"Mikor a fővárosi boulevardok szomorú fáin az első kis zöld rügy kiüti a fejét, s a kávéházak elé elkezdik kirakni a hordóba ültetett leandereket; mikor a mi szép asszonyaink világos ruhában kezdenek megjelenni a verőfényes korzón; mikor a lóvasúti kocsikról leszedik az ablakokat és felrakják helyettük a vászon napellenzőket: a fővárosi ember rájön, hogy itt a tavasz, nagyot nyújtózkodik, megrázza magát, színes inget, tarka nyakkendőt, sárga cipőt ölt, és hivatalosan elismeri az évszakváltozást. (...)
Az első nagyobb sétáját a pesti ember a Margitszigetre teszi. Ez még nem kirándulás, ez csak séta. De olyan séta, hogy a fővárost teljesen elveszíthetjük szemünk elől, és százezer munkás nyüzsgésének zaja is csak tompa morajjá átszűrődve hatol füleinkig. Szóval szabadnak, remetének érezhetjük magunkat a százados fák hatalmas lombjai alatt, és egy árnyékos szöglet sötétségében megvonulva bámulhatjuk a szőke Duna tovasiető hullámait. De azért a Margitsziget nem kirándulóhely, sőt az előkelő társaság divatos korzója.
Rákosi Viktor, 1896"
...és a vízesés napjainkban..
