Teljes egészében feltárnak egy trák települést

2009. június 28. 16:46 - veni75

Bolgár régészek abban reménykednek, hogy sikerül feltárniuk egy teljes trák települést. A 2500 éves maradványok Nova Zagora város közelében, a Blatnica-folyó partján kerültek elő a föld mélyéről. Eddig nagy épületek alapjait tárták fel, valamint a települést körülvevő sáncot, írja a Sofia News Agency [1].

Az archeológusok valaha elraktározott gabona maradványaira bukkantak, de találtak szövőszéket, cserépedényeket, beleértve importtermékeket, az ókori Görögországból származó kerámiatárgyakat. A leletek között bronzból, üvegből és csontból készült díszítések, valamint arany, ezüst és rézötvözet szerepel.

A régészek szerint a legérdekesebb lelet az az Kr. e. V. században vert ezüstpénz, amely a közelben lévő görög városból, a Fekete-tenger partján fekvő Apollóniából (mai Szozopol) származik. Az ezüstpénz azt jelzi, hogy Trákia és a Fekete-tenger partján lévő görög városok között élénk kereskedelem folyt.

[forrás]

Harci szekéren száguldoztak a trákok

Egy ókori trák temetkezés feltárása során 1900 éves, teljes épségben fennmaradt harci szekérre bukkantak a régészek Bulgária délkeleti részén - jelentette be az ásatást irányító régész.

Orfeusz temploma öregebb lehet a piramisoknál

Aranymaszk a trák királyok völgyéből

Kigyóval díszített bárd volt a trák királyok szimbóluma

Különleges trák szekér Bulgáriából

Daniela Agre szerint csapata a Szófiától 290 kilométerre keletre fekvő Boriszovo nevű falu mellett tárta fel a négykerekű, gazdagon díszített harci szekeret. `Ez az első alkalom, amikor Bulgáriában egy teljes épségben fennmaradt harci szekérre bukkantunk` - hangsúlyozta a Bolgár Tudományos Akadémia vezető archeológusa.

Mint hozzátette, a korábbi ásatások során csupán a harci szekerek egyes elemeit sikerült megtalálni, részben azért, mert az antik lelőhelyek többségét már réges rég kifosztották. A sírdomb feltárása során a csapat cserépedényeket, borosflaskákat, valamint más olyan temetkezési tárgyakat talált, amelyekkel gazdag trák nemeseket volt szokás ellátni a síron túli életre.

Egy külön gödörben fedezték fel a két hátasló csontvázát - az állatokat vélhetően a nemesember temetésekor áldozták fel. A csontvázak mellett jó állapotban lévő bronz- és bőrtárgyakra bukkantak, amelyek feltehetően lószerszámok lehettek.

A Bolgár Kulturális Minisztérium 5000 leva (600 ezer forint) támogatást ítélt a régészeti expedíció számára. Daniela Agre közlése szerint 10 ezer levát (1,2 millió forintot) a Bolgár Tudományos Akadémia biztosít a harci szekér és a többi trák lelet rekonstruálására és konzerválására.

A trákok i.e. 4000 és a 6. század között éltek a mai Bulgária, Görögország, Törökország és Románia területén. Bulgáriában mintegy tízezer trák sírdomb található, amelyek közül sok monumentális, kőből épült sírkamrát rejt.

(Múlt-kor/MTI)

Thrakia

Thrakia vagy Trákia (ógörögül Θράκη/Thraké, latinul Thracia vagy Threcia, bolgárul Тракия/Trakija, törökül Trakya) a Balkán-félsziget délkeleti részén elterülő földrajzi és koronként változó történeti régió. Az ókori Thrakia a trákok szállásterülete, az török hódoltság idején Rumélia néven a birodalom egyik közigazgatási egysége volt. Napjainkban Dél-Bulgária egy részét (Észak-Trákia), Görögország északkeleti vidékét (Nyugat-Trákia), illetve Törökország európai területeit (Kelet-Trákia) foglalja magában. Délről az Égei-, keletről a Márvány- és a Fekete-tenger határolja.

Az ókorban Európának a Görögországtól északra fekvő területeit nevezték Thrakiának, beleértve a déli Makedóniát és Szkíthiát is. Hérodotosz a trákokat az indek után a világ legnagyobb népének ismerte. Szorosabb értelemben az Olümposz északi lábánál fekvő, Makedóniához tartozó Pieria tartományt tartják a pieri trákok lakóhelyének, amely törzs onnan nyomult tovább Hellász többi tartományába.

Később Thrakia kiterjedése a Makedónia északi határa és az Isztrosz (Duna) közötti területre szorítkozott, melyet keletről az Euxeinosz Póntosz (Fekete-tenger) és a trák Boszporusz (a konstantinápolyi országút), délről a Propontisz (Márvány-tenger) és a Hellészpontosz (Dardanellák szorosa), az Égei-tenger és Makedónia határhegyláncának északi része, nyugatról pedig a Sztrümón (Sztruma) folyó és az illír törzsek lakóhelye határoltak, s amelyek területe körülbelül 220 000 négyzetkilométernyire terjedt ki.

A római császári uralom alatt végül a régió még kisebb terjedelműre, a régi Thrakiának a Haemustól (Balkán-hegységtől) délkeletre eső részére apadt, míg az északi részt Moesiának nevezték.

Története

Thrakia tengerpartjain számos virágzó gyarmatot alapítottak a görögök. A Melasz-öböl és a Hellészpontosz közötti 75 km hosszú és 15 km széles, a régiek által trák Kerszonészosznak nevezett és Thrakia részének tekintett félszigetet (Dardanellák vagy Gallipoli) Athén részéről Miltiadész, a marathóni győző egyik nagybátyja gyarmatosította. Thrakia belsejét az indoeorópai népfajhoz tartozó törzsek lakták. Bár a trák népek jelentős terület felett rendelkeztek, nem alkottak egységes birodalmat. Végig falvakban laktak, amely megakadályozta, hogy ellen tudjanak állni a hódító népeknek. Bár birodalmuk szinte az egész Balkán-félszigetet magában foglalta, területeik állandóan fogytak. Az Adriai-tenger mellől az illírek, majd a makedónok űzték el őket. Bár ezek az erős népek állandó kapcsolatban áltak a velük, mégsem vették át a kultúrájukat. Az idők folyamán a görögök folytatták terjeszkedésüket. Trák területen jött létre Bizánc, az egyik jelentős görög város. A trák területek kiaknázásában is termékenyek voltak, jelentős arany- és ezüstbányákat üzemeltettek ezeken a területeken.

Megabüzosz, I. Dareiosz király hadvezére hajtotta őket a perzsák uralma alá (Kr. e. 514).Ami nem sikerült a görögöknek, az sikerült a perzsáknak. A trákok hűbéresi viszonyba kerültek, és ezzel lassan megindult a perzsa szokások átvétele is. Xerxész visszavonulása után azonban ismét visszanyerték függetlenségüket. A Kr. e. 5. század közepe táján a legtöbb trák törzs I. Teresz, az odrüszák királyának uralma alatt egy birodalommá egyesült, mely különösen Teresz fia, Szitalkész alatt virágzó, hatalmas állammá fejlődött. Szitalkész halála után, Kr. e. 424-ben azonban három fejedelemségre szakadt, melynek uralkodói egymással folytonosan hadakoztak.

II. Philipposz makedóniai királynak (Nagy Sándor atyjának) nem volt nehéz ezeket a törzseket egyenként meghódítani és így Thrakiát a makedón birodalomba beolvasztani. Egészen Kr. e. 146-ig makedón uralom alatt volt, amikor Thracia provincia néven római uralom alá került.

Rövid időre ugyan visszanyerte függetlenségét, de már 133-ban ismét római kézre jutott. Thrakia földrajzi helyzeténél fogva, mint az Európát Ázsiától elválasztó vidék, majdnem mindig tanúja volt a Nyugat- és Keletrómai Birodalom közötti összeütközéseknek. A népvándorlás és a a rómait követő bizánci uralom idejében is sokat szenvedett. Germán, gót és szláv törzsek tanyáztak itt, mig végül a 15. században a törökök elfoglalták az egész vidéket.