(Kecskemét, 1902. november 24. - Budapest, 1970. január 11.), ahogy rajongói - főként a gyereknézők - nevezték: Latyi talán a legnépszerűbb magyar komikus volt a XX. században. Híres színészdinasztia leszármazottja: dédapja Latabár Endre, nagyapja id. Latabár Kálmán, apja id. Latabár Árpád, mindannyian neves színészek voltak.
Az ifjú Kálmán Rákosi Szidi színésziskoláját végezte el, és 1922-ben a Várszínházban táncos komikusként lépett először közönség elé. Kezdetben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927-1933 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. Többek között a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is felléptek (A két Ajax; Offenbach: Szép Heléna), aki az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartotta a testvérpárt. A kritikusok Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították őket. Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, első filmje 1937-ben készült el. Latabár Kálmán 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított mint Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán: A Csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér), Nyegus (Lehár: A víg özvegy).
Kiváló tánctudású komikus volt, akinek rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. Méltatlankodó hanghordozása, félszeg mozgása, virtuóz "ügyetlensége", egyéni humora nagy népszerűséget biztosítottak számára. Gyakran lépett fel Árpád testvérével groteszk duettszámokban. Minden szerepére hallatlan gonddal készült, színpadi "rögtönzései" sikerének titka a sokszoros próba, a pontos begyakorlás volt. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Munkásságát 1950-ben Kossuth-díjjal és ismerték el, ugyanabban az évben érdemes művész, 1953-ban kiváló művész lett.
Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, az eredményes kezelést nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970-ben válságosra fordult, január 11-én végleg eltávozott, de kiváló alakításainak emlékét máig őrzi az utókor.
Főbb filmszerepei
Sportszerelem (1936) - első filmje - Cserepes Szigeti
Fizessen nagysád (1937) - Bukovác Pál, tornatanár
Pénz áll a házhoz (1939) - Ficek Benő, táncművész
Cserebere (1940) - Tatár István
Csákó és kalap (1940)
Ismeretlen ellenfél (1940)
Édes ellenfél (1941) - Lacika
Behajtani tilos (1941) - Mihály
Egy bolond százat csinál (1942) - Dömötör, egy kitalált főúr / Rod Igor Szu Ares gróf (kettős szerepben)
Egy szoknya - egy nadrág (1942) - Sóváry Péter, színész / Ál-dúsgazdag madridi özvegy (kettős szerepben)
Afrikai vőlegény (1944) - Kökény Tóbiás
Könnyű múzsa (1947) - Demeter Pál, zeneszerző - nem mutatták be
Mágnás Miska (1948) - Pixi gróf
Janika (1949) - Fenek Jenő, író-színpadi szerző
Dalolva szép az élet (1950) - Seregély Bálint, bűvész
Civil a pályán (1951) - Karikás
A selejt bosszúja (1951) - Ede - nem mutatták be
Állami Áruház (1952) - Dániel, az áruház női konfekciójának vezetője
Ifjú szivvel (1953) - Matejka bácsi
Fel a fejjel (1954) - Peti bohóc
Micsoda éjszaka (1958) - Tőrös Antal tanár úr
Nem ér a nevem (1961) - Gyárfás, a SZOT-üdülő kultúrosa
Egyiptomi történet (1963, m.-egyiptomi koprodukció) - Calvarossi, bűvész
Latabár Kálmán-est (1968, televíziós show)
Irány Mexikó! (1968) - Csoró
Bözsi és a többiek (I-II., 1969, televíziós film)
Egy szoknya egy nadrág (1943)
Mihályi Ernő és Latabár Kálmán
/Fantasztikusan nagyot alakított abban a filmben is :)/
