Hamar eltelt egy év, tél köszöntött rájuk újra. Johnnak feltünt, hogy Sophie sokkal gyorsabban fejlõdõtt mint a többi gyermek. Még alig volt egy éves, de már összefüggõen beszélt, járt, nem kellett már pelenkázni sem. Emellett nagyon érdeklõdõ is volt, minden változást azonnal felfedezett és gyakran elõfordult, hogy ha bújócskáztak a kastélyban, a kislányt a könyvtárszobában lelte meg nyitott könyvvel a kezében. Ilyenkor egy kicsit mindig megijedt, hátha valaki másnak is feltûnnek ezek a dolgok. Eljött a nagy nap, szenteste .. Sophie egy éves születésnapja.
Hatalmas fenyõ állt feldíszítve a nappali szobában a kandalló elõtt. A ház népe egybegyûlt a közös ünneplésre és Sophie köszöntésére. A szakácsnõ hatalmas tortát sütött a legfinomabb kakaóval ízesítette, és tejszínbõl írta fel rá a köszöntõt. Lekapcsolták a lámpákat és a kislány elé tették a tortát. Sophie tapsolt és visított örömében. Két kezével esett neki a tortának, John épphogy eltudta kapni az égõ gyertyát nehogy megégesse a gyermeket. Sophie szája sírásra görbült.. a kialudt gyertyafényét kereste. Felemelte kezét, az ujjával a gyertyára mutatott és újra fény öntötte el a szobát. Szemei csak úgy ragyogtak az elégedettségtõl. John próbálta magyarázni a jelenséget és örömmel nyugtázta, hogy bár furcsának találta mindenki de azért elhitték, hogy bizonyára nem is aludt el teljesen a láng.
Átadták az ajándékokat a kislánynak és szeletelni kezdte a tortát a szakácsnõ, mikor Sophie hirtelen felállt, odasétált az ajtóhoz.. fejét felemelte, karjait kinyújtotta és mosolyogva mondta: -Anya. Mindenki elhallgatott és néztek az ajtó irányába, de nem állt ott senki. A kislány még állt ott egy percig, biccentett egyet a fejecskéjével mint aki megértette mit kell tennie, majd visszaült az asztalhoz. -Volt ott valaki kicsim? -kérdezte a herceg. -Nem, csak játszottam. -felelte Sophie.
Az évek szép sorjában követték egymást és a kislány egyre nagyobb és okosabb lett. Alig volt 5 éves , de már folyékonyan olvasott. Órákat töltött a könyvtárban , szinte minden téma érdekelte. Gyakran elõfordult ,hogy John tudós vendégeivel beszélgetett a szalonban, és vitás kérdésekben õ is véleményt alkotott a vendégek legnagyobb meglepetésére.
Emellett egyre furcsább dolgokra volt képes. A puszta akaratával elmozdított dolgokat, vagy megváltoztatatta az idõjárást, kezeiben tárgyak jelentek meg amik a közelben sem voltak. A herceg sokszor hallotta, hogy magában beszélget, és ismeretlen nyelven kántál valamit. Mikor elérkezett a 10. születésapja, valami nagyon furcsa dolog történt. Sophie tenyerében különös jelek váltak láthatóvá. Innentõl fogva már nem is titkolta John elõtt a képességeit. A herceg kérdezte tõle mi történik, de Sophie nem árulta el. Csak annyit mondott, lehet, hogy egy napon majd el kell válniuk. A férfi ebbe bele sem mert gondolni. Tudta, hogy egyszer majd Sophie elmegy, de minden lány elhagyja a szülõi házat. De Õ hova megy? Mit jelent az, hogy "el kell válniuk"? Mikor és mennyi idõre, és láthatja -e még?
Újra eltelt néhány év, és a lányból valóságos kis hölgy lett. Szép volt mint egy istennõ, és kitartó mint egy harcos.
Tele volt szeretettel és megértéssel. Szívén viselte a szegények sorsát és egy ideje leginkább azzal a gondolattal volt elfoglalva, hogy megváltoztassa a világot. Eljárt a szegények közé, adományokat gyûjtött nekik és igyekezett elérni, hogy a betegek orvosi ellátáshoz jussanak.
-Gondolod, hogy egymagad elég lesz ahhoz, hogy...
-Igen! -válaszolta a lány határozottan. -Tudom.. és eljön az idõ, mikor mindent egyszerûbben is elérhetek. Egy nap Sophie boldog mosollyal az arcán lépett a szalonba. John megkérdezte mi történt, de a lány titokzatosan elfordult. A herceg azt gondolta, talán közeledik az idõ mikor Sophie elhagyja õt. Aggódva kérdezte a lánytól -Talán eljött az idõ?-Nem, ne aggódj. Csak.. Találkoztam valakivel. Nagyon kedves és mûvelt.. és meghívott a bálra amit a születésnapjára rendeznek.
-Ki az a férfi? Mi a neve?-
-Holnap megismered, meghívtam vacsorázni.
-Mennyi idõs?
-21 éves, és.. és... olyan.. szép szeme van... és ahogy beszél. Ahogy rám néz.. és megért engem.
-Te még csak 16 éves vagy!! Sophie!!.. és.... Mit fog szólni ha megtudja, hogy.. nem vagy.. olyan mint a többi lány?
A lány durcásan elfordult és felrohant a lépcsõn.
Ó.. jajj.. szerelmes. De hát még gyerek, az én kislányom. Olyan gyorsan teltek el az évek, annyira gyorsan nõtt fel.. még csak tegnap volt, hogy rátaláltam, hogy a bölcsõjét ringattam, hogy tanítottam.