[forrás]

Magyarországi viszonylatban nagynak számító földrengés volt szombat este az országban. A rengést rengeteg helyen észlelték az országban, néhány ház megsérült, Budapesten panelházakat, hidakat, aluljárókat ellenőriznek.

Érezhető földrengést jelentettek az [origo] olvasói és munkatársai az ország különböző pontjairól szombat este. Megremegett a föld egyebek mellett Budapest több kerületében, Tatabányán, Veszprémben, Esztergom térségében és Székesfehérváron is. A rengés miatt beremegtek a falak, megmozdultak a bútorok - jelentették kollégáink.

Eredj, ha tudsz…
Eredj, ha gondolod,
hogy valahol, bárhol a nagy világon
könnyebb lesz majd a sorsot hordanod.
Eredj…
szállj, mint a fecske délnek,
vagy északnak, mint a viharmadár,
Magasából a mérhetetlen égnek.
Kémleld a pontot,
Hol fészekrakó vágyaid kibontod.
Eredj, ha tudsz.

Eredj, ha hittelen
Hiszed: a hontalanság odakünn
Nem keserűbb, mint idebenn.
Eredj, ha azt hiszed,
Hogy odakünn a világban nem ácsol
A lelkedből, az érző, élő fából
Az emlékezés új kereszteket.
A lelked csillapuló viharának
Észrevétlen ezer új hangja támad,
Süvít, sikolt.
S az emlékezés keresztfáira
Téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed.

Hajdanában Mikes sem hitte ezt,
Ki rab hazában élni nem tudott
De vállán égett az örök kereszt
S egy csillag Zágon felé mutatott.
Ha esténként a csillagok
fürödni a Márvány-tengerbe jártak
Meglátogatták az itthoni árnyak.
Szelíd emlékek: eszeveszett hordák
A szívét kitépték.
S hegyeken, tengereken túlra hordták…
Eredj, ha tudsz.

Ha majd úgy látod, minden elveszett
Inkább, semmint hordani itt a jármot,
Szórd a szélbe minden régi álmod,
Ha úgy látod, hogy minden elveszett
Menj őserdőkön, tengereken túlra
Ajánlani fel két munkás kezed.
Menj hát, ha teheted.

Itthon maradok én!
Károgva és sötéten,
Mint téli varjú száraz jegenyén.
Még nem tudom,
Jut-e nekem egy nyugalmas sarok,
De itthon maradok!
Leszek örlő szú az idegen fában,
Leszek az alj a felhajtott kupában,
Az idegen vérben leszek a méreg,
Miazma, láz lappangó rút féreg,
De itthon maradok.  

Akarok lenni a halálharang,
Mely temet bár, halló fülekbe cseng
És lázít: visszavenni a mienk!
Akarok lenni a gyújtózsinór,
A kanóc vége, lángralobbant vér,
Mely titkon kúszik tíz – száz évig
Hamuban, éjben.
Míg a keservek lőporához ér.
És akkor…!

Szerető szóért könyörögve, egyszer,
ha visszatérek: kolduló eretnek,
szeretni fognak, akik most szeretnek?

Ha lelkemen majd nagy sebek fakadnak,
s hitetlenebb leszek, mint bármikor:
a barátaim barátok maradnak?

Ha harcban járok, s véres lesz a lelkem,
villám szakad, és mennydörög felettem,
ha kitagad az ég, s a földön
életemet Isten-tagadva töltöm,
és átkokat szór rám a félvilág:

vajjon, ha akkor visszatérek,
megismernek ezek a régi fák?

Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

Remegő, ráncos ujjak kicsit félrehúzták a függönyt
sok megkopott fényű szempár kikukucskált
Egész lenn, a földszinten
letette a vödröt a házmester
és kezében a partvis is megállt

Valahol megcsörrent egy kulcs
s egy fiatalasszony gyermekét kézenfogva vezette a fényre
Hangosan gügyögött a szőkeségnek
és vékony, hosszú ujjával
felmutatott, fel az égre:

Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörű, igen gyönyörű!

Esik a hó, az első hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is továbbvándorol

Esik a hó, az első hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában csak a szürke ég

Olyan jószagú lett a tél, olyan tiszta és csendes
a sötét szobában mindenki gyerekként álmodik
Most dehogy hisszük a latyakot
és a fülfagyasztó hideget,
csak azt látjuk, hogy milyen szép ez így egy napig!

Látod, milyen apró csoda,
mégis gyönyörű, igen gyönyörű!

Esik a hó, az első hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is továbbvándorol

Esik a hó, az első hó
s az egész udvar csupa porcukor,
pici öröm ez a szíveknek, de mint a hófelhő,
ez is gyorsan továbbvándorol
s nyomában nem marad más, csak a szürke ég

Alvó városra hajnal derül-,
fényárba merül, éj árnya elgyengül.
Mint egy lélegző, élő virág-,
felfedi báját, lásd, hogy ő is lát...
Könnyű eső, ébredő felhő-,
szabad széllel jövő-menő.

Utcát hódító, zúgó patakország-,
most elér, de gyorsan fut tovább.
Vigye eső szíved buta könnyét,
hozza napfény új csók örömét!


Ne várj többé, ne sírj többé-,
ne félj, jön egy új, jön egy szép szerelem.
Ne számíts rá, ne bújj hozzá-,
ne félj, jön egy új, jön egy szép szerelem.


Minden hajnallal hív egy esély,
indulj és remélj-, van csúcs is, nem csak mély.
Minden bánatból felnő egy világ-,
elteszi múltját, él...tovább, tovább...
Könnyű eső, távolodó felhő-,
jön egy új szín, új idő.

....

Love is a burning thing
And it makes a fiery ring
Bound by the wild desire
I fell into a ring of fire

I fell into a burning ring of fire
I went down, down, down
And the flames went up higher
And it burns, burns, burns
The ring of fire, the ring of fire

The taste of love is sweet
When hearts like ours meet
I fell for you like a child
Oh, and the fire went wild

I fell into burning ring of fire
I went down, down, down
And the flames went up higher
And it burns, burns, burns
The ring of fire, the ring of fire

Love is a burning thing
And it makes a fiery ring
Bound by your wild desire
I fell into a ring of fire

I fell into a burning ring of fire
I went down, down, down
And the flames went higher

I fell into a burning ring of fire
I went down, down, down
And the flames got higher
And it burns, ooh it burns

Macska száguld a felhő szélén

Fényes szempár kiséri útját

Állok a földön, nézem az eget

Vágyom rá, hogy távol legyek

R1. Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről,

Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről! 2.

Nadrágja sárga,ő a fal mellett áll

Korom borítja űrhajóját

Fekete tokból vitorlát bontva

Vágyom rá, hogy távol legyek

Haaaaaaaaaaaaaa
Lefekszem a hóba melléd
Nyakamba összeér a víz
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek inkább
Nézd milyen a hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhõntúli mintát

De mikor minden elhallgat
Trombitám más hangnemben szól
Szilvamag kékül, Márta vár, tavaly is
Magas volt a hó
Napvégi úton
Csak a te autód megy el
A fák között én már nem nézlek inkább
Nézd milyen a hold, a hasadra folyt
És felfestett rád egy felhõntúli mintát

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felém int,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

1943. május 26.

Egy vak kismacskát testvére kísérgeti, ezért nincs is szüksége emberre ahhoz, hogy egyen vagy éppen futkosson a kertben. A vak cica születése óta nem lát, testvére valószínűleg ezért karolta fel. Együtt esznek, heverésznek és alszanak - írja a NorthFoto.

[FORRÁS]

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

1937. november

Egy feltörekvő zenekar, akik már fellépnek itt ott,  annyira még nem ismertek,de szerintem jó úton haladnak:)

A linkek között megtaláljátok a weboldaluk címét,akit vonz az alternatív zenei stílus ami dallamos és jó hangzású, annak érdemes kicsit körülnézni a srácok háza táján. A szövegeik is tetszettek,bár nem ártana néhány jó videoklip,ahol jobban érthető a szöveg és nem nyomja el a zene.

Ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelemben

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a Halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világba'
s édes lenne a halál
Hát ilyen értelembe'

Énekeljük el azt, hogy vége
Nem járunk ki többet rétre
Nem úszunk többet a strandon
És nem borozunk már többet a gangon

Nem mondjuk nőknek, hogy szép vagy
Ők a farkunkra azt, hogy de szép nagy
Nem süt a nap be az ágyba
Mint az athéni hotelszobába

Nem mosol bugyit, hogy tiszta
Legyél az Akropoliszra
Felmegyünk, és ott a csikket
A városra pöccintjük, és a viccek se
lesznek már, a nevetések is
rövidülnek, ahogy az élet se kéne már
a halál után
én nekem
úgy igazán,

ha az életben nincs már több móka
Meghalunk, mintha nem volna
Több dolgunk a világban
és édes lenne a halál!

Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már
Csak szerettem volna, ha velem is van ilyen
És most benne vagyok, még sosem volt sűrűbb homály.

Pont az az egy, az az egyetlen darabja, az kéne
Elvinném, s ha nem akar meghalni, a többi jön el érte
A szíve egy dobozban, bársony közé raktam
És kopognak, az ajtóban áll, én meg örülök, hogy itt vagy

- Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
- Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat

Aztán megbánom: tessék a sajátom, nesze az itt van
Dobogjon az benned, szolgálja életed, amíg van
Hülye voltál, mondod majd, ha ez elmúlik
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Hülye voltál, mondom én majd
Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már

Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád

Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre

És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én

Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske

Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!

Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)

/By Lovasi András/