2008. november 11., kedd, 9:15

A Science et Avenir című francia tudományos havilap beszámolója szerint a liege-i pszichiátriai kórház parkolójában álló kamion előtt a napokban pszichiáterek, ápolók és önként jelentkezők várakoztak: a rendhagyó vállalkozás célja az, hogy a szakemberek mellett a mentálisan egészséges személyek is jobban megértsék, hogy mitől szenvednek a skizofrén betegek. A nagy pszichiátriai kórképek közül a legtöbb mítosz és ellentmondás a skizofrénia köré szövődik: a betegségnek jelenleg nem létezik egységes definíciója, a legtöbb esetben a realitásérzék részleges vagy teljes elvesztésével járó agyi elváltozásokat értik alatta. A skizofrén betegek gyakran számolnak be arról, hogy hangokat hallanak, amelyek a nevükön szólítják őket vagy kommentálják, esetleg becsmérlik a cselekedeteiket. A beteg számára mindez teljesen valóságosnak tűnhet, de kialakulhat a részleges vagy teljes belátása arra vonatkozólag, hogy ez csak a "képzelete játéka" (bővebben lásd a skizofréniáról szóló orvosi jegyzetünket).

A Science et Avenir tudósítója maga is részt vett egy ilyen bemutatón. Az újság beszámolója szerint a szervezők először felhívták az érdeklődők figyelmét, hogy az epilepsziában, klausztrofóbiában, szívbetegségben szenvedő emberek, s a túl érzékenyek inkább forduljanak vissza, az ott maradtak nevét pedig bevezették a számítógépbe, hogy a hatások, hangüzenetek személyre szólóak legyenek. A kamion kabinjaiban mindössze egy képernyő található: miután a "kísérleti alany" belépett a kabinba és a korlátot fogva felállt egy fémemelvényre, egy géphang a nevén szólítva arra kéri, hogy menjen le a boltba kenyeret vásárolni. Egy teljesen hétköznapi feladatról tehát van szó, de a kabinban lévő ember számára mindez nagyon gyorsan igazi rémálommá válik. Már a lépcsőházban lefelé haladva úgy tűnik, hogy az illető azonnal le fog zuhanni: a képernyőn eltorzított képek váltják egymást, miközben az összes hagyományos hangot (kulcs elfordulása a zárban, becsapódó ajtó) eltúlozva, már-már agresszív módon hallja az ember.

A "kinti" utca is egyre fenyegetőbb hatást kelt, miközben a kabinban egy halk, irritáló hang ismételgeti: "Még hogy kenyeret venni... úgysem leszel képes rá!" A boltig vezető út során minden bizarr: a járókelők és a sofőrök ellenségesen néznek ránk a képernyőről, miközben az ismeretlen hang azt ismételgeti, hogy "téged felügyelnek, el fognak kapni és nem tudsz elmenekülni". A képek felgyorsulnak, a montázs egyre idegesítőbbé válik, a hangerő fokozódik, a korlát pedig, amelybe az ember kapaszkodik, elkezd remegni. A vizsgálati alany görcsösen markolja, közben már azon gondolkodik: vajon messze van-e még a kenyérbolt? Közben mindenünnen az illető képmása néz vissza rá: a boltok kirakatában lévő tévékről, az újságárusnál lévő lapok címoldalairól. Az illető tényleg azt érzi, hogy figyelik, követik, s ez igencsak kellemetlen érzés. Amikor pedig végre eljut a kenyérbolthoz, a képek a kenyérszeletelő gép késére fókuszálnak, csak a kést látni, majd a pék közli: "Már mindent eladtunk!" Vagyis az egész szenvedés hiábavaló volt. Ezzel véget ér a bemutató öt perce - a legtöbb kísérleti alany pedig boldog, hogy végre távozhat.