A kert az erdõn túl, a birtok egy eldugott szegletében volt akácok, borostyánok indái szõtték át.
Sophie alig vette észre a kaput. Körbejárta mert nem hitte, hogy épek a falai. Azt gondolta talál egy hasadékot ahol bejuthat. Végül megállt a kapu elõtt, leszakította az indákat, és
a zárat kezdte vizsgálni. Lenyomta a nehéz vas kilincset de a monstrum nem mozdult. Hirtelen feltûnt neki a zár alakja. Háromszögletû volt, és épp akkora mint a lány tenyerén azok jelek. Kifeszített ujjait a zár felé tartotta. Érezte a bizsergést ami egész karján végig futott, majd azt az enyhe égetõ érzést, amibõl rögtön tudta, hogy meglelte a kulcsot. A monstrum elõbb felsírt, majd mintha zakatolni kezdett volna, végül hosszas nyikorgással elfordult a zárnyelv és a kapu kitárult. A lány belépett és a legszebb kert tárult szemei elé, amit életében látott. Szökõkutak csobogtak, illatos virágok hatalmas szirmaiból méhecskék gyûjtögették a nektárt. Arcán mosoly futott át, szíve felderült a látványtól. Bátran haladt a kert belsejébe.
-Tudtam, hogy elõbb utóbb megtalálod. -a fiú hangja törte meg az idillt.
-Mark? -Sophie nem értette hogy kerül ide a szerelme. Talán követett? Arcán a meglepettséget félelem váltotta fel, mikor meglátta a napfényben megcsillanó pengét.
-Kell a kulcs. Most már, hogy idetaláltál.. Én figyeltelek, mindent megtettem.. de nem bírtad visszafogni a kíváncsiságodat.
Mark hátralépett, kardot tartó kezét csípõjéhez emelte, majd kihívóan a lány szemébe nézett.
Sophie mindkét kezét feltartotta, a fiú jól láthatta a belevésett kulcsokat.
Enyhe szellõ támadt ami lassan kavarogni kezdett, hirtelen felgyorsult.. majd õrült forgásba ért letépve maga körül mindent a kertben.
A lány teste akaratlanul követte a szédítõ tempót és mintha mindig is tudta volna mi következik, egy hatalmas karddal a kezében lépett ki a forgatagból. Gyönyörû szemei elsötétedtek, minden izma megfeszült, készen állt a küzdelemre. A fiú kihasználva a pillanatot alattomosan elõretört, egyenesen a lány felé szúrt és ha Sophie egyszerû halandó lenne, már most holtan esett volna össze. Ehelyett azonban hátralépett, megvárta az újabb támadást amit kardjával hárított. A következõ pillanatban hatalmasat csapott a fiú kezében lévõ fegyverre, amitõl ellenfele kishíján elejtette a kardot. A pengék érces hangjai visszaverõdtek a kert falairól s szikrákat vetettek egy egy pontatlan találattól, ami a kövekre csapódott.
A fiú nagyon jól harcolt és Sophie gyakorlatlanságában alul maradt. Mark a falhoz szorította. Lázasan keresgélte a menekülést, de nem volt hová. Még egy lépést tett hátra és a háta hideg kõfalhoz simult. Nincs tovább. Legyõzték.
A kard hegye érte el ahogy az ellenfele fegyverével felszakította nyakán a bõrt, és a penge húsáig vágott.
Vércseppek lepték el az akácok zöld leveleit és a szökõkút vizét is megfestette. A fiú közelebb lépett hozzá, az utolsó kardcsapásra készült amivel végleg legyõzheti a lányt. Sophie kezében még a kardot szorította és kihasználva ezt a lépést jobb kezét dereka mellé emelte, balkezével pedig belemarkolt Mark ingébe és magához rántotta. Ellenfele halkan felnyögött ahogy bordái közt testébe hatolt a hideg fém. Szemtõl szembe álltak így néhány másodpercig, mikor a lány ellökte magától.
A fiú felüvöltött ahogy a földre zuhant és a sebbõl kiszakadt kard széles nyílást hagyott maga után.