A szerbek hősies szenvedéllyel, sok száz éve küzdenek népük egyesítéséért, határaik és nemzetük megőrzéséért. Törekvéseik azonban szembeállították őket szomszédaikkal és a külvilággal.

 
Írta: Chris Carroll, fényképezte: Chris Anderson
Részlet a National Geographic Magazin júliusi számából.

Isten háta mögötti kis falu a nemrég függetlenné vált, bár sokak által csak Szerbia rebellis tartományának tartott Koszovó délnyugati részén: Velika Hoča, ahol a helyiek mindmáig gyakran emlegetik azt az évekkel ezelőtti verekedést. Közvetlenül a koszovói háborúskodás befejeződése után történt a nevezetes eset…

Az önállósulni akaró koszovói albánok és a szerb hadsereg háborúja 1999 júniusáig tartott, amikor a NATO légicsapásai térdre kényszerítették az akkori Jugoszláviát és Slobodan Miloševićet, az ország teljhatalmú elnökét. (A neveket az új, latin betűs írásmóddal adjuk meg – a szerk.) A Nyugat azért lépett közbe, hogy véget vessen a koszovói albánok elleni atrocitásoknak, és elejét vegye egy menekültválságnak. S abban bízott, hogy a diktátort félreállítva béke köszönt e tájra. Csakhogy a Nyugatnak – mint balkáni kérdésekben már oly sokszor – ezúttal is csalatkoznia kellett.

Most a hatalomra került albán többség nyomta el a szerb kisebbséget. Nem szűnt meg a civilek legyilkolása. Újabb menekülthullám indult – ezúttal a szerbek hagyták el Koszovó etnikai viszályok sújtotta, pangó gazdaságú hegy-völgyes térségét, amely hozzávetőleg akkora, mint a mi Északi-középhegységünk.

A sziklás hegyek között megbúvó Velika Hoča néhány száz szerb lakosa is félelemben élt a háború után – mígnem a falu tagbaszakadt, jó fellépésű rendőre a nagy verekedés napján vissza nem szerzett valamicskét a megtépázott szerb büszkeségből. Pedig abból már alig maradt valami ezen a vidéken, amelyet a szerbek oly régóta államiságuk bölcsőjének tekintenek.

Azon a nevezetes napon albán legények érkeztek Velika Hočába, s túlságos érdeklődést tanúsítottak a helyi hajadonok iránt. A szerbek ezért annak rendje-módja szerint eltángálták, majd kikergették őket a faluból. Az akciót egy katonaviselt helyi rendőr, a húszas éveiben járó Bojan Nakalamić vezette. A helyiek számára az eset bebizonyította, hogy a szerbek közt ma is akadnak bátor, rettenthetetlen férfiak. Nekem viszont – minél többször hallottam a történetet – Nakalamić inkább afféle hetvenkedő nacionalistának tűnt. Így aztán alaposan meglepődtem, amikor megismerkedtem vele.

A Balkánon persze nem ritkaság, hogy hasonló élmények érik az idegent. A kulturális határvonalakat átlépő betolakodókat elagyabugyáló legény ugyanis (a szerbiai irányvonalra fittyet hányva) albánok politikai támogatója lett. Szó sincs természetesen arról, hogy Nakalamić az albán nacionalizmust pártolná. De mivel népe vesztesként, ellenséges környezetben él, úgy gondolta, hogy végzetes lenne, ha elzárkóznának. „Ha meg akarunk maradni Koszovóban, akkor a részévé kell válnunk” – tudatta velem, szavait gondosan megválogatva, angolul.

„Csakis az egység óvja meg a szerbet ” – hirdeti a nemzettudatot évszázados küzdelmeken át őrző szerb ortodox egyház zászlaja. Mint megannyi más népet, a szerbeket sem kímélték a történelem viharai. Háborúk és idegen megszállók szeszélyei szórták szét a világ négy égtája felé a több mint tízmilliós szerb népet. Bár többségük máig Szerbiában él, 125 ezren a háború utáni Koszovóban maradtak, és kisebb-nagyobb szerb közösségek találhatók északon Magyarországon, a déli Montenegróban, nyugaton Bosznia-Hercegovinában és Horvátországban is. Sokan Nyugat-Európába vagy Amerikába vándoroltak ki. A szerbek hősies szenvedéllyel, sok száz éve küzdenek széttagolt népük egyesítéséért, országhatáraik és nemzeti önazonosságuk megőrzéséért. Egységtörekvésük viszont élesen szembeállította őket soknemzetiségű balkáni szomszédaikkal és a külvilággal is. Ma rendszerint őket okolják az 1990-es évekbeli véres háborúkért, amelyek végül Jugoszlávia felbomlásához vezettek. Az emberiség elleni bűnökkel (például a boszniai háborúban történt etnikai tisztogatással és népirtással) vádolt szerbek viszont tiltakoznak, amiért a Nyugat őket tette meg bűnbaknak, miközben szemet huny az ellenük elkövetett hasonló cselekedetek fölött.

Mit jelenthet vajon a szerb egység a 21. századi Európában? Ez a kérdés legalább annyira megosztja
a szerbeket, mint amennyire nyugtalanítja a szomszédaikat. Nos, a választ keresi a National Geographic Magazin júliusi lapszáma is.