Egy picinykét régen írtam már,most felteszem ide is.

A herceg felkapta a fejét a zajra. Álmából ébredt és még nem tudta eldönteni, hogy valóban hallotta-e, vagy csak álmodta. Fülelt egy darabig és már visszahajtotta volna a fejét párnájára mikor megint... felhangzott a kísérteties hang. Nyakáig húzta selyempaplanját és elsõ gondolata az volt, fejére is ráhúzza, a fülét is eltakarja, hogy még véletlen se hallja újra. De nem hagyta nyugodni a gondolat. .-mégis csak az én kastélyom. A kandallóban már csak parázs volt, így dobott rá néhány fadarabot, hogy fellángolva bevilágítsa a szobát. Az ajtófelé fordult mikor meglátta a hatalmas árnyékot a falon. Egy pillanatra meghûlt benne a vér, de erõt vett magán és megfordult. A kutya sétált el a kandalló elõtt az õ árnyéka táncolt át a falon. Felvette vastag háziköntösét és papucsát így indult el a csigalépcsõn az elõcsarnokba. Szõrnyû hideg volt . El is határozta, hogy ezentúl az összes kandallóban éjjel nappal égni fog a tûz és azt is, kell még néhány favágó. A falakon dicsõ õsök képe sorakozott, szomorúan konstatálta magában, már csak az õ és családja képe hiányzik. De ha így halad soha nem is lesz olyan kép a falakon, már közel van az öregkorhoz, örököse nincs, majd kapzsi rokonok öröklik meg az évszázados családi vagyont. Ehh.. rokonok-itt lebiggyesztette szája szélét-. Csak akkor jönnek ha valamire szükségük van. Nem .. nem pénzért.. az van nekik is elég.. és persze degradáló lenne ha támogatást kérnének csak azért, hogy egy egy üzleti vállalkozásba ne egyedül bukjanak bele. Ha lenne egy fiam aki tovább vinné a nevem, ha lett volna megtanítottam volna mindenre amit én megtanultam. De sosem volt szerencsém a szerelemben. A bálokon csak kényeskedõ, hisztis kisasszonyok jelentek meg. Egy olyan nem akadt köztük aki képes lett volna ....
Áhh. Már mindegy.
Belépett a könyvtárszobába, ott is hideg. Újra köhögés tört rá, szúrta a mellkasát . Ez visz a sírba. Már várom mikor állapítja meg a doktor ,hogy tüdõbajom van. A magányomon már csak a halál segíthet.
El is felejtette miért jött le meleg szobájából, mikor újra meghallotta a hangot. Közelrõl jött, olyan nyivákolás szerű. Mint valami macska. Hm.. lehet, hogy idetévedt a kertbe egy macska? Ejj, a szakácsnõ biztos újra elkezdte etetni a kóbormacskákat. Pedig már annyiszor megparancsoltam neki, hogy ne tegye. Hát már a szolgák sem tisztelik.
Mi több.. gyûlölik. Tudom én jól... zsarnok vénembernek tartanak. A hátam mögött gúnyolódnak. Megérdemelnék, hogy utcára kerüljenek az arcátlanságukért. Az állandó pletykák a piactéren a cselédlányok között. Azt hiszik nem tudom.. Azt pletykálják nincs szívem.. vagy ha van is az is csak kõbõl lehet. Ha tudnák sokszor mennyire szorítja a mellkasom, akkor nem kételkednének abban, hogy igenis van. Azért nem várják a halálom, mert nincs örökösöm és nem tudják mi lesz velük akkor. A komornyik meg issza a boromat. Láttam mikor elrejtette az üveget ahogy a konyhába léptem, hogy ellenõrizzem a szakácsnõt. Õ meg a húst lopja. Itt mindenki lop. Meglopnak engem. Szállást adok nekik.. havonta kétszeri kimenõt, és nem rángatom magammal õket sehová mint a szomszéd Wallace teszi a cselédséggel. Igaz én nem is megyek sehová.
A hang újra felüvöltött, ez már egyértelművé tette, hogy a kastély bejárata elõtt van valami. Miért nincs itt ilyenkor a komornyik? Most kiküldhetné megnézni mi ez a hang. Rápillantott a hatalmas nagy barokk stílusban készült órára, és megállapította, hajnal felé jár. December 24.-e van. Este mindenfelé gyertyalángok és terített asztal fogadja majd a családokat. Éjfélkor a püspök misézik majd, és csendes, békés, fehér lesz minden. Tiszta és fehér. A friss hó ...gyerekek hógolyóznak majd a város szélén, mint ahogy õ is gyermekkorában.
Közben elindult az elõcsarnokon át a bejárathoz. Összerezzent ahogy a szoba ajtaját kinyitva a hideg azonnal bemászott köntöse alá.
A hang erõsödött, de válasz nem érkezett a: -Ki van ott? -kérdésre.
Megállt a nagy ajtó elõtt, elhúzta a reteszt; . a fagyos fémhez ragadtak ujjai. Kitárta az ajtót és kishíjján megbotlott a lépcsõre helyezett apró csomagban.