Naga mester a faluban sétált – az utóbbi időben szeretett kicsit kimerészkedni a kolostor falai közül. Szeretett emberek között lenni, bölcs tanításaival segíteni rajtuk. Egy nap, amikor éppen legújabb kedvtelésének hódolt, látott egy embert a piac közelében, aki a földön ült, és félig megrágott körtedarabokat köpködött ki maga elé. Igen elcsodálkozott, de azután el is felejtette a furcsa esetet, egészen másnapig, amikor megint látta a furcsa férfit, aki ezúttal egy maga elé helyezett kis tálkából egészben nyelte le a datolyákat. Naga mester nem bírt úrrá lenni kíváncsiságán, és megkérdezte a jóembert, hogy ugyan mit csinál.

-Tudja, jó uram – felelte neki a férfi – Azt hallottam, hogy a körte jót tesz a fogaknak, de árt a lépnek, a datolya viszont jót tesz a lépnek, de árt a fogaknak. Ezért aztán, ha körtét eszem, nem nyelem le, ha viszont datolyát eszem, egészben nyelem le.

Naga megköszönte a férfinak a választ, és a kolostor felé vette az irányt. Ott aztán elmesélte tanítványainak a hallottakat. Azok egytől egyig azt ismételgették, hogy az a férfi biztosan bolond lehetett.

-Igen, talán valóban bolond lehetett. De igaza volt. – mondta nekik Naga mester.

Japán kert