Veni

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron)

Wass Albert: MESE AZ ÉJJELI PÁVASZEMRŐL

2009. április 18. 19:12 - veni75

 

 

 

Persze, te még nem tudod, hogy miképpen van ez a dolog a pillangókkal. Hát figyelj ide.
Az emberek nem mind jók. Nem bizony.Vannak, akik rosszat követnek el.Nagyon rosszat.Mondhatnám így is:az emberek sokkal több rosszat cselekszenek,mint jót.
Nézz körül a világban.Ami hibát találsz benne,az mind az emberek rosszaságának a nyoma.Ami csúnyát látsz benne,az is mind az emberek rosszaságának a nyoma.Az emberek rosszasága néha embertelenül megnövekszik,és ilyenkor csúnya lesz a világ a városokban és mindenütt,ahol sok ember lakozik együtt,olyan borzalmasan csúnya,hogy ha nem lennének erdők a világon,nem is lehetne azt a rengeteg csúnyaságot elviselni.
Ez pedig azért van így,mivel minden rossz cselekedetnek nyoma marad ezen a földön.Ez már így van.A Jóisten rendelte így.Az emberek rosszaságának a nyomán csalán nő és egyéb gyom.Manapság sokszor látni se lehet ezeket a gonosz gyomokat,mert az emberek cementtel és aszfalttal falazták be maguk alatt a földet,hogy ne nőhessenek ki belőle ezek a gyomok.De azért ott vannak, hidd el,az aszfalt alatt is.Érezni lehet őket,valahányszor rossz emberek közelébe
tévedünk.
Így volt ez bizony,kezdettől fogva.És az Erdő Jó Szelleme szomorúan látta,hogy sokasodik a földön a csalán és a gyom, sokasodik a sok csúnyaság,amit az emberek rosszasága okozott.Fölszállt hát a Jóistenhez,arra a nagy ,csillogó,fehér felhőre,és azt mondta:
-Édes Jó Istenem,megbocsáss szolgádnak,de ez nem jól van így!Ha megengedted,hogy minden emberi rosszaság valami csúnya gyomot hagyjon maga mögött ezen a földön,úgy engedd meg azt is,hogy a jó cselekedeteknek is emléke maradjon!
A Jóisten mosolygott ,és ezt felelte:
-Legyen hát,amint kívánod.Eredj és teremts valami emléket a jótettek számára is.
Az Erdő Jó Szelleme megköszönte az isteni ajándékot,és visszaszállt vele a földre.Az erdő szélén megállt,és eltűnődve nézte az embereket,akik a mezőn dolgoztak.
Egyszerre csak meglátott egy csapat vásott,rossz gyereket,kik azzal mulattak,hogy kiszedték fészkéből a varjú fiát,és kínozták.Szárnyait tépdesték,szorongatták,dobálták a levegőbe,és kacagtak kínlódásán.Szegény varjúfiú sírt és jajgatott,szülei pedig kétségbeesetten keringtek fölötte, de hiába kérlelték a rossz gyerekeket,azok csak tovább  gyötörték a kis varjúfiút.
Az Erdő Jó Szelleme nagyon elszomorodott ezen,mert látta,hogy rosszaságuk nyomán mindenütt tüskés ,mérges gyomok bújtak elő a földből,s látta előre azt is,hogy amikor ezek a gyerekek felnőnek,csupa rosszaságot követnek el azután is,és megtöltik gyomokkal a világot.Nem nézhette tovább.Intett az erdőnek,és a fák haragosan zúgni kezdtek.Intett a felhőknek,s a felhők dobálni kezdték villámaikat.Morajlottak haragjukban a hegyek,süvöltött a szél,s a fák kinyújtották karmaikat a gonosz gyerekek felé.
Azok ijedt sikoltozásokkal futottak haza.A megkínzott varjúfiút pedig otthagyták a mezőn.
Egyetlen gyermek maradt csak a közelben.Ez nem játszott a többivel,hanem apjának,anyjának segített pityókát kapálni.Mikor a gonosz kölykök elszaladtak.odament az eldobott varjúfiúhoz,fölvette,megsimogatta,enni adott neki,és megitatta friss forrásvízzel.
Az erdő már nem zúgott akkor.Figyelt.
A gyerek pedig fölmászott a fára és visszatette a varjúfiút a fészekbe,ahonnan kiesett.Boldogan károgott a két öreg varjú,a fák mosolyogva bólogattak,és abban a pillanatban,amikor a gyermek visszahúzta a kezét a fészekből,ott ült a tenyerén egy szép, hófehér pillangó.A gyerek elbűvölten nézte.Ez volt az első pillangó a világon.
Meglibbentette a szárnyait,és fölszállt a levegőbe.olyan szép volt,hogy a gyermek mosolyogva tekintett utána,és mosolygott az erdő is,a kék égbolt,és a nagy, csillogó felhőn a Jóisten maga.
Azóta is, valahányszor valaki jót cselekszik ezen a világon, egy új pillangó száll föl a levegőbe,s viszi a hírt a Jóistenhez.Mert a pillangót az erdő Jó Szelleme teremtette, s teremti azóta is, hogy nyoma maradjon a jóságnak.
Bizony ezen a világon sok a csalán és a gyom.De láthatod azért:pillangók is vannak.Fehérek, sárgák, mindenféle színűek.Mert van jóság is az emberekben, s a sok kicsi pillangó sok kicsi jótett hírét hordozza.És vannak szép, nagy, ritka szépségű pillangók is:ezek a ritka nagy jó cselekedetek emlékei.Minél szebb és nagyobb jót teszel: annál szebb,nagyobb és színesebb pillangó száll föl tetted nyomán.Igyekezz hát,hogy amerre csak jársz,sok pillangó legyen!
Vedd föl a fészekből kiesett rigófiút,simogasd meg, és tedd vissza a fészkébe,ügyesen.S valahonnan fölrepül majd egy pillangó,és tudni fogják a fák,a hegye, hogy mit tettél a rigó fiával.
Ne lépj rá a csigára,hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá ,és ettől újra megszületik a pillangó.Bárki, ha bajban van,segítesz rajta , ugye?Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó hírül viszi, és tudni fog róla az erdő,és a Jóisten ,aki a csillogó ,fehér felhőn ül, és örvend a pillangónak.Most pedig hadd mondjam el,hogy miképpen született meg az egyik legszebb és legnagyobb pillangó:a nagy éjjeli pávaszaszem.
Élet egyszer valahol az erdő szélén egy szegény asszony.A nagy szegénységen kívűl egyebe sem volt,csak két kicsi kecskéje és kilenc gyermeke.A két kicsi kecske naphosszat az erdőn legelt,és csak estére tért haza, hogy megfejhesse őket a szegény asszony,és megvacsoráztassa tejükből a kilenc gyermekét.Hát bizony egy este nem jött haza a két kicsi kecske.Hiába várta őket a szegény asszony, hiába hívta őket, bizony csak nem jöttek. Sötét volt már, sírni kezdett a kilenc éhes gyerek,és nem volt mit enni adjon nekik, mert lám a két kicsi kecske nem volt sehol, hogy megfejhette volna őket. Elindult hát az asszony egyedül, be a nagy , sötét erdőbe, hogy megkeresse a két kicsit kecskét. Ment, ment, szólítgatta őket,és hát egyszerre csak meghallja mekegésüket,jó messzire bent, a legnagyobb sűrűség közepén.Nosza,indult is nagy sietve a mekegés felé.Egyszerre csak útját állta a bükkfa.
-Ne menj a kecskéid után, szegény asszony - mondta a bükkfa-, elfogta azokat a gonosz sánta boszorkány,és nem adja vissza úgysem!
-Eressz tovább,jó bükkfa-felete a szegény asszony-,haza kell vigyem ám a két kicsi kecskémet,meg kell fejjem őket,hadd vacsorázhassanak a gyermekeim!
-Eridj hát- sóhajtott a bükkfa-, és próbáld meg,de nem hiszem,hogy oda adja őket a vén gonosz boszorkány.
Azzal félre állt az útból.Ment, ment a szegény asszony tovább a sötét sűrű erdőben,amerre a mekegést hallotta.Útját állta a fenyőfa.
-Fordulj vissza , szegény asszony,ne menj a gonosz boszorkányhoz,baj lesz abból, tudom!
-Nem fordulhatok én vissza,jó fenyőfa,miképpen fordulhatnék?-felelte a szegény asszony.-Haza kell vigyem a két kicsi kecskémet,meg kell fejjem őket, hadd vacsorázhassanak a gyermekeim!
-Eredj hát - sóhajtott a fenyő-,de baj lesz abból,bizony érzem!
Ment, kapaszkodott a szegény asszony a meredek sűrűségben.Sötét is volt már nagyon.Mégiscsak ment,amerre mekegni hallotta a két kicsi kecskét.Elébe állott a kőszikla.
-Tapodtat se menj tovább,te szegény asszony!Bajt forral a vén gonosz boszorkány!
-Mennem kell akkor is,jó kőszikla,mennem kell bizony - felelte újra a szegény asszony-,haza kell vigyem a két kicsi kecskémet,meg kell fejjem őket,hadd vacsorázhassanak az éhes gyermekeim.Nem bánom én , akármit is forral a vén gonosz boszorkány!
Félre állt a sziklakő nagy szomorúan,s kapaszkodott tovább a szegény asszony,fölfelé a meredek sűrűségben.
Egy sűrű katlanból eléje kúszott a köd.
-Gyere ,gyere szegény asszony,itt vannak a kecskéid,gyere...
S ment a szegény asszony,amerre a köd vezette,ment a sűrű ,sötét sziklakatlanba.Nyirkos moha tapadt a fákhoz.Dohos penészszag ülte a levegőt.Denevérek surrantak a sötétben.De a szegény asszony csak ment,ment, amerre a köd vezette volt.
S hát egyszerre csak egy nagy,mohos barlang szájában megpillantott egy kicsike tüzet s a tűz mellett az öreg boszorkányt.A boszorkány mögött megkötözve,a két kicsi kecskét.
Reszketni kezdett a szegény asszony a félelemtől,mert csúnya gonosz ábrázata volt ám a vén sánta boszorkánynak.De azért csak odament a barlang elé.
-Kérlek szépen ,jó boszorkány,add vissza a kecskéimet!haza kell vigyem őket, meg kell fejjem őket,hadd vacsorázhassanak éhes gyermekim!
Nagyot kacagott erre a vén boszorkány ott a barlang szájában,a tűznél.Vicsorogva, gonoszul kacagott.
-Mit gondolsz, te bolond asszony? Azért fogtam el a kecskéidet,hogy csak úgy visszaadjam? Hihihihihi!Váltságot kell fizetned ám értük!
-Szánj meg engem ,jó boszorkány-kérlelte a szegény asszony-,kilenc gyermekem vár otthon éhesen,és egyebem sincs ezen a világon,csak ez a két kicsi kecske.Miből fizethetnék váltságot neked?
Kegyetlenül vigyorgott a vén boszorkány,egyetlen nagy foga kimeredt a szájából.
-Nem kell nekem egyéb-mondta,-adj ide kettőt a gyermekeid közül.Akkor viheted a kecskéidet.
Elkezdett erre sírni a szegény asszony,keservesen.Hogyan adhatna oda kettőt a gyermekei közül, mikor úgy szereti valamennyit?De a gonosz boszorkány nem tágított.
-Két gyermeket akarok ,vagy itt maradnak a kecskék!
Hanem aztán addig-addig könyörgött a szegény asszony,hogy nem csak a kősziklák lágyultak meg körülötte,de még a vén boszorkány is engedett.
-Jól van na, nem bánom-morogta végül is-,hozd el hát két kisebbik gyermekednek egy -egy szemét,azzal is megelégszem.De most aztán eridj,mert ha tovább lábatlankodol itt, rád uszítom a mérges kígyóimat!
Indult hát nagy szomorúan a szegény asszony hazafele,és töprengett,töprengett, hogy mit is tegyen.Hagyta volna szívesen a két kicsi kecskét,de akkor honnan szerez tejet a gyermekek számára,miből főz vacsorát?
Gondolt egyet szegény asszony feje,és megállt a sötét erdőben.Kivette a saját két szemét,úgy indult vissza a boszorkányhoz.Tapogatódzott a fák között,tapogatódzott a sziklák között,mert bizony már nem látott szegény semmit, hiszen nem volt szeme.Hiába tapogatódzott,nem lelte az ösvényt.
Arra járt a szellő,megkérdezte:
-Mit keresel itt, szegény asszony?Hova lett a két szemed?
-Jaj,ne is kérdezd,jó szellő -felelte a szegény asszony-,elhajtotta két kicsi kecskémet a vén gonosz boszorkány,és nem adja vissza, csak ha elviszem neki a két kisebb gyermekem egy -egy szemét.Jaj Istenem, hogyan tehetném azt?Pedig ha nem viszem haza a kecskéket, nem tudok enni adni a gyermekeimnek.Így hát inkább kivettem a magam két szemét,és azt viszem neki.Csak nem lelem azt az ösvényt,így vakon.
Megsajnálta a szellő a szegény asszonyt nagyon.
-Gyere-súgta a fülébe-,majd én elvezetlek.
És vezette is szép ügyesen a szegény asszonyt,vissza a boszorkány barlangjához.
-De hamar megjártad! - álmélkodott a vén gonosz boszorkány.-Elhoztad-e a gyermekeid szemét?
-Itt vannak - nyújtotta ki tenyerét a szegény asszony.
Elvigyorodott a vén boszorkány.Átvette a két szemet, és bedobta őket a tűzbe.S abban a pillanatban egy nagy, sötét pillangó rebbent föl a tűzből.Két nagy kék szem ragyogott éjfekete szárnyain.Hessegette a vén boszorkány,de a csodálatos pillangó leszállt a szegény asszony vállára,és nem ment el onnan.
-Jó na, viheted a kecskéidet!De gyere be értük,és oldozd el magad!
Megijedt ám a szegény asszony,hogy most bizony észreveszi a boszorkány a csalást,ha elkezd tapogatódzni a kecskék felé.De abban a szempillanatban megiramodott a szellő,felkapott a tűzből egy marékra való parazsat, és rádobta a vén boszorkányra.Sivalkodott is őkelme kegyetlenül,kapkodott a parazsak után,arcát -kezét jól összeégette,és ezalatt a nagy,sötét pillangó megsúgta a szegény asszonynak,hogy merre forduljon, hova nyúljon,és percek alatt
szabad volt a két kicsi kecske.Iramodtak is hazafele, ész nélkül,nyomukban a szegény  vak asszony.
Ahogy ment,félreálltak útjából a fák,félregurultak a kövek.S ott szállott előtte a nagy, sötét pillangó, szárnyán a két ragyogó kék szemmel.
A földkerekség legszebb pillangója: a nagy éjjeli pávaszem.
Hazaérve megfejte a szegény vak asszony a kecskéket,megvacsoráztatta kilenc gyermekét,és aztán valamennyien aludni tértek.
S amíg aludtak, a szép nagy pillangó felszállott a Jóistenhez,és elmondta neki,hogy mit tett a szegény asszony.A Jóisten meghallgatta,aztán félrefordult egy pillanatra,hogy ne láthassa senki,amikor egy könnycseppet kitörölt a szeméből.Majd benyúlt a zsebébe, és elővett onnan két gyönyörű szép, vadonatúj szemet.Odanyújtotta őket a pillangónak.
Másnap reggel, amikor a szegény asszony fölébredt és fölnyitotta a szemét, csodálkozva nézett körül.Látott! Szemeihez nyúlt... bizony ott voltak a helyükön!
-Mi van veled, édesanyánk?-kérdezték a gyermekek.-Miért nézel olyan csodálkozva?
-Semmi, szívecskéim,semmi-felelte a szegény asszony mosolyogva,és megcsóválta a fejét-,valami csúnyát álmodtam az éjszaka,ennyi az egész...
És amikor ezt mondta,abban a szent pillanatban egy nagy, gyönyörű szép, sötét szárnyú pillangó szállt ki a nyitott ablakon a kicsi házból, s eltűnt az erdőben.Különösen ritka,szép pillangó volt.A világ legszebb pillangója:a nagy éjjeli pávaszem.

 

 

 

7 komment

Mátyás, az igazságos

2009. április 17. 21:26 - veni75


Miért pont Hunyadi Mátyás lett a király? Miért csak évekkel később koronázták meg? Hogyan lett Hunyadiból Corvin Mátyás? Tartott-e oroszlánokat udvarában? Volt-e gyermeke? Kérdések és válaszok egyik legnagyobb uralkodónk életéből.


Miért pont Mátyás lett a király?

1458. január 24-én Mátyást királlyá választják a Duna jegén. Hogyan sikerülhetett egy királyi kapcsolatokkal nem rendelkező köznemesi család sarjának ilyen magasra jutnia?
Folytatás >>


Ha befagy a Duna…

Mai fejjel nehéz elképzelnünk a Dunát úgy befagyni, hogy egy egész királyválasztó országgyűlést elbírjon. Pedig a természeti jelenség az elmúlt évszázadokban viszonylag gyakori volt. A folyón beállt jég számos, a nemzet sorsát meghatározó történelmi esemény színhelye vagy oka volt, de a korcsolyás mulatságok is a Dunán zajlottak a 18. századi Pest-Budán.
Folytatás >>


Mikor válhatott valaki Magyarország törvényes királyává?

Közismert, hogy Mátyást 1458-ban királlyá választották, ám kevesen tudják, hogy megkoronázására csak több mint hat évvel később került sor.
Folytatás >>


Kérdezz! Felelek!: Hogyan lett Hunyadi Mátyásból Corvin Mátyás?

„Szeretném megkérdezni, hogy a Corvin nevet már Hunyadi János is használta-e? Honnan jön az elnevezés?”
Folytatás >>


Mátyást cseh királlyá választják

Nemsokkal azután, hogy a pápa megfosztotta hatalmától Podjebrád György cseh uralkodót, 1469. május 3-án a cseh katolikus rendek Olmützben Hunyadi Mátyást választották cseh királlyá. Rövid időn belül azonban kétségessé vált Mátyás hatalmának törvényszerűsége.
Folytatás >>


Volt-e Mátyásnak oroszlánja?

A magyar királyok kaptak, és maguk is ajándékoztak egzotikus állatokat más uralkodóknak. Így az oroszlánok, a tevék vagy a papagájok már „régi lakói” hazánknak, de ezeket csak a szűk uralkodói udvar láthatta.
Folytatás >>


Mátyás király egyeteme

1467. július 20-án Pozsonyban Vitéz János kezdeményezésére megalakult az Academia Istropolitana. A megszűnt pécsi és óbudai egyetem után ez volt a harmadik egyetemalapítás, de ugyanúgy mint korábban, eme intézmény sem volt hosszútávon működőképes.
Folytatás >>


Mátyás törvénytelen gyermeke

1504. október 12-én hunyt el Corvin János, a Hunyadi-házból származó Mátyás királynak egyetlen, egy bécsi polgárnőtől született gyermeke. Mátyás trónját fiára hagyta, de János a koronaküzdelmekből elsőként esett ki. A köznemesség ugyan támogatta, de a hatalom megtartásához ez vajmi kevésnek bizonyult.
Folytatás >>

 

[forrás]

Szólj hozzá!

Mátyás király és Beatrix

2009. április 17. 17:53 - veni75

Mátyás király és Beatrix, az olasz menyasszony

 

Beatrix, I Ferdinánd nápolyi király leánya, megérkezésével virágzik fel tulajdonképpen Mátyás udvari humanizmusa, udvari pompázó életvitele.
1474-ben történt meg az eljegyzés, majd 1476 szeptemberében ment utána a magyar lakodalmi követség. A Nápolyban tartott esküvőn Mátyás nem vett részt, hanem küldöttje volt, aki hozta magával a fiatal arát. A Drávánál várta Szilágyi Erzsébet, előkelő udvarhölgyekkel, pompával s magyar hajadonok kíséretében. Mátyás Székesfehérváron fogadta, majd decemberben vonult fel Budára az új királynéval, ahol az egri püspök eskette össze őket.
A nápolyi udvar, ahonnan Beatrix is jött, messze híres volt pompakedveléséről. Ezt a fényűző, gondolatlanul költekező hajlamot a fiatal királyné magával hozta. Bár Mátyás gondoskodott költségeiről, rendetlen gazdálkodása miatt mindig pénzzavarokkal küszködött.
A magyar király egészen felesége igézete alá kerül, magával vitte mindenhova, katonai gyakorlatokra, vadászatra stb. Az a hír járta, hogy mindent megtehet Mátyással, s politikai befolyásától tartottak a helyiek.
Mátyás azonban megsokallta önkényes viselkedését, amikor megtudta, hogy Beatrix híveket toboroz azon felfogás elfogadására, miszerint az egyszer megkoronázott királyné élethossziglan az maradjon, és özvegysége esetén, ha újból férjhez megy akkor az új férjlegyen az ország ura.
A magyarok nemigazán szerették az új királynét, ez még fokozta a nemszeretetüket, magyarul sem volt szándékában megtanulni, csupán érdekből Mátyás halála után.
Mátyás király sógorának, Alonso calabriai hercegnek 1489 májusában írott levele a következőképpen tudósít házassága tartalmáról: "Arról van ugyanis hogy őfelsége s a fensége úr is nekünk a Királyasszonyt, hitvesünket ajánlják; ámde jól tudjuk, hogy ez ajánlások nem ő Felségétől, nem is ő Fenségétől, hanem magától a királynétól erednek, ki ha nem is nyíltan, de leplezetten arra törekszik, mit mi semmiképpen meg nem tehetünk. A királyné tudniillik azt kívánja elérni, hogy a Mi halálunk után - ha az megelőzné az övét-, ő legyen a uralkodásban utódunk s vegye kezébe a kormányzás gyeplőit, mit, ha még úgy akarnók is, kieszközölni nem tudnánk, sőt még csak szóba sem hozhatunk alattvalóink előtt, ha csak örök gyűlöletüket magunk s a királyné ellen felidézni nem akarjuk. A magyar nép ugyanis inkább kész magát egy szálig levágatni, mintsem asszony uralmát eltűrni;”
Tudomány és művészet szempontjából volt nagy szerepe Beatrixnak, sokat olvasott, felolvasásokat hallgatott, klasszikusokat idézett, mondja Galeotto Marzio, korabeli iró. Szívesen látott az udvarban tudósokat, ezek eszmecseréit nagyra értékelte, bővítette az ura által alapított könyvtárat, építészeket, művészeket hozott az udvarba, rengeteget költött a kultúrára, volt külön hordozható orgonája, énekesei, zenészei.
Mátyás halála után Beatrix visszaköltözik olasz honba, többnyire azért is mert a magyarok antipátiáját nem tudta eltörölni. Olyan hírek is jártak az akkori időkben, hogy ő mérgezte meg férjét. Bonfini szerint miután rosszul lesz Mátyás egy füge megevése után, felesége valami csodagyógyszert kívánt férje összeszorított szájába beletenni.

Szólj hozzá!

Mátyás, az ember

2009. április 17. 17:50 - veni75

A reneszánsz király betegségei és halála

 

forrás

Az írott történelem meglepően keveset foglalkozik nagyjaink testi megjelenésével, haláluk körül is túl sok a misztikum, a kitalált, valami által befolyásolt elem. Pedig bármilyen nagy hatalmú, gazdag fejedelem, király, hadvezér valaki, a természet törvényeit őket sem kerülik meg. Éppúgy elérik őket a járványok, a környezeti ártalmak, a harcban kapott sebek, az ételek veszélyei, mint minden más halandót. Ebben nincs kivétel, sőt, az ármány okozta halál körükben még bőségesebben aratott. A reneszánsz év alkalmat ad arra, hogy Mátyás királyt mint földi halandót ismerjük meg; testi adottságait, betegségeit, halálát.

A Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságából született két fiú - László és Mátyás - sorsa igen különbözőképpen alakult. Ahogy a történelemből ismerjük, Lászlót a belviszályok dúlta Magyarországon elfogták, és fejét vették. V. László magyar király, hogy a gyermek Mátyást megmentse, Bécsbe menekült, és magával vitte a gyermeket. A legjobb nevelőkre bízta testi és lelki fejlődését, hogy alkalmassá tegye később a királyi trónra. Bécsből Prágába vitte, majd a hazai ügyek rendeződése után nevelője Esztergomban Vitéz János érsek és Országh Mihály lettek. Életének már korai szakaszában kitűntek jellemző tulajdonságai, a gyors elhatározás, a személyes bátorság, a nagyfokú önállóság és önérzet. Nem is lehetett másképp, hiszen a törökverő Hunyadi János és az érzékeny, hős asszony, Szilágyi Erzsébet gyermeke volt, vérében hordozta az uralkodásra alkalmassá tevő örökséget.

Tovább
Szólj hozzá!

Megkeresik Kleopátra és Marcus Antonius végső nyughelyét

2009. április 17. 17:29 - veni75

2009. április 17. 09:43 MTI

 

forrás

 

Kleopátra és Marcus Antonius végső nyughelyét keresik az egyiptomi és a dominikai régészek, a feltárások a jövő héten kezdődnek; az egyiptomi Legfelsőbb Régészeti Tanács közleménye szerint három lehetséges helyszín jöhet szóba.

a.

Kleopátra egyiptomi királynő és kedvese, Antonius római hadvezér i.e. 30-ban követett el öngyilkosságot. A szerelmesek sírja a feltételezések szerint egy mély földalatti járatban lehet a Földközi-tenger partján, Alexandria közelében, Taposiris Magna templomában.

Az egyiptomi és dominikai régészek immár három éve folytatják az ásatásokat a szentélyben, ahol több mély földalatti aknát és járatot találtak. E járatok közül hármat temetkezésre használtak az ókorban, egy hasonló járatban lelhetett végső nyugalomra a szerelmespár. Tavaly került egyebek mellett a felszínre Kleopátra alabástrom szobrának feje, 22 pénzérme az egyiptomi királynő arcmásával, valamint egy Marcus Antoniusnak tulajdonított maszk.

John Baines, az Oxfordi Egyetem egyiptológusa kétkedéssel fogadta a feltételezést, mondván, hogy Augustus miért választott volna a legyőzött Antonius számára ilyen előkelő temetkezési helyet? "Nem látom, hogy miért lenne speciális kapcsolat Taposiris Magna, valamint Antonius és Kleopátra között" - fejtegette John Baines.

Az Alexandria melletti ásatások során máris előkerült egy eddig ismeretlen, nagy kiterjedésű temető, ahol a régészek eddig 27 sírkamrát tártak fel. A leletek között 10 múmia is található. A Legfelsőbb Régészeti Tanács szerint a sírkamrák stílusa arra enged következtetni, hogy ide a görög-római periódus alatt temetkeztek. "A sírkert szintén arra utal, hogy a templomon belül fontos személyek, akár uralkodók is temetkezhettek" - áll a közleményben.

Kleopátra egyiptomi királynő (i.e. 69 január - i.e. 30. augusztus 12.), e néven a hetedik, egyenes leszármazottja volt Nagy Sándor tábornokának, I. Ptolemaiosz Szótérnek. A Ptolemaiosz-dinasztia utolsó uralkodója 18 évesen került hatalomra, s előbb apja (XII. Ptolemaiosz Auletes), később fivérei/férjei XIII. Ptolemaiosz és XIV. Ptolemaiosz társuralkodója volt. Miután túlélte fivére, XIII. Ptolemaiosz és hívei által szervezett államcsínyt, megragadta és megszilárdította hatalmát a trónon.

Antonius és Kleopátra hajóhada i.e. 31. szeptember 2-án óriási vereséget szenvedett el az Aktion-hegyfoknál Octavianus, a későbbi Augustus császár flottájától. Antonius magára hagyva hajóit a hadipénztárral visszamenekült Alexandriába. Octavianus i.e. 30-ban indult keletre, és a szíriai fejedelemségekkel szövetségben Egyiptom ellen vonult. Antonius és Kleopátra nem tudott jelentős hadat kiállítani, a vereségek hatására a római hadvezér öngyilkos lett. Kleopátra Antonius halála után vetett véget önkezével életének, miután felismerte, hogy Octavianustól nem számíthat könyörületre.

 

Elizabeth Taylortól Sophia Lorenig több színésznő is megformálta már a végzet ókori asszonyát. A kutatóknak azonban most sikerült első alkalommal rekonstruálni a tragikus véget ért uralkodónő arcképét.

Szólj hozzá!

Telefonközpont- Puskás Tivadar

2009. április 13. 19:41 - veni75

(Budapest, 1844. szept. 17 – Budapest, 1893. márc. 16.) 

Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten, a nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és felesége Agricola Mária első gyermekeként. (Két öccse és egy húga született később.) Tivadar felsőbb iskolai tanulmányait Bécsben, a Theresianumban, majd a Műegyetemen folytatta, ám 1865-ben a szülői ház anyagi nehézségei miatt abba kellett hagynia.

A 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség volt. Bár elsősorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lovagolt és zongorázott. Ez utóbbi segítette első kenyérkeresetéhez 1865-66-ban a Festetics családnál. Itt kezdhette el az angol nyelv tanulását, amelyet kegyetlen szorgalommal folytatott, egyik felén kopaszra nyírt fejjel kényszerítvén magát a nyelvkönyvek, szótárak mellé. 1866 őszén már Londonban élt, ahol német nyelvórákból tartotta el magát. A következő évben a Waring Brothers et Eckersly vasútépítő cég alkalmazottja lett, mely a Nagyvárad–Kolozsvár-Brassó vasútvonal kiépítésén is dolgozott. Puskás feltehetően tolmács és helyi ismeretekkel rendelkező szaktanácsadó volt az angol építésvezetők mellett. 1872-ben a cég csődöt jelentett, és Puskásnak új munka után kellett néznie.

1873-ban Bécsben világkiállítást tartottak. Puskás tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre. Ezért egy Londonban látott cég mintájára - elsőként Közép-Európában - utazási irodát nyitott. A kiállítás ideje alatt kedvezményes menettérti vasútjegyeket árusított, amelyekhez szállodai, vendéglői utalványok és kiállítási belépők tartoztak. A vállalkozás sikeres volt, megtakarított jövedelméből 1874-ben Amerikába hajózott. Itt a Colorado mentén földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Mikor egyik munkatársa új, gazdagnak tűnő aranylelőhelyre bukkant, Puskás Chicagoban egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizsgálatával, majd az ércet otthagyva Philadelphiába utazott üzleti ügyben. Itt fordítja a véletlen végképp az üzletembert a műszaki tudományok felé. Egy új találmányról hall, mely fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fog, a feltalálóéval szomszédos házat megveszi, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejut a féltve őrzött műhelybe. Kiderül a csalás: a gépet valójában sűrített levegő mozgatja. A feltaláló hiába ígér hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplező cikket jelentet meg. Ezzel három hónap telt el, közben nem a Chicagoban hagyott ércről kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Ám régi és új lelőhelyét egyaránt elfoglalták időközben az élelmesebb aranyásók.

Szólj hozzá!
Címkék: tivadar puskas
süti beállítások módosítása