Szegény pára ..

Duna-Kanyar Rulez 2005 10.09

" B: - Ököllel úgy megütött, hogy elestem. Utána meg rugdalni kezdett.
V: - Részeg vol ugye?
B: - Részeg volt...és teljes erőből a hasamba rúgott.Aztán kórházba vittek.
V: - Nagyon fájt?
B: - Fájt. ..és elment a gyerek.Terhes voltam tudod.
V: - Édes Istenem.
B:- Istent ne emlegesd.Újabban Lali is Istent emlegeti.De én már nem megyek vissza hozzá.
V: - Maradj itt nálunk jó? Megbeszéltem Károllyal.Ne légy egyedül.
B: - Azért kellett volna a gyerek.. hogy ne legyek egyedül,.. hogy mindíg legyen valakim.De mostmár nem lesz soha senkim,. . soha!
V: - Lesz, Baba!
B: - Te ezt nem értheted.
V:- Van aki ért téged.
B: - Isten ugye?Mondom, .. te nem tudod miez. Nem tudod mit jelent egyedül maradni.
V: - Maradj itt nálunk, és meglátod nem leszel egyedül.
B:- Itt maradok, ha adsz egy jó altatót.Már egy hete nem aludtam.Szeretnék egyszer igazán elaludni.
V: - Ott van a szekrény középső fiókjában .Megyek készítek egy kis vacsorát.Meglátod, jóra fordul minden.

B:
-Egyszer igazán elaludni... A szekrény középső fiókjában.. azt mondta.
"Lesz majd egy olyan éjjel, hogy nem jön rá több nappal.Holdja sem lesz, sem csillaga. Kislány, elolthatod a lámpát.Nem gyújtod meg. . Többet soha. "

Secret

"- tudod kis gyűrött bőrdarabom, az lesz az igazi szeretet, ha úgy is szeretlek majd , és ha majd Te is úgy kívánsz engem , hogy nekem meg fel sem áll:)"

Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett lesz.
Szavak nélkül is mindent tudó,
Pillantásból is értő
Messzeségből is megérző
A lélekrezdülést is fölfogó
Bizonyosság.

Nem múlik el a szerelem
Csak aggódás lesz.
Minden köhintést számontartó,
Mindenben betegséget szimatoló
Mindíg virrasztó, örök féltés
És bátorító ölelés.

Nem múlik el  a szerelem
Csak ellenállás lesz.
Reszkető, fájdalmasan szép
Tiltakozás
A halványuló pipacs hullása
Ellen,
A ráncokban megbúvó nagy törvény
Ellen,
Minden sírba húzó emberi béklyóval
Szemben.

Nem múlik el a szerelem
Csak tüntetés lesz.
A mozdulatlanság..
A kimondhatatlan tehetetlenség
Ellen,
A keménykoporsó,..
A meredt szemű,..
Kibírhatatlan csönd,
A választ nem adó
Néma temető ellen.

Nem múlik el a szerelem

Amikor az álom

Mikor pille könnyű szárnyán az álom jön feléd,
Mikor a mindennapok gondját úgy elfelejtenéd,
Mikor közel jár az éjfél, de te mégsem alszol el,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor meleg a nyári napfény és lágyan átölel,
Mikor a csillagok ezüst színét felhő nem takarja el,
Mikor  képzeletben újra egy régi úton jársz,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó,
Mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó,
Mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor összevesztél azzal, akit sohasem bántottál,
Mikor tréfát űztek abból, amit komolyan akartál,
Mikor elfáradt a szíved és minden oly sötét,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó,
Mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó,
Mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.

Te és én

Harminc év
Akárhogy számolom is: harminc év
Ma már csak anyám szólít úgy, hogy kisfiam
De a gyerekek közül bácsiznak sokan
Te és én
Egy kissé megváltoztunk te és én
Igaz, még farmert hordunk, de hol van már a lány
Akiért összevesztünk a házunk udvarán?

Emlékszem rá
A zuglói grundokon órákig rúgtuk a port
Emlékszem rá
Egy ócska gitáron játszottuk a rock and rollt
Te és én
Egy kissé megváltoztunk te és én
Titokban arra várunk: jönne már egy lány
Akiért összevesznénk így harminc után

||: Csak jönne már egy lány
Akiért összevesznénk így harminc u- :||
tán, így harminc után.

Ne titkold

A forró nagy szavak már csendben alszanak,
és csak néha kelnek szárnyra a képzeletben.
Olyan jó nekem, ha rád emlékezem,
és remélem, hogy te is így vagy ezzel.

Időnként még felkavar
gyönyörű arcod, az a gyönyörű haj,
s ha ránézek, oly megkapó
a rólad készült régi szép fotó.

De soha ne titkold azt, hogy valamikor szerettél,
és hogy szomorú voltál, amikor elmentél.
Soha ne felejtsd el, ahogy összebújtunk az utolsó igazi éjszakán,
amikor bőrig áztunk hajnali három után.

Olyan jó nekem, ha rád emlékezem,
és remélem, hogy te is így vagy ezzel.
Mindent szerettünk és mennyit nevettünk
az előfordult kínos helyzetekben.

Időnként még felkavar
gyönyörű arcod, az a gyönyörű haj,
s ha ránézek, oly megkapó
a rólad készült régi szép fotó.

De soha ne titkold azt, hogy valamikor szerettél,
és hogy szomorú voltál, amikor elmentél.
Soha ne felejtsd el, ahogy összebújtunk az utolsó igazi éjszakán,
amikor bőrig áztunk hajnali három után.

Elszáll a gondom

Hangjait egy kedves dalnak, napközben dúdolom
Színeit sok régi napnak, elfeledni nem tudom
Kis koromnak nagy szerelmét, a labdát ma is úgy szeretem
Féltve őrzöm, de lenn a téren, boldogan kergetem

Olyankor elszáll a gondom, és újra érzem a régi grundok hangulatát
Olyankor elszáll a gondom, mert játék közben mindenki jóbarát
Olyankor elszáll a gondom, mert lenn a téren mi egyformák vagyunk
A mérnök úr, a házmester és a beat - zenész, mind együtt játszhatunk

Minden este újra kezdem,tervezni életem
Minden este azt kívánom, hogy a holnap szebb legyen
És ha néha elfáradtam, az vidít fel engem is
Hogy lenn a téren össze állunk, és indul a lábtenisz

Bolond kis életünk

Reggel, amikor elmentél, olyan aranyos voltál,
estére megjöttél, hozzám se szóltál.
Mert életünk hangulatát, mindig napjaink rendezik át,
mindig más, mindig változó ez a világ.

Ihász Gábor /  cikk az emlékoldalról /

Ihász Gábor 1946. október 29-én született. Édesanyja egyszerű konyhai alkalmazott volt. Édesapja a Honvédségnél hivatásos tisztként dolgozott, szabadidejében, mint labdarúgó játékvezető tevékenykedett. Rendkívül erős szálak fűzték szüleihez. Írt is egy csodálatos dalt édesanyja halála után „Az elmúlt év” címmel. ( Ez volt az a dal, amit életében a legnehezebben énekelt fel. )
Bátyja és egyetlen testvére Ihász Kálmán, a szebb időket megélt Vasasnál focizott, és lett a csapattal magyar bajnok, a válogatottal, pedig olimpiai bajnok ( Tokió, 1964 ). Őszinte testvéri szeretettel ragaszkodott öccséhez, vele volt élete legszebb és legnehezebb pillanataiban is.

ifi válogatottként

Középiskolai tanulmányait az Irinyi János Gimnázium és Vegyipari Szakközépiskolában kezdte ( 1961-től 1963-ig ), majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban fejezte be, ahol sikeres érettségi vizsgát tett. Itt ismerkedett meg Édesanyámmal, Pintér Évával, akivel 1966-ban házasságot kötött. Ennek a szerelemnek gyümölcseként születtem 1968-ban. Apukám hatalmas szabadságvággyal és nagyon boldogan kezdte felnőttkorát. Sokáig úgy volt, hogy a sport meghatározó szerepet kap az életében, hiszen Ő is a Vasas csapatánál rúgta a labdát, mint bátyja, és 16 éves korában már ifi válogatott volt. Azután 20 éves korában egy rutinvizsgálatnál kiderült, hogy szívproblémái miatt versenyszerűen már nem focizhat tovább, és ezzel egyidejűleg hivatalosan is eltiltották a sportolástól, visszavonva a sportorvosi engedélyét. Ez volt rövid élete első fordulópontja. Vonakodva, de tudomásul vette a megváltoztathatatlant. Ebben biztosan segített az is, hogy közel maradhatott az „öltöző szagához”, hiszen masszőrként továbbra is a Vasasnál tölthette aktívan ideje nagy részét. Ekkor fordult a zenéhez is, minden képzettség, és külön iskolák elvégzése nélkül, autodidakta módon. A hosszú vidéki és külföldi utakon saját szerzeményeivel szórakoztatta a játékosokat.

S.Nagy István	Máté Péter	Szécsi Pál

A zenei pályafutásának alakulásában, a három meghatározó személy közül elsőként említeném meg S. Nagy István nevét, aki közeli barátja és szerzőtársa volt. Emlékszem a végeláthatatlan éjszakákra, amikor én is részese lehettem a dalok születésének, melyek általában hajnalig tartottak, és nagyon jó hangulatban teltek. Ez volt életének legszebb, legboldogabb és legteljesebb időszaka. Legnagyobb slágerének az 1977 -ben írt „Múlnak a gyermekévek” című dalának születésénél is S. Nagy István neve a legfontosabb. Ezzel a dallal végleg berobbant az élmezőnybe.
Máté Pétert és Szécsi Pált érezte még közel magához, mind az életben, mind a zenében, akiknek nagysikerű dalokat is írt. Máté Péter talán a példaképe is volt. Ide tartozik, még néhány zenésztárs neve, akikkel szoros baráti, illetve munkakapcsolata volt: Malek Miklós, Solymos Antal, Heilig Gábor, Payer András. Bár az akkori könnyűzenei vezetés csaknem ellehetetlenítette, - így csak két nagylemeze jelenhetett meg életében és egy a halála után - Ő még nagyobb elszántsággal próbált talpon maradni és érvényesülni.

Apu, Mária, Gabika

Édesanyámtól ugyan elvált, de velem továbbra is nagyon szoros maradt a kapcsolata. Második felesége Hajós Mária a Vasasnál kézilabdázott, és nagyszerű eredményeket ért el. 1981 nyarán megszületett az öcsém, akit szintén Ihász Gábornak hívnak.

Természetesen lehetetlen leírni röviden az Ő kis életét. Egyszerű, életvidám ember volt. Messze állt tőle minden hivalkodás és „sztárság”, bár az autókért megőrült. Néhány csodaautó is az övé lehetett, többek közt az is, amiben Gagarin végighaladt az őt ünneplő tömeg előtt.

Nagypapaként

Dalai az életről szólnak, úgy, ahogyan Ő látta a világot. Néhány szerzeményében mintha érezte és tudta volna, nem sok időt ad neki a sors. Amit mégis még megélhetett, az az unokája születése, melyet a hozzám írt dalában már megjósolt „jön majd egy kisfiú aki úgy köszön rám szia nagyfater” Ő volt Magyarország első „pop Nagypapája” hiszen nagyon fiatalon, 40 éves korában lett nagypapa. Én ekkor még csak 18 éves voltam. Később azt mondta: „hatalmas ajándék a sorstól, hogy megélhettem unokám születését”.
Imádta a családját, az embereket és az életét. Mindig jókedvű és vidám volt, ahogy szegény Cserháti Zsuzsa mondta: „kissé bohókás a Gábor, de imádom Őt”

Apu és én

Nagyon súlyos, hosszú, kíméletlen betegség és végtelennek tűnő szenvedések után 1989. június 29-én örökre elment. Hiánya ma is ugyanolyan fájdalmas és érthetetlen, mint 15 évvel ezelőtt volt. Már soha többé nem énekelhet úgy, ahogy régen az ágyam szélére ülve, egy szál gitárral. Emléke mindig velem marad, hiszen a dalok, amiket Ő írt még ma is ugyanolyan szépen és őszintén szólnak. Már csak a temető nyugodt csendjében lehetek mellette, bár ez az a hely, ahova nem sokszor megyek, mert az űrt, amit maga után hagyott, ott fáj a legjobban. Amikor szülei sírját meglátogattuk közösen, csendben annyit mondott: „Adrikám, azért nem jövünk gyakrabban ide, mert nincs lelkiismeret furdalásom. Én, míg éltek a szüleim, mindig velük voltam, amikor csak lehetett.” Ezt szoktam én is mondani a fiamnak, hiszen amíg lehetett mellette és vele voltam.

Ihász Gábor 42 évet élt.