Nem csak a gyönyörű természet, de a legenda, az ezoterikus vélekedés is egyre több látogatót csalogat Dobogókőre, ahol a Föld szíve dobog.
 |
Kézzel fogni a kézzelfoghatatlant. Nem egyszerű vállalkozás. Pedig érdeklődő akad bőven, a polgármester úr India nagykövet asszonyát személyesen kísérte a helyszínre, a Föld szívcsakrájának megtekintésére. Néhány évvel ezelőtt, amikor a Dalai Láma hazánkba látogatott, a következőket nyilatkozta: "A tibeti szemlélet és magatartás a Szent Tudás többi hajtásához hasonlóan a Mindenséget egységben, Egynek látja és éli. Ennek megfelelően az úgynevezett erőközpontokat, csakrákat nemcsak az emberi testben, de pl. a Földgolyón is számon tartja.
A hagyomány szerint a Föld szív-csakrája Magyarország területén, pontosabban a Pilisben van." A Pilisben található Dobogókő, mint oly sok más megnevezés, nevében archaikus tudást őriz, melynek mondásban rögzült, elhomályosult változata máig él a Kárpát-medence népeinél: Közép-Európát az itt élő népek kontinensünk szíveként emlegetik.
A Kárpát-medence ásványtani, földrajzi, növény- és állattani, és természetesen szellemi egysége köztudott. Az már kevésbé, hogy mindennek éppen ez a szív- erőkör az alapja, a forrása, a táj géniusza. Ha az erejét elhagyó, gyenge szív belső köre, a Kárpát-medence nem kezd azonnal öngyógyításba, akkor hamarosan semmi sem mentheti meg lakóit. Nem vigasz, hogy velünk együtt másokat sem.
 |
| csakrák |
A szanszkrit eredetű "csakra" szó magyar jelentése "kerék", amit gyakran lótuszvirágokként ábrázolnak, tölcsér vagy virágkehely formája miatt. A csakrák az ember érzékfeletti részeivel közös szervek, s minden testben sajátos feladatuk van. A csakrák erőközpontok, melyek harmonikus működésük esetén transzformátorokként alakítják át a szervezet és a kozmosz energiáit, s azokat így közvetítik egymás felé. A csakrák az ember fizikai szemmel láthatatlan, szellemi részeinek szervei. A fizikai test a normális érzékszervek számára is érzékelhető, az embernek azonban vannak olyan finomabb testei, amelyek az érzékfeletti, vagy más néven szellemi világhoz tartoznak.
A csakrák ott keletkeznek, ahol bizonyos szellemi energiaáramlatok tartósan keresztezik egymást. Ezeket a csatornákat nadi-knak vagy meridiánoknak nevezik, melyek közvetítésével az energiaáramlás az étertesten belül zajlik. Számuk hetvenkétezer. Ahogy a vérerek a vért szállítják, úgy áramlik ebben a finom hálózatban az energia. Ahol hét vezeték keresztezi egymást, ott a nyolcvannyolcezer akupunktúrás pont egyike, ahol tizennégy, ott a huszonegy mellékcsakra egyike található. Huszonegy energiapálya metszéspontjában pedig a főcsakrák helyezkednek el. A hét főcsakra a szivárvány hét színével közel megegyező rezgéstartományban működik. Lelki összhang hiányában rezgésszámuk megváltozik, s a csakrák vagy túlpörögnek, vagy lelassulnak, amit a szellemi látó színváltozásként észlel. Ezek a változások hatással vannak az étertestre, illetve azon keresztül a fizikai testre is, így idővel szervi panaszokat, betegségeket is előidézhetnek. A lelki zavarok megszűnésével a csakrák működése, a szervezet energiaellátása helyreáll, s életbe léphetnek az öngyógyító mechanizmusok. Az étertestben a csakrák felelősek az életerők áramoltatásáért, és a test egészséges működését fenntartó energiákért. A csakrák fejlődése teremti meg az alapját annak, hogy a szellemi világokat és azok lényeit megismerjük, így a csakrák szellemi érzékszerveknek is tekinthetők.
Az ősi tudás szerint úgynevezett Szent György-vonalak (Sárkányvonalak) hálózzák be a Földet. Ezek energiarendszerek, egyfajta rezgések. Ahol a vonalak metszik egymást, azok az akupunkturális pontok, hasonlóan az emberi test akupunkturális pontjaihoz. A többszörös vonalkereszteződések egyszersmind szakrális, szentnek tekintett helyek. Ilyen az angol Stonehenge, a görög delphoi jósda, a perui Machu Picchu, az egyiptomi Kheopsz piramis. A Kárpát-medencének azonban egyedülállóan kitüntetett szerepe van a Szent György-vonalak rendszerében. Itt ugyanis az akupunkturális pontoknak olyan sűrűsödése fedezhető fel, amely páratlan a Földön. Ráadásul Budapesttől harminc kilométerre, a Pilisben, Dobogókőn található a Föld szívcsakrája, vagyis az energiavonalak csokra, a legfőbb akupunkturális pont.
 |
A Dunakanyar íve és a folyó elágazásai a régi időkben az egész Pilis hegységet szív alakban fogták körül. Ahogyan az emberi szervezet központja a szív, - amely az életet fenntartó, a folyamatosan megújító energiákat, az Én-erőket hordozó vér keringtetője -, úgy a magyarországi szívcsakra a "földi véráramban" tölti be ugyanezt a szerepet!
Atilla hun király sem véletlenül választotta óriási birodalma központjául ezt a környéket. Birtokában voltak az ősi tudásnak a magyar táltos papok is. Éppen ezért az Ősmagyar Táltos Egyház most arra készül, hogy információs táblákat helyez ki Dobogókő erdei ösvényein, hogy feltüntessék, hol, milyen szakrális hely kereshető fel. Kovács András táltostanár szerint a szívcsakra a Rám hegyen található, a Ferenczy-sziklánál. Ő is egyre több komoly érdeklődőt kalauzol el oda. Az ő segítségével jártak már a helyszínen laoszi és kambodzsai lámák, buddhista szerzetesek is. A kínai shaolin egyház szintén a Pilisben alapított falucskát, s annak is oka lehet. Hitük szerint ugyanis a szívcsakra közelében gyógyul, megújul, feltöltődik az ember.
Ha ezért, ha másért, de érdemes kimozdulni a Pilisbe. Ahol szép a táj, jó a levegő, s a kirándulás önmagában is kellemes élményt hozhat.
[forrás]
A Budapest környéki természetjárók talán nem is sejtik, hogy a Pilisben megszentelt fák között sétálnak. A térség évezre-dek óta szkíták, régi királyok és szerzetesek, illetve azok szellemeinek lakóhelye - legalábbis az alternatív történelmi iskolák és némely egyházak hívei szerint. Ne habozzanak felkeresni a túraútvonalak mentén található szakrális emlékeket!
Abban a legtöbb általunk megidézett tudós kutató egyetért, hogy a Pilis a Kárpát-medence energetikai központja, mi több, élő organizmus. Az akadémiai állásponttól eltérő őstörténeti paradigmák képviselői (lásd még: 'svita, Magyar Narancs, 2004. október 28.) valóságos aranybányára lelhettek itt. Mi most három kirándulásra kalauzoljuk a lelkes olvasót.
1. Dobogókő és a Táltos-körút
Dobogókő szakralitása régóta foglalkoztat tudóst és amatőrt egyaránt. A Pilis-hegységnek eme turisztikai központját sokan szent helynek tartják, sőt egyesek, például Aradi Lajos vagy Kecskés Csaba Pilis-szakértők egyenesen mint "a Föld szívcsakráját" emlegetik (részben innen származik a név), illetve erről szóló forrásokra hivatkoznak. (Aki nem tudná: a csakra a - például a jógában is használatos - hindu orvoslás szerint az emberi test energiaközpontjait jelöli.) Maga a Pilis és a Visegrádi-hegység felülnézetből kis jóindulattal valóban tekinthető szív alakúnak, ha figyelembe vesszük például a Duna Börzsönyt megkerülő folyását.
Ha túrájukat Dobogókőn kezdik, keressék fel magát a Dobogó-kő sziklát (a Követ), továbbá a kilátót, mellette a Táltos Egyház tavaly felállított fakeresztjével, illetve tőle pár száz méterrel északnyugatra, a Jász-hegy mentén vezető út elején a faragott, nap- és holdszimbólumot mintázó zöld Fénykaput. Ha tehetik, feltétlenül ránduljanak fel Dobogókőre április utolsó vasárnapján (ezt már csak jövőre) és augusztus 15-e táján az ilyenkor rendezett táltostalálkozókra. E cikk szerzői véletlenül futottak össze a táltosokkal: miután expedíciónkon hírét vettük, hogy megemlékezés készülődik, buzgón keresni kezdtük a Táltos Egyház hívőit a turisták lassan több száz fősre rúgó tömegében, míg rá nem jöttünk, hogy mindannyian azok. Jóllehet a kosszarvú tűzönjárókra vonatkozó elképzeléseink nemigen jöttek be, a jelenség mégis magyarázatot adott a zsúfolásig tömött hajnali távolsági buszra, utastársaink furcsálkodó pillantásaira a Pilis-hívők politikai korrektségét feszegető élénk vitánk hallatán, valamint a hegygerinc lágy ölén kissé groteszkül ható, hangszórókkal felerősített magyar nótákra. Ezután meghallgathattuk Kovács András táltos, az ősmagyar Táltos Egyház vezetőjének beszédét (róla lásd még: Felfedezzük Amerikát! Magyar Narancs, 2004. december 16.), aki a Kövön állva, profi amerikai hitszónokokat megszégyenítő tónusban vezette elő téziseit a tizenkét szent szellemről, akiket az Istenanya és az Istenatya által teremtett Madár (a "magyar" szó rokona) hozott létre, és akik a lélekvándorlás útján különböző nagy emberekben öltöttek testet: az éppen ünnepelt Szent György például Arthur király, majd Attila testében született újjá (vagy e kettő ugyanaz volt?), még később II. András testében. A rokonságot az is bizonyítja, hogy a kerekasztal lovagjai valójában szarmaták, vagyis szkíták voltak. Jézus Krisztus természetesen szintúgy a turul nemzetség tagja, mint ahogy felesége, Mária Magdaléna is (itt déja vunk támadt, de aztán eszünkbe jutott A Da Vinci-kód című bestseller). Nálunk csak a Kő közvetlen köze-lében található Eötvös Loránd Menedékház és Turistamúzeum munkatársa szórakozott jobban (mint mondta, már 5-6 éve járnak ide táltosok), aki sajnos nem tudott szolgálni az egyik hölgynek "szent helyeket ábrázoló" térképpel.
Ha a természetjáró lemaradna a nagy találkozásról a táltosokkal, saját szakállára kell nekivágnia a fakereszten jelzett Táltos-körút-nak (eredeti nevén Thirring-körút, amely a térképet nézve állítólag egy kiterjesztett szárnyú turulmadarat formáz). A rövid körséta legfontosabb jellegzetessége, hogy érinti a Dobogókő körül tornyosuló három szent hegy közül a legmagasabbat, a Magas-hegyet (Aradi szerint Mágus-hegy), illetve a tövében eredő Déry-forrást, melyet a Táltos Egyház feje önhatalmúlag Nagyboldogasszony-forrásra keresztelt át.
A Dobogó-kő kilátóiról káprázatos panorámaként elénk táruló Árpád-, Rám-, illetve Magas-hegynek fontos szerepe van a legendáriumban. Természetes elrendezésük ugyanis a feljegyzések értelmében pontos mása az Orion csillagkép (melynek neve magyarul Nimród, az 'skirályfi) övén található három csillagnak. Az Orion név termé-szetesen Ozirisszel is rokon, és itt már el is jutottunk az ókori Egyiptomba, melynek piramisai (persze a piramis-Pilis-pálos szavak közti összecsengés sem véletlen), ha mesterségesen is, szintén ezt az alakot vették fel. Mármost Aradi Lajos kutatásai kimutatják, hogy az ősi napkultusszal élő népek temetkezési helyei és más tulajdonságai erősen rokoníthatók. Ilyenek a korábbi írásainkban már említett maják vagy magyák, a mexikói piramisok lakói (mellesleg van is Dobogókő közelében egy Mexikó nevű tanya). Ezeket az analógiákat igazolja a táltos teremtéstörténet is, mely szerint a szent szellemek jórészt éppen Mexikóban, Alexandriában és a Pilisben születtek volna. Aradi Lajos tanulmánya szerint a Pilist az egyiptomi Gizával és a mexikói Tiahuanacóval összekötve egyenlő szárú háromszöget kapunk. Hadd idézzünk szó szerint a műből: "A piramisoktól induló vonal Líbián, Algérián keresztül halad. Majd a marokkói Tarfaya (Tar fája, Atya Ré fája, életfa) mellett lép ki Afrikából és a Kanári-szigeteken (É) át belép a Sargasso (szar gázos vagy szar gazos-hínáros, bocs! [sic!]) tenger alsó részére. Ez a tenger arról hírhedt (a Bermuda-háromszög része), hogy rendkívül hínáros, nehezen hajózható, és az óceán ezen felszíni része mélyebben van a többinél, és a mélyből időnként gázbuborékok (szar gázok) törnek fel. A vonal belép Kubába, majd a Yucatán-félsziget (a mayák egyik fő területe) északi részén Mexikóba."
2. Rejtélyes romok
A pilisi legendakörhöz szorosan hozzátartoznak a hegységben fellelhető titokzatos romok, melyek eredetére nincs egyértelmű tudományos magyarázat. Az erdélyi tündérvárakhoz hasonlóan ezek a végsőkig lepusztult falmaradványok és sáncok is a korai középkorból, a népvándorlás korából vagy még régebbről származnak, de források és módszeres ásatások hiányában bőséges tere nyílik a fantáziának. A legnépszerűbb elmélet szerint fatális történelmi tévedés - vagy még inkább magyarellenes összeesküvés - áldozatai lettünk. A valódi "buda, az első Árpád-házi királyok székvárosa, magának Árpád fejedelemnek és Attilának a lakhelye valójában a Pilisben volt. 's-Budán kéne keresni Árpád sírját is, a forrásokban Fehéregyháznak nevezett kolostorban, a hely nemzeti-szakrális jelentősége tehát vitathatatlan. A régi krónikákban sokszor szereplő várost a történészek a főváros III. kerületével azonosítják.
A régészek szerint a rejtélyes Fehéregyháza a Vörösvári úti új Eurocenter áruház helyén lehetett, de itt az építkezés során mindent elpusztítottak és kibetonoztak 10 méteres mélységig, így az igazság soha nem fog kiderülni. A hely mai képét nehéz volna összeegyeztetni a táltos spiritualitás szellemiségével, de sebaj: Árpád vára és sírja a fogyasztói civilizáció rémségeitől háborítatlanul rejtőzik valahol, a Dobogó-kő közelében. Az elméletet először az 1960-as években publikálta Noszlopi Németh Péter, akinek összegyűjtött jegyzeteit 1997-ben jelentette meg újra özvegye, ráirányítva a nemzeti szubkultúra figyelmét az 's-Buda problémára. Németh elsősorban a középkori oklevelek és határjárások dűlőneveit próbálta azonosítani a Pilisben lévő helynevekkel. A források természetesen homályosak és következetlenek, a környéken egy sor hasonló nevű vagy az évszázadok során többször nevet változtatott hegy és patak van, így a bűvészkedésre bőven nyílik lehetőség.
A régi krónikák, elsősorban a Képes Krónika valóban egy csomó hegyi várat ábrázol háttérként első királyaink jövés-menéséhez. Míg a tudósok szerint egyszerűen középkori művészi konvencióról van szó, a Pilis-hívők szerint a képi forrásokat komolyan kell venni, és fel kell tételezni, hogy az Árpádok a Szent Hegy belsejében éltek. Mai tudásunk szerint a honfoglalók a Kárpát-medence minden régiójában messze elkerülték a járhatatlan hegyeket, és igyekeztek a síkságokon vagy folyóvölgyekben megtelepedni. Egész Európában általános jelenség, hogy a régi ember csak lassan, a helyhiány szorításának engedve gyarmatosította a Pilishez hasonló hegységeket, a hegytetők pedig a modern üdülőkultúra kialakulásáig legfeljebb védelmi szerepet kaptak. Ha tehát a feltételezés igaz lenne, egészen egyedi esettel állnánk szemben, amit csak a hely rendkívül erős spirituális tartalma magyarázhat. Árpád és Attila népe pedig lovas nomádok helyett békés karintiai tehénpásztorok módjára élhetett.
Dobogókő mellett, a Rám-szakadék és a Lukács-árok között emelkedik az Árpádvár kúp alakú, 484 méter magas csúcsa. A piros jelzést követve érintjük a Szer-kövek szikláit, ahol őseink az első országgyűlést tartották - természetesen ezt is csak a történelmi emlékezet megbicsaklása helyezte az alföldi "pusztaszerre. Állítólag ez volt az Árpád-kori Pilis legsűrűbben lakott vidéke: a Szerkövek körül rézbányászatra utaló jeleket találtak, és egy közeli völgyben egy földdel teli kamrából vasszerszámok és egy vassisak került elő százötven évvel ezelőtt. A táltosirodalom szerint a "szer" és a "rám" szavak is ősi rézbányászati szakkifejezések, ami megerősíti a feltételezést, hogy itt és nem másutt lehettek a régi királyok várai - bár a táltostalálkozó egy túravezetője szerint "nem véletlen, hogy így hívják a Rám-hegyet, hiszen annyi energia jön rám".
Magára az Árpádvárra egyáltalán nem vezet ösvény, a hegyet nem tudja megközelíteni az átlagos kiránduló. Pedig érdemes megküzdeni a meredek kaptatóval és az erdő aljnövényzetével: a tetőt láthatólag emberkéz által alkotott sáncok veszik körül. Néhol szabályos kövekből rakott falak bokáig érő maradványai látszanak, középen pedig mohos, furcsa sziklamélyedés tátong. A hegy tetején ott-jártunkkor kis magyar zászlót len-getett a szél, az alapzatául rakott kőhalmon négy-öt leégett mécses jelezte, hogy valakik megemlékeztek az ősi "székvárosról". Az Árpádvárat övező hegycsúcsok, sáncok és töltések nagy kiterjedésű védelmi rendszerré állnak össze - legalábbis a hinni akaró ember számára. Maga a furcsa, elhagyatott rom valódi, és tagadhatatlanul különleges hangulatot áraszt.
Dobogókő környéke mint könynyen megközelíthető, népszerű kirándulóhely praktikusabb kultuszhely, mint a Pilis elzártabb részei. Pedig Attila és Árpád városát nem csak ezen a környéken keresték. Németh Péter állítása szerint a Pilismaróton (Dobogókőről egy zölddel, majd piros kereszttel jelzett, végtelen hosszú turistaút is vezet oda) feltárt római tábor annak az egykori Herculia vagy Sicambria nevű szent városnak a maradványa, amit később a magyarok is laktak, sőt erdővel és gyümölcsfákkal benőve még egy újkori török utazó is látott. A város Búbánatvölgy, Basaharc, Szamárhegy térségében volt a Duna mellett, Attila sírját az esztergomi elővárosi villákkal beépített Szamárhegyen kellene keresni. Németh romokat is talált: "1962-ben több kitűnő szakembernek bemutattam a Basaharcnak nevezett hely feletti helyen - a térképen Hosszúhegynek jelölve - egy több száz méter hosszan vonuló kőfal maradványát, mely teljesen körülfogja a hegy tetején lévő plató területét. A fal mellett, a hegy legfelső részével összefüggésben, régi épületalapokat is találhatunk, melyeket a régi nagy kőfallal egy faragott kövekből emelt kisebb kőfalmaradvány köt össze. A hegy tetején lévő, kőfallal körülvett területen elég nagy terjedelmű, téglalap alakzatú üregek látszanak, minden bizonnyal régebbi, emberkéz által emelt vagy vájt építmények nyomai."
A helymeghatározások kissé homályosak, de biztosan fellelhető a Dunára néző, félig leszakadt Magashegy csúcsán álló ún. Hideg-lelős-kereszt, amit a 19. században állítottak a dunai hajósok számára. A név nem a szédítő panorámára utal: a hideglelősöknek háromszor kell térden csúszva megkerülniük, hogy meggyógyuljanak. A rozsdás vasalkotmány különös módon nem a Dunára néz, hanem a bozótos felé - vajon aki állította, még emlékezett valamire? Itt kéne keresni a platót és a romokat, de nem merjük állítani, hogy megtaláltuk - a Marót felőli, elképesztően meredek kaptató után a két csúcs között lankássá válik a terep, és köves halmok is látszanak, de a mindent elborító erdőben nem látni egyértelmű nyomát az állítólagos településnek. Erős a gyanúnk, hogy a Hosszúhegy ugyanazért nem fog népnemzeti kultikus központtá válni, amiért emberek sem lakhattak itt soha: baljós hangulatú és a világtól elzárt hely.
Az ősi romokat keresgélő amatőrök mellett valódi őrültek is kutatnak a Pilisben. A főleg szóbeszéd útján terjedő legenda szerint a hegyek alatt hatalmas alagutak és csarnokok húzódnak, ebben a föld alatti városban éltek volna több ezer évvel ezelőtt az ősmagyarok. A legenda szerint a Rám-szakadék maga is egy ilyen járat volt, aminek később beomlott a teteje. (Vigyázzanak a Rám-szakadékkal: lapzártánkkor a vulkanikus eredetű sziklafalakra erősített kapaszkodóláncok jó része hiányzott - úgy tudjuk, a megáradt patak sodorta el őket -, így javasoljuk, hogy valamelyik párhuzamos útvonalat válasszák.)
Sajnos az alagútrendszer bejárata nyomtalanul elveszett, egy modern sámán azonban felfedezni vélte közvetlenül Dobogó-kő alatt. A szent ember szerint az alagút másik vége egyenesen Székelyudvarhelyen van. A menedékház múzeumának őre prózaibb magyarázattal szolgált: a sámán a százéves épület egykori, rég beomlott jégvermére bukkant rá.
3. Pilisszántó és a Pilis-hegy
A Pilis-hegység legmagasabb csúcsa maga a 756 méter magas Pilis, melynek tövében terül el Pilisszántó, ez a többségében szlovákok lakta falu. Pilisszántó kultikus szerepe az elmúlt négy-öt évben kezdett kibontakozni, hála az 1990 óta hivatalban levő polgármesternek, Szőnyi Józsefnek, akinek szívhez szóló önéletrajzát a pilisszanto.hu oldalon olvashatják. Az ő bábáskodásának köszönhető a szántói "keresztes kő" kultusza, melyre a kilencvenes évek végén a régi temetőben, egy állítólagos középkori templom helyén bukkantak rá. A polgármester leírásai szerint itt, és nem a lexikonokban szereplő Pilisszentkereszten kellett lennie a Boldog Özséb által (1250 körül) alapított pálos rend első templomának, amit igazolni látszik a 18. századi barokk templom alatt talált üregrendszer is. (A régészeti kutatások eredményei mindezekkel szemben arról tanúskodnak, hogy az "alapító templom" Pilisszentkereszten sem lehetett, hiszen itt ciszterci templom volt; Klastrompuszta eggyel jobb tippnek számít tudományos körökben.) A "Piliscsillag, Napcsillag" című könyv szerzője, Gönczi Tamás is egyetért abban, hogy a pálosok még őrizték az ősmagyar vallás titkát: ők még tudták, hogy a test-lélek-szellem hármas a fizikai valóságban megfeleltethető a Föld hármas szférájának, amelyet a kozmosz, a geoszféra és a föld alatti világ alkot. Ez utóbbit a római kereszténység pokolnak nevezte el, noha nem az, hanem itt van a spirituális világ legfőbb központja.
A Pilis-hegység mint organizmus kultikus központjának ugyanakkor a Pilis-csúcsot tartják. Az 500 méteres szintkülönbség semmiféle nehézséget nem okoz, amennyiben tisztában vagyunk a hegycsúcs mágikus erejével. Aradi Lajos és más kutatók úgy tudják, hogy itt volt a valódi Fehér-vár, a régi Árpádok vára, nem pedig a mai Székesfehér-vár területén. Magát a fehér színt összetett színként jellemzi Gönczi Tamás, hiszen a szakrális uralkodók színe volt (ilyen volt a történészek szerint is Árpád fejedelem, illetve a mágiahívők szerint az összes Árpád-házi király), és nem véletlen, hogy a pálosokat is fehér táltosokként tartja számon a népi kultúra. Leereszkedve a hegyről, a Pilis tövében találhatjuk meg a Pilis Keresztjét, melyet 2003 végén adományokból állíttatott az önkormányzat. A pálos kereszt utódjának máris mágikus erőt tulajdonítanak, minthogy egymagában is őrzi a középkori pálos időkben még bőséges, ám Mátyás király halála óta egyre fogyatkozó táltos energiát.
Eörsi Sarolta, Zsuppán András
Azt mindenki tudja, hogy a világ számtalan részén – minden kontinensen – csodálatosnak és érthetetlennek tartott, ősrégi kultúrák nyomai találhatók. Ezek lehetnek apróbb, a „megcsinált történelem” menetébe be nem illő kulturális nyomok vagy hatalmas építmények, amelyek megépítése még a legmodernebb technikákkal is komoly fejtörést okozna illetve, mint azt többek között a „Nagy Piramisról” építészek nyilatkozták: „… felépíthetetlen…”.
Pedig ezek ott vannak a sivatagban, hegyek tetején, mocsarak közepén, vagy éppen csöppnyi óceáni szigeteken. Több száz éve borzongással, csodálattal nézik, vizsgálják tudósok, laikusok, önjelölt szakértők, ezoterikusok, ufó-kutatók.
Számtalan elképzelés született építésükkel kapcsolatban a komoly tudományostól kezdve, a földönkívüliekig bezárólag. Mindenki számára elfogadható elmélettel senki nem tudott eddig előállni. Ezt persze tőlünk sem kell várni. Hiszen, ha a tudós állít fel egy elméletet – maradjunk a „Nagy Piramis”-féle rámpa elméletnél, amit a világ összes iskolájában tanítanak – az ellentábor, a piramidológusok, ezoterikusok, azonnal ellenáll (csak megjegyzésképpen, a józan paraszti ész alapján, teljes joggal), hogy a segéd rámpa megépítése kétszer akkora munka lenne, mint maga piramis. Mégis amit egy tudós állít, rövid idő alatt elfogadottá válik, még ha „házon belül” bevallják annak lehetetlenségét. Ezt mégis jobbnak látják és ártatlanabbnak, mint belátni azt, hogy az ősök olyan tudás birtokában lehettek ill. voltak, ami a tudomány szerint nincs és nem is létezhet.
Ez a tudás nem más, mint a mágia, amivel hegyeket mozdíthatunk, vizet fakaszthatunk, tengereket választhatunk ketté, az időjárást befolyásolhatjuk. És gigantikus építményeket is emelhetünk. Ezt a tudást viszont, amit egykor a magasok, mágusok, magurok, magarok, magyarok tudtak, el kellett felejtetni, hogy ne legyenek már jobbak, többek azoknál, akik ezt nem tudták, nem művelték. Azt hogy miért hagytuk, hogy elfejtessék velünk, más lapra tartozik, de szerencsére nyomaiban megmaradt. Keveseknek megadatik manapság is ennek gyakorlata, és szerencsére néhányan át is adják ezt a tudást az arra érdemeseknek. (lásd: Wass A.: Hagyaték)
Hermész Triszmegisztosz ( az egyiptomiak Thot istene, aki az írást, a földművelést, tudományokat hozta Egyiptomba, Atlantiszról) szerint: ami lent, az fent, ami kint, az bent. Ez a mi esetünkben annyit jelent – ha már az előbb tisztáztuk kik a MáGia uRai – hogy amennyiben a nagyvilágban nyomokat hagytak, találunk-e itthon is, hiszen az utóbbi néhány évszázad idegen érdekeltségének „nagy érdeme”, hogy ami kint van az mindig jobb, érdekesebb, izgalmasabb. El kell keserítenem néhányukat. Találunk, és többet is, mint gondolnánk.
Ebben a sorozatunkban ezeket az összefüggéseket próbáljuk feltárni, de csak továbbgondolásra ösztönözve mindenkit és nem kijelenteni, dogmatizálni. Mindenki saját hite, tudása szerint fogadja be vagy meg a sorozat részeit.
Az előbb azt mondtuk, hogy itthon – ez alatt mindig a Kárpát-medencét kell érteni – is találunk a világcsodáknak megfelelő építményeket. De hiszen nem ismerünk egyet sem! Pont ez az! Sikerült elérni, utóbbi időben, hogy az itthoni csodára oda sem figyelünk, észre sem vesszük, de főleg el sem hisszük, hogy létezhetnek. Az alábbiakban néhány világcsodát és hazai megfelelőjét mutatjuk be.
Elöljáróban csak annyin kellene elgondolkodni, hogy minden csodának van megfelelője nálunk, a világban szétszórtan létező piramisoknak, ménhíreknek, kőköröknek, rejtélyes vonalaknak és még sok minden egyébnek. Ez pedig csak egyet jelenthet, hogy a Kárpát-medence kultúrája mindig is központi szerepet játszott, amióta világ a világ. Tehát ez a kultúra egy központból áradt szét, jeleit, nyomait mindenhol letéve, meghagyva az utókornak. A nagy meglepetés akkor következik be, amikor ezt egyre többen felismerik és beismerik. Talán már nem kell rá sokat várni!
Bemelegítésként csak két régészeti lelet, igaz hogy az első nem kapcsolódik szorosan a mágiához, de arra jó adalék, hogy a történészek állításai korántsem csalhatatlanok és még mindig kevéssé ismertek. A második példa már köthető a mágia műveléséhez több okból is. Először is magyar nyelvű, másodszor a rajta lévő szöveg feltételezi azt.
Az egyik alapján a tudósoknak egy történelmi tényt négyszer korábbi korba kellett datálniuk, a másik, bár teljesen alátámasztott és bizonyított, mind a mai napig el nem ismert lelet, az írásbeliség kialakulásának eddigi elméletét torpedózza meg.
A Bükk-hegységben végzett ásatások során az egyik barlangban néhány apróságot találtak az egyik feltárásban. Kicsi, néhány centiméteres kövecskék voltak ezek. Ha hozzá nem értő találja őket, biztos, hogy nem kerülnek nyilvánosságra. Nos ezek a kövek, pattintott, csiszolt nyílhegyek voltak. Semmi mágia. A bökkenő a kövecskékkel, hogy olyan korból kerültek elő, ahonnan nem lett volna szabad, ugyanis a régészet állítása szerint az emberiség kb. 8000 évvel ezelőtt készített ilyen típusú nyílhegyeket. Ezek viszont több mint 30. 000 évvel ezelőtti rétegekből bukkantak fel. Ez annyit jelent, hogy az itt élt népek négyszer korábban már olyan eszközöket használtak, mint a világ bármely más részén csak több tízezer évvel később.
A második példánkat e lap olvasóinak szerencsére nem nagyon kell bemutatni, hisz aki foglalkozott magyar őstörténettel, előbb-utóbb találkozik vele. Ez pedig az ú.n. Tatárlakai agyagkorong, ami előkerülésének helyéről kapta a nevét.
A korong és a rajtalévő szöveg az emberi műveltség eddig megtalált legrégebbi írásos emléke, ami mintegy 1500 évvel előzi meg a tudomány által legrégebbinek tartott mezopotámiai leletet. A korong c-14-es vizsgálata szerint kora min. 7200 év, vagyis Kr.e. 5200 körül keletkezett. Hogy mégsem ezt tanuljuk az iskolában annak tudható be, hogy hiába bizonyított a kora, nem illik be a történelem furcsán kitalált menetébe. Inkább a háttérbe teszik, megfeledkeznek róla, „nem is írás” mondják rá. Pedig aki olvasta a fordításokat, egyértelműen kijelentheti, hogy olyan csodálatos vallási szöveget tartalmaz, amit csak egy magas szinten álló, a természet, az univerzum teljes rendjét ismerő mágus nép alkothatott. Tökéletesen tisztában kellett lennie az alkotónak a csillagászati precesszió elvével, a Föld tengelyének hajlásával, a korszakok változásával. A korong képjelei mind-mind utalnak ezekre és a szöveg útmutatást ad a későbbi korok magyarjainak.
Badinyi-Jós Ferenc, Baráth Tibor professzorok könyveiben is olvashatók a korong szövegének megfejtései: „Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya! Vigyázó két szemed óvjon, Napatyánk fényében!” És egy másik, a Szathmáry-féle: „Egyetlen, magasztos Teljességünk leáldozóban, de Fény atyánk arca felemelkedik, ismét felragyog, s betölti dicsőségét!”
A „MáGia uRainak” nyomai… 2. rész
Piramisok Egyiptomban és Magyarországon…
A Spektrum televízióban bemutatott, a múlt titkait vizsgáló sorozat egyik epizódjában szóba kerültek az egyiptomi, mexikói piramisok. A narrátor azon évődött, hogy milyen érdekes, hogy a világ több részén is találhatók piramisok ill. gúlaszerű építmények. Ezzel kapcsolatban egy neves brit tudóst kérdeztek meg. Az alábbi néhány sor, szószerinti idézet:
Kérdés: Hogy épülhettek piramisok a világ két ilyen nagyon távoli pontján (Mexikó, Egyiptom) összeköttetés nélkül?
Tudós: Azért, fordul elő az egész világon, mert logikus emlékmű építkezési forma, hogy szélesebb az alapja és keskenyebb a tetején. Ez egyszerűen egy nagyon stabil kő vagy tégla építmény és nem kell meglepődni azon, ha több helyen is előfordul. Ha a világon máshol is megtalálnánk az egyiptomi piramisok pontos mását, ravatalozó templommal, töltésúttal vagy völgytemplomot, ami az egyiptomi templomok mintájára épült, az már egy kicsit érdekesebb lenne…
Ez természetesen a világ egyik csodájaként is számon tartott gizai piramisokra vonatkozik. Itt találhatóak ugyanis a tudós által máshonnan hiányolt „kiegészítők” is (Völgytemplom, töltésút stb.). Abban persze igaza van, hogy valószínűleg tökéletesen ugyanolyan építményeket, ugyanabban az elrendezésben és kinézetben nehéz találni.
Viszont hasonló elv alapján épített és ugyanazt a célt szolgáló, de a helyhez, környezethez, kultúrához igazítva, egyet biztosan tudunk, de több is valószínű. Az egyiknél ráadásul annyira döbbenetes a hasonlóság, hogy az idézet tudósunk is meglepődne, ill. érdekesnek találná. Ez persze feltételezné, hogy a két kultúra, amelyik ilyen hasonló komplexumokat hoz létre, valamilyen szinten rokon. Akár fizikai rokonság, akár szellemi rokonság vagy mindkettő is elképzelhető.
A gizai piramisokról tudjuk, hogy építésüknél a földrajzi és csillagászati ismeretek legmagasabb szintjét alkalmazták. Nemcsak találomra építették őket a sivatag egy pontjára, hanem tudatosan kiválasztott területre kerültek. Most nem az a feladatunk, hogy ezeket elismételjük. Ezeknek bárki utána tud nézni, számtalan helyen publikálták őket.
A legújabb kutatások viszont azt mutatták ki, hogy a piramisok elrendezése, egymáshoz való viszonya, a Szfinx elhelyezkedése is a csillagokhoz igazodik. Pontosabban egy bizonyos csillagkép mintájára készültek. Ez a csillagkép az Orion – Nimród és a Szíriusz csillag. Az ókori Egyiptomban a Nimród Ozirisznek, a Szíriusz pedig Ízisznek felelt meg.
A mitológiában Ozirisz a jó szimbóluma, a termékenység képviselője. Ő felügyeli a Nílus áradásait, ő honosította meg a tűz használatát, földművelést. Ízisz a felesége és testvére Ozirisznek. Ő az ég istennője, minden élőlény szülőanyja. Kettőjük gyermeke Hórusz, a sólyom, aki a fáraó védője is. A sólyom, később többször is vissza fog térni ebben a cikksorozatban, mint fontos szimbólum.
Ebből is látszik, hogy ők ketten alapvetően fontos, teremtő erővel rendelkező főistenek, akiknek csillagképi megfelelőit is kellő tisztelet övezte. De a tiszteleten kívül, az általuk képviselt energiáikat is folyamatosan kellett működtetni, és minden uralkodó megjelenésekor újra lehozni a Földre. Ez a fáraó beavatásakor és koronázásakor történt meg. Itt megjelenik a koronázás, mint beavatás és energiamozgósítás. Ugyan ezt fogjuk látni később a magyar királyok koronázásakor is. (Fényfelszabadítás!)
De ez hol és hogyan történt meg? Már itt is kettős koronázás történik, mint Dél-Amerikában a majáknál, később a szkítáknál és a magyar királyoknál is.
Az egyik, amit a nép is láthat, amikor az ország legtávolabbi pontjából is érkeznek az alattvalók. Hatalmas pompával, felvonulással zajlik a koronázási szertartás az egész ország szemeláttára. Fontos, hogy a nép láthassa a megkoronázott uralkodót, láthassa, érezhesse a belőle áradó erőt, mivel ezzel évekre, jó esetben évtizedekre dől el a nép és az ország sorsa.
Ezt viszont megelőzte egy valós beavatási szertartás, amin csak azok vehettek részt, akiknek ebben a folyamatban aktív szerepük volt. Ez mindig a legnagyobb titokban történt, olyan helyen, helyeken, ahová rendes esetben csak a beavatandónak és a beavatóknak lehetett belépni. Amikor pedig nem történt beavató koronázás, ezt hermetikusan elzárták, és a legszigorúbban őrizték az avatatlanok elől. Ezek a pontok, helyek a világ nagy részén – ahol ebben a rendszerben történt a koronázás – megtalálhatóak. Így Egyiptomban is, és Magyarországon is.
Egyiptomban ez a hely sokáig – főleg az ó-birodalom idején, Kr.e. 2000-ig – biztosan a gizai piramisok környéke volt. Itt kell tisztázni azt a régóta fenn álló tévedést, miszerint ezek temetkező helyek lennének. Ennél a három piramisnál, semmi, de szó szerint véve, semmi nyoma sincs annak, hogy bárkit is temettek volna beléjük. Ezt azért kell tudni, mert így könnyen lehet egy ősi, szakrális kultúrának a legnagyobb titkát, működésének alapját elfeledtetni, és így ráerőszakolni a vizsgálódó számára előnyös történelmet. Ha a legfőbb vezetőt, uralkodót megfosztjuk isteni mivoltától (ez történt az összes ilyen típusú királyságnál) egész lényét, személyiségét át lehet mosni, értékelni, negatív értelemben. Anyagi minőséggé változtatni azt, ami szellemi, isteni eredetű.
Így eltüntethetők azok az összekötőkapcsok is, amelyek a szellemiség folytonosságát bizonyítják, és az ősi írásos emlékek a múltról, mesékké, ködös képzelgésekké minősíthetők. (Mú, Atlantisz, stb.)
Visszatérve a piramisokra, kutatók rájöttek arra, hogy a három nagy, az Orion csillagkép övét alkotja, az éginek pontos földi másaként. Rájöttek arra is, hogy a Királykamrából induló kb. 20x20 cm-es járaton, az év egy napján, az Orion – Ozirisz övének egyik csillagára látni. Ebben a pillanatban ennek a csillagnak az energiája betölti a kamrát és benn lévő személy kapcsolatba lép ezzel a világgal. Az ú.n. Királynőkamrából (ezek az elnevezések utólagosak, mai régészek adták nekik) pedig magára a Szíriuszra lehetett látni és itt ezzel a minőséggel találkozott a fáraó. Vagyis az ős teremtőerővel telítődhetett. Neki az uralkodása idején ezt kellett hasznosítania, ez biztosította az egész birodalom jólétét, biztonságát. A Szíriusszal való kapcsolatfelvétel adta meg neki azt a minőségi többletet, amin keresztül folyamatosan hat az ősök szellemisége és biztosította a mindenség működését lüktetését is.
Ezért voltak az egyiptomi fáraók a Nap fiai, Ré vagy Rá fiai, istenkirályok, és nem holmi hatalomvágyból, ahogy azt manapság szokás róluk mondani. Ez addig tartott, amíg ezt az ősi rendszert tisztán működtették (kb. Kr.e. 2000-ig), és nem tudott rá hatni, olyan kívülről jövő energia és idegen szellemiség, ami más céllal került erre a területre.
Ennek a működésnek volt alapfeltétele az a beavató komplexum, ami magában foglalta a három nagy piramist, a szfinxet, a völgytemplomot, a hatalmas monolitokat, ménhíreket, szobrokat. Ez egy több négyzetkilométernyi körbezárt, szent terület volt, amelynek határain álló falakat most kezdik feltárni. Az eredeti funkció megszűnése után, persze történt temetkezés a piramisok közelébe, de ezek már a közép- és újbirodalom idejére tehetők.
Ahhoz, hogy párhuzamot vonhassunk más területtel, keresni és találni kell ugyanilyen funkciójú, kinézetű építményeket. Az elején írtam, hogy több is van ilyen. Az egyik Mexikóban Teotihuacan, a Nap és Hold piramissal, halottak útjával. Ezek persze utólagos nevek, eredetijüket senki sem tudja. Velük részletesen most nem foglalkozunk, csak említés szintjén, hogy van máshol is hasonló funkciójú, rejtélyes terület.
Ami minket jobban érdekel, az természetesen Magyarországon van, a Pilisben. Azért kell ezzel kezdeni a mágia urai nyomainak bemutatását, mert a piramisok azok, amire mindenki odafigyel, mindenki tudja építésük gigászi voltát. Ezért ha máshol is találni ilyet vagy ehhez hasonlót, arra oda kell(ene) figyelni.
Tehát a Pilisben vagyunk. Itt találunk hegyeket, völgyeket, szakadékokat, forrásokat és számtalan egyéb földrajzi képződményt. De piramisokat? Igen! Méghozzá az egyiptomiakhoz hasonló elrendezésben, a helyi viszonyoknak megfelelően, és természetesen az Orion-Nimród csillagkép szerint. Arról már ejtettünk szót, hogy Egyiptomban az Orion, Ozirisznek felelt meg. A magyar mitológiában Nimród vagy Ménrót, Kus fia volt, a hatalmas, az égi vadász. A legenda szerint ő építette Bábel tornyát is a vízözön előtt. Az ő fiai Hunor és Magor. Szerepe a mitológiánkban, nagyban hasonlít Oziriszéhoz. A csillagkép csillagaiból hatalmas teremtő erő árad (asztrológusok is úgy jellemzik, hogy a legtöbb új csillag, ezen a csillagképen keresztül születik) és ezt az erőt képezték le a Kárpát-medence őslakói a Pilisben.
A „pilisi csillagkép” három fő hegyre épül: Árpádvár, Rám-hegy, Magas (Mágus) hegy. Ezek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése pontosan megegyezik a 3 gizai piramiséval és természetesen az Orion övével.
Erre egy tavaly augusztusi kirándulás után figyeltem fel, a térképet böngészgetve. Ezután jött a hosszas számolgatás, térképek egybevetése, könyvtárnyi irodalom átnézése. Nézzünk néhány számadatot!
Első körben a magasságokat vegyük szemügyre!
KHEOPSZ (Nagy) PIRAMIS Magasság: 146,6 m (eredeti) 138,75m (jelenleg)
MAGAS(Mágus)-hegy 566 m
KHEPHRÉN PIRAMIS Magasság: 143,5 m (eredeti) 136,4 m (most)
RÁM-HEGY 486 m
MÜKERINOSZ PIRAMIS Magasság: 66 m (eredeti) 65,5 m (most)
ÁRPÁD-VÁR 484 m
......................................................................................................................
Eredeti magasságok összege:
3 5 6, 1 m ill. 1 5 3 6 m !!!!!!!
Ugyanazok a számok, csak más sorrendben!!! Véletlen!?
Számmisztikailag összeadva:
15 = 6
A hegyeknél természetesen a tengerszint feletti magassággal számoltam, a piramisok esetében a földfelszíntől számítják a magasságot.
A hegyek magassága, elosztva a piramisok eredeti magasságával (1536/356,1) 4,313395113732-t kapunk, ami kis jóindulattal 4,320 (ennyi korrekciót még a legkomolyabb tudományos fejtegetések is engedélyezni szoktak), pláne ha számolunk a hegyeknél némi kopással. Ugyanezt a számot kapjuk, ha elvégzünk egy másik matematikai sorozatot, az ókori mértékegységgel, egyiptomi könyökben számolva.
Ez pedig megfelel 4320 évnek, ami az ekliptikán 60 fok vagyis két állatövi elmozdulást jelent oda vagy vissza. Na most kérdés, hogy honnan számoljunk. Ha a piramisok építésének korától, amit a hivatalos tudomány kb. i.e. 2500 körülinek tart, akkor mostanáig eltelt kb. 4500 év (4320). Tehát kb. a mai időpontot kapjuk. El lehet gondolkodni azon, hogy vajon mit jelent ez? Ha a Szfinx becsült életkorát vesszük alapul (kb. 10500 év) akkor az i.e. 4000-4500 körüli időpont jön ki, ami nagyjából megfelel a sumér kultúra - vélt - kezdetének. Ezzel a precessziós számítással még lehet játszani. Próbálja ki mindenki, mert egy tudás annál értékesebb, minél inkább belőlünk jön, és csak az indításhoz és az ellenőrzéshez kapunk segítséget. Ha már azt mondják meg, hogy mit kell látnunk és éreznünk, amikor esetleg mi mást érzékelünk – és nem fantáziálunk (fontos különbség) -, ott már baj van.
A két legtávolabbi piramis csúcsának egymástól való távolsága 950 m (+ - 20m). A két legtávolabbi hegy (Árpád-vár, Mágus-hegy) csúcsának térképen mért távolsága 1925 m (+- 25m). Ez a piramisoknál kapott szám kétszerese, véletlenül.
Miután a három piramishegy együtt volt, meg kellett találni a többi azonosságot is. Szfinx! Hol van a Pilisben szfinx? Újra a térkép került elő és ekkor döbbenetes látvány tárult a szemem elé. Annyira, hogy amikor megmutattam Kovács Andrásnak és Pap Gábornak, először azt hitték, hogy én rajzoltam bele. De amikor az ő térképükön is ugyanaz az volt, elámultak.
A Pilis-térkép kinagyított részén lehet látni, Dobogókő körül. Ez pedig egy hatalmas, kiterjesztett szárnyú Turul madár, mint turistaút. Ez bolond! – gondolhatják, hiszen ez utólagosan kitaposott, tervezett útvonal. Persze, de miért terveztették oda, ahova? A szellem útja kifürkészhetetlen. És vajon hogyan lehetséges, hogy a madár szívében lévő, tehát szerves részét képező, Dobogókő-szikla elhelyezkedése, távolsági aránya pontosan megegyezik az egyiptomi Szfinx és a piramisok arányaival.
Az egykor, talán, oroszlánfejet viselő Szfinx nagyjából a középső (Khephrén) piramis előtt fekszik, kissé balra. A piramis csúcsa és a Szfinx hátsója közötti távolság légvonalban 620 m (+- 15m).
A Rám-hegy és Dobogókő (ami nagyjából a heggyel szemben, de kissé jobbra van) közötti távolság légvonalban 1250 m (+- 20 m). Ez megint csak a duplája az egyiptomi adatnak. Ez csak néhány, de fontos egyezés az adatok sorában, és amikor ennek az adathalmaznak 90%-a megfelel egy több ezer kilométerre lévő épületkomplexum adataival, arra rá lehet mondani, hogy véletlen, csak nem hiszi el senki.
Túlságosan légből kapottnak tűnik az elképzelés? Lehetséges, de rá kell nézni a Pilis térképére, a piramisok térképére, látszik, hogy a piramisok és a hegyek (az Árpád-várról is látszott a helyszínen, hogy a felső 100-150 méter vagy talán az egész, utólag megemelt, megmagasított hegy) ugyanazon elv alapján „épültek” és kerültek oda, ahova. Az elrendezés mindkét esetben (Egyiptomban és itt is), azóta már világszerte, tudós körökben is elfogadott nézet szerint, az Orion-övet mintázza.
Ha elfogadjuk, hogy a három hegy az Orion-övnek felel meg, miképp az egyiptomi piramisok, akkor a teljes csillagképnek meg kellene lennie. Meg is van, természetesen, de ebben nem segítek már, azt keresse meg mindenki!
Érdekesség, hogy a csillagkép pilisi megfelelőjének szívében található a Mexikó nevű kicsike település. (Mexikóban éltek a mayák!)
Ellenvetés lehet a hegyek alakja. Nézzük meg jobban! Az Árpádvár már messziről is gúlaszerű. A Rám-hegy közelről jól adja a formát. A figyelmes szemlélőnek fel kell tűnjön az a hasonlóság, amit a Magashegy csúcsa és az Alföld „piramisai”, a kunhalmok mutatnak. A Magashegy teteje ugyanis egy mesterséges kurgán ill. kunhalom. Ilyenről nem tudunk máshol. A hegyre építettek az ősök egy „hegyet” ill. dombot. Vajon mi célból?
Fontos újra a mexikói piramisokat segítségül hívni, mert ezen a helyen szerencsére jól dokumentált a piramisok feltárása. Ugyanis amikor felfedezték őket, az egész terület föld alatt volt, a piramisokat is termőföld borította és fák, bokrok nőttek rajtuk. Az egykori metszeteken úgy néztek ki, mintha hegyek és dombok lennének. Az ásatások viszont a világ egyik csodáját bontották ki a föld alól. A még fel nem tárt területen a mai napig ilyen halmokat találunk, de ők tudják, hogy nem természetes hegyek, hanem piramisok lapulnak alatta. És nálunk?
Nézzük a további hasonlóságokat! Egyiptomban a piramisok közelében találjuk a Völgytemplomot. Ezt hatalmas kőtömbökből épített templomot tartják a legrégibb építménynek a területen, és nem ismerik a funkcióját (nagyban hasonlít a perui, mexikói épületekre).
A Pilisben, mivel itt még szerencsére a természet az úr, és nem történt feltárás csak találgatni tudunk. Figyelemfelkeltő, hogy szemben a Börzsönyben, Nagymarosnál, találunk egy völgyet - amire egy barátom figyelmeztetett - aminek a neve Templomvölgy. A szó két tagjának megfordítása jelentésbeli különbséget okoz, de mindenképpen érdekes. A Börzsöny és Egyiptom kapcsolatáról egy következő részben esik szó, mert ennek is van azonossága.
A valódi völgytemplomot viszont itt kell keresnünk, a három hegy közelében. Úgy tűnik, hogy könnyen rá bukkanhatunk (sokan már talán rá is jöttek), ha már ezzel a szemlélettel vizsgálódunk, és kicsit beleássuk magunkat a valós múlt kutatásába.
Itt kell hozzáfűzni, hogy nagyon fontos, hogy ha kutatásokat végzünk, legyen olyan háttér felkészültségünk, hogy ne eshessünk könnyen a fantáziánk csapdájába, amikor egy történelmi tényről kijelentéseket teszünk.
Ez a hely pedig nagy valószínűséggel a Rám-szakadék, és annak is egy bizonyos szakasza, ami szoros kapcsolatban áll a Rám-heggyel, nem csak a nevében. (A Rám-hegy a középső hegy, míg Egyiptomban a Khephrén piramis a középső, és természetesen a Völgytemplom ennél található)
Szántai Lajos egyik előadásából tudhatjuk, hogy annak idején – feljegyzések szerint – a Rám-szakadék fedett volt, és fontos szakrális szerepet játszott a térség életében és I. Béla királyunkéban is. Minden jel arra mutat, hogy ez is egy mesterséges építmény. Ha valaki már végig járta, sok olyan jelet láthatott, ami ezt bizonyítja. Ennek a kutatása és rendszerbe illesztése még a további munkánkhoz tartozik, de mindenképpen érdemes ezt így kezelni.
A piramisoknál említettük, hogy a szent területet hatalmas kőfal vette körül. Talán fel sem kell tenni a kérdést, annyira magától értetődik: a Pilisben találunk-e ilyen kőfal rendszert, ami körül öleli a térséget? Válasz is ugyanilyen egyértelmű: Igen! Ez már annyira szemet szúró, hogy csak az nem látja, aki nem akarja. Vegyük sorra: a Dobogókőnél induló körívet leíró hatalmas falrendszer maradványait már láthattuk, tovább haladva jutunk el a Szerkövekhez, ami ennek a rendszernek egy része, talán zsilipekkel, több méter széles falakkal, nyiladékokkal, amelyek levezetnek a szentély belsejébe. Tovább haladva a Jász-hegy üstökének nevezett sáncrendszer, ami feltárásra vár, majd a másik oldalon az Üstök-hegy, aminek részei a Vadállókövek. Ezek szemben állnak a Dobogókő alatti Szerkövekkel, és mutatják a falrendszer másik oldalát. Ha ezt térképen körbekerítjük, máris láthatóvá válik a szent központ, ami feltűnő hasonlatosságot mutat a világcsodaként is emlegetett egyiptomi beavató centrummal.
Ez a csodálatos hely mindenkié. Akinek kell, meg fogja látogatni, eleinte még nem is sejtve, hogy hová is érkezett. Nekünk az az egyik feladatunk, hogy segítsük őket is, megismertessük, kellő felkészülés alapján, velük e szent hely lényegét. Ha valaki megpróbál bárkit is kizárni ebből, a hely szelleme, mely hatalmasabb, mint hinnénk, őt fogja megfosztani valós titkaitól.
(folytatjuk)
