorba állt.
A fejedelem, busásan jutalmazta hûségét, megkapta a törzsfõi címet és mivel karjának izmát hasította szét egy dárda, kardforgatásra sokáig nem volt képes. Ezért hát a nemzetségfõ kinevezte õt a „testõrgárda” élére. Törzsfõ lévén rangján aluli feladat lett volna, ha valóban csak a testõrség dolgával bízza meg az uralkodó. De Õ, miközben követségekbe járt, felmérte a „szomszéd” földjét, hadseregének számát és felszereltségét. A háborús években a nemzetségfõ elõkelõ harcostársaként tartották számon, és ha nem kapott külön megbízást, akkor testőrsége volt neki is. Most éppen egyedül, a legnagyobb elõvigyázatosággal fürkészte ki az ellenség állásait, és vitte a hírt a hágón várakozó közel ötszázezer lelket számláló sereg parancsnokainak. Ha odaér, Serkel is felül lovára és elsõként vezeti csatába törzsének vitézeit.
Az erdõ agyagos földjét falevelek borították, s ezen a területen igen sûrûn megbúvó csapdák különös elõvigyázatosságra intették. Serkelel figyelme a négy napos szüntelen gyaloglás eredményeként, már lankadni kezdett. Ezért is akart az erdõn túl megpihenni, hogy aztán nehogy a hegyek között kelljen értelmetlen halált halnia. Egy pillanatig érezte ahogy lépésre elõre lendített lába beleütközik valamibe. Azonnal felfogta, hogy csapdára talált de kikerülni már nem tudta. A kimerültség okozhatta talán, de elvesztette egyensúlyát és hanyatt vágódva csúszott a lejtõn lefelé. Azonnal felélénkült és sarkával igyekezett fékezni a zuhanást. A föld túlságosan is fel volt ázva a korábbi esõzések miatt, és csakhamar hatalmas agyaggombócot tolt maga elõtt. -Azok a kurva törpék a hülye csapdáikkal. -Egy bokornak ütközve szerencsétlenül keresztbe fordult, és szó szerint gurulva tette meg a hátralévõ néhányszáz métert. Mire leért a mezõre, teljesen elszédült s a jótékony kiterülés helyett hatalmas zuhanás következett egy mély verembe.