Ajkaira meleg ujjak tapadtak és zárták el a szavak útját. Ijedt zavarodottsággal pillantott feje fölé és azonnal fegyvere után kutatott. Nem volt mellette. Megpróbálta lefejteni szájáról a férfi kezét és őrült ficánkolásba kezdett, de csak annyit ért el vele, hogy egész testével ránehezedett fogva tartója. Szemeibe nézett és pillantással jelezte, hogy a lány figyeljen. Addigra már Sophie is meghallotta az ajtó felől érkező zörejeket és elcsitult. Lazult az ujjak szorítása és kicsit megemelkedett a férfi mellkasa is. Világosodott már az ég alja. Az ablakon beáramló szürkéskék fény végig simított Otisz arcán. A lány, fürkészőn nézte az alig néhány centire lévő szempárt, ajkainak vonalát a ránctalan arcon. Melegség öntötte el szívét. Ujjai a mágus kézfejére csúsztak és lassan lehúzta a száját takaró kezet. Az ajtó előtt álló betolakodó valószínűleg megunta a próbálkozást, már semmi zaj nem jött abból az irányból. A férfi időközben felült és a lányt figyelte, amint az a magasba emeli és szelíd mozdulattal szétnyitja ökölbe zárt kézfejét. Rápillant, majd a sajátját is kiegyenesíti és mindkettejük tenyerét Otisz felé fordítja. Érdeklődve nézett az elé tartott kézre, szemei kikerekedtek a látványtól, arcára kiültek átsuhanó érzései. Megszólalni sem tudott, felváltva nézett a lányra és annak rúnáira. Percek teltek így el, mikor a mágus felegyenesedett és az ajtó felé indult. Könnyed mozdulattal húzta el előle a komódot és lenyomta a kilincset. Tétovázva nézett vissza, végül csak annyit mondott. '- Találkozunk még.' Közvetlen indulás után érezte, hogy valaki követi. Ahogy kilépett a fogadóból a gyengén megvilágított utcára, mintha hátában érezné a pillantását. Időnként vissza, visszanézett de az éj sötétje nem neki kedvezett. Sietősre fogta léptei ritmusát és elindult a sikátor irányába, amit még néhány napja fedezett fel. Két ház között hosszú, szűk rés. Ha sokan járnak az éj leple alatt az utcán, akkor sem tűnik fel senkinek, hogy hová húzódott be. Korábban már tüzetesebben is szemügyre vette, megnézte a falakban rejlő mélyedéseket, valamelyikbe be tudja majd illeszteni az apró kavicsot anélkül, hogy később bárki más megtalálná. Sötét köpenyébe burkolózott és fejére húzta a csuklyát. Ahogy közeledett a kiszemelt házhoz, gyomrában gócot érzett. Egyedül kell az árnyékútra lépnie. Felmerült benne a kérdés, hogy hova kerül majd ha oda ér. Csak reménykedett abban, hogy Buster egy barlangba, de legalábbis egy tágas hely falába illesztette annak a kékségnek a párját, ahová most Ő is eljut. Már csak néhány lépésre volt a sikátortól, mikor újra maga mögé nézett, követi-e még az a valaki. Gyanús alakok bőven éltek ezen a helyen, de egyik sem látszott veszélyesnek. Szorosra fogta széltől megrebbenő talárját és hirtelen fordulattal belépett a sikátorba. Gyors léptekkel igyekezett a közepe felé, szemével a falra rajzolt jelzést kereste. Fehér kréta porral jelölte meg az indulás helyét. Mikor észrevette megállt előtte és lehúzta csuklójára tekert bőrláncát. Enyhén remegő kézzel csúsztatta le róla a kék ásványt, hüvelyk és mutató ujja közé fogta és magasba emelte a kezét. Néhány másodpercre behunyta szemeit, mély lélegzetet vett és beillesztette a fal repedésébe.