Egy magyar orvos, Lengyel Árpád mentette a Titanic túlélőit - derül ki a Múlt-kor 1. évfolyamának 5. adásából, ahogyan az is, hogy mit rejtenek a múzeumok raktárai.

A Carpathia menetrend szerinti járat volt Fiume és New York között. Az 1900-as évek elején ugyanis megtöbbszöröződött a kivándorlók száma, ami megkövetelte a magyar államtól, hogy központilag gondoskodjon elhelyezésükről és biztosítsa a megfelelő utazási körülményeket. A magyar állam ezért szerződést kötött az angol Cunard Line hajótársasággal, amely három óceánjárót is épített, csak a magyar kivándorlási forgalom lebonyolítására. Arra is kötelezték a Cunardot, hogy magyar személyzetet alkalmazzon a hajón, részben a nyelvi akadályok, részben az orvosi ellátás miatt. Így vehetett részt a Carpathia 1912. április 11-i, New York-i indulással kiírt útján a 26 éves orvos, aki, mint később kiderült, a Titanic túlélőinek megmentője lett.

Az adásban megszólal a legendás hajóorvos idehaza élő unokája is, akinek emlékei szerint: `... borzalmas élmény volt számára, hogy 705 embert kellett kimenteni, nem is konkrét sérülések voltak, inkább fagyás és sokk. Ami pedig a legjobban megrázta: az egyik fiatalasszony azt hitte, hogy a nagyapám az ő elvesztett férje...`

`Három óra is elmúlt már, midőn beértük az első csónakot, amelyben körülbelül huszonöten voltak, és szorongva vártuk tőlük a hírt a többiek sorsáról. Kötelet dobtak le nekik hajónkról, úgy húzták magukat annak segélyével a feljárónkhoz, amidőn velőnkig ható sírás és nyöszörgés hallatszott fel. Hatkinson, a vezető tisztünk bátorította őket, hogy egyenként jöjjenek fel a lebocsátott létrán, és egy matrózunk macskaszerű ügyességgel kúszott le hozzájuk, hogy segítségükre legyen. Azonban a csónakban ülők sehogy sem tudtak a többszörös kísérlet dacára a hidegtől megdermedt tagjaikkal felmászni, ezért egyenként kellett őket felhúzni csigákon, a mi biztosabb talajt nyújtó hajónkra.

Előbb a gyermekeket húzták fel csigán lebocsátott vászonzsákokban, hogy ne kelljen félteni őket a kibukástól, aztán a nőket kötélen leeresztett hintához hasonló padon, és legutóbb a férfiakat. Egyenként húzták fel valamennyit, amint felértek, lerántottuk róluk a mentőöveket, aztán mindenki először a feljáró melletti rendelőszobába jött, és miután meleg itallal, takaróval szolgáltunk, az illetőket, ha sérülésük nem volt, a nekik megfelelő osztályba vezették. A sebesülteket ideiglenesen ellátva azonnal hordágyon a kórterembe szállították, ahol nemsokára részesültek végleges orvosi kezelésbe. Könnyekre fakasztott mindenkit a menekültek jajgatása, mert amint hajónkra jutottak és kissé feleszméltek, újból kitört belőlük a mérhetetlen fájdalom megnyilvánulása. Ki a gyerekeit, ki a szüleit, ki pedig élete párját kereste. Rettenetes volt nézni ezeket az embereket` - írta Lengyel Árpád.

 forrás

Emléktáblát avattak a 16-17. században a Héttoronyban raboskodott magyar történelmi személyiségek emlékére az isztambuli Héttorony (Yedikule) Múzeumban.

• Átadták a Rákóczi sugárutat Rodostóban
• Thököly emlékházat avattak Törökországban
• Nyolcezer éves urnatemetőt találtak a török metróépítők
• Lánccal védték a Boszporuszt a vikingek ellen

Bolgár régészek abban reménykednek, hogy sikerül feltárniuk egy teljes trák települést. A 2500 éves maradványok Nova Zagora város közelében, a Blatnica-folyó partján kerültek elő a föld mélyéről. Eddig nagy épületek alapjait tárták fel, valamint a települést körülvevő sáncot, írja a Sofia News Agency [1].

Az archeológusok valaha elraktározott gabona maradványaira bukkantak, de találtak szövőszéket, cserépedényeket, beleértve importtermékeket, az ókori Görögországból származó kerámiatárgyakat. A leletek között bronzból, üvegből és csontból készült díszítések, valamint arany, ezüst és rézötvözet szerepel.

A régészek szerint a legérdekesebb lelet az az Kr. e. V. században vert ezüstpénz, amely a közelben lévő görög városból, a Fekete-tenger partján fekvő Apollóniából (mai Szozopol) származik. Az ezüstpénz azt jelzi, hogy Trákia és a Fekete-tenger partján lévő görög városok között élénk kereskedelem folyt.

[forrás]

Harci szekéren száguldoztak a trákok

Egy ókori trák temetkezés feltárása során 1900 éves, teljes épségben fennmaradt harci szekérre bukkantak a régészek Bulgária délkeleti részén - jelentette be az ásatást irányító régész.

Daniela Agre szerint csapata a Szófiától 290 kilométerre keletre fekvő Boriszovo nevű falu mellett tárta fel a négykerekű, gazdagon díszített harci szekeret. `Ez az első alkalom, amikor Bulgáriában egy teljes épségben fennmaradt harci szekérre bukkantunk` - hangsúlyozta a Bolgár Tudományos Akadémia vezető archeológusa.

Mint hozzátette, a korábbi ásatások során csupán a harci szekerek egyes elemeit sikerült megtalálni, részben azért, mert az antik lelőhelyek többségét már réges rég kifosztották. A sírdomb feltárása során a csapat cserépedényeket, borosflaskákat, valamint más olyan temetkezési tárgyakat talált, amelyekkel gazdag trák nemeseket volt szokás ellátni a síron túli életre.

Egy külön gödörben fedezték fel a két hátasló csontvázát - az állatokat vélhetően a nemesember temetésekor áldozták fel. A csontvázak mellett jó állapotban lévő bronz- és bőrtárgyakra bukkantak, amelyek feltehetően lószerszámok lehettek.

(Múlt-kor/MTI)

Thrakia

Az első európainak nevezett Homo antecessor nem vetette meg az emberhúst, egyedei különösen kedvelték a gyermekeket és kamaszokat - derült ki a Spanyolország északi részén lévő atapuercai barlangok feltárásakor.

Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított barlangokban szétszórva szétdarabolt emberi csontokat fedeztek fel, amelyek összekeveredtek lovak, szarvasok, orrszarvúk és más zsákmányul ejtett és elfogyasztott vad maradványaival. "Ez az emberiség történetében az első jól dokumentált esete a kannibalizmusnak, ám nem biztos, hogy a legkorábbi" - hangsúlyozta Jose Maria Bermudez de Castro, az Atapuerca-projekt egyik igazgatója.

A barlangokat még a XIX. század végén egy vasúti alagút építésekor fedezték fel, ám abban az időben a hiányos tudományos ismeretek miatt nem kezdték meg a feltárásokat. Az első ásatásokat 1978-ban végezték, majd hat évvel később folytatták, amikor 150 őskori emberi maradványt fedeztek fel. 1992-ben találtak egy teljességgel ép emberi csontvázat, két évvel később pedig 800 ezer éves emberi maradványokat fedeztek fel.

Ezek lehettek az első emberek, akik Európában érkeztek, a Homo antecessor, azaz az "úttörő", vagy "előfutár" ember egyedei. A Homo antecessor, amely a neandervölgyi ember, valamint a Homo sapiens előtt élt, az atapuercai barlangokhoz hosszú vándorlás után érkezett: Afrikából indult, majd a Közel-Kelet, Észak-Itália és Franciaország érintésével jutott el Spanyolországba. A helyszín, amely két folyó összefolyásánál fekszik, kellemes éghajlata, gazdag növény- és állatvilága folytán különösen kedvező körülményeket biztosított az ember letelepedésére. Sűrű erdeiben tölgy, gesztenyefa és borókafenyő nőtt, s bőséggel akadt vad is.

Atapuercában az úttörő ember izoláltan fejlődött, a Homo antecessor vadászott, de szerszámokat is készített. "Bőséggel volt víz és élelem, vaddisznókra, lovakra, szarvasokra vadásztak, ami azt jelenti, hogy nem az élelemhiány miatt fanyalodtak az emberhúsra" - magyarázta Jose Maria Bermudez de Castro. Mivel két rétegben is felfedezték a kannibalizmusról tanúskodó emberi maradványokat, ez azt jelenti, hogy az emberevés nem egyszeri botlás volt a Homo antecessor életében, hanem hosszas gyakorlat.

A leletekből az is kiderült, hogy nem rituális célból fogyasztottak emberhúst, hanem ellenségeiket ették meg. Különösen kedvelték a gyerekek és a kamaszok húsát, legalábbis erre utal, hogy a 11, kannibalizmus áldozataként azonosított egyén többsége az ifjabb korosztályokhoz tartozott. "Úgy véljük, hogy két fiatal felnőtt, közülük az egyik nő, szintén áldozatul esett a kannibáloknak. Ez azt jelenti, hogy a csoport demográfiai piramis alapjául szolgáló egyedeket ölték meg, hogy megakadályozzák ellenségeik szaporodását" - vélekedett Jose Maria Bermudez de Castro.

[forrás]

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az,
kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.
Ha leeszem a ruhámat., ha nem tudok rendesen felöltözni. légy türelmes.
Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot. , ne szakíts
félbe., hallgass végig
Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el
nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte.
Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a
mosdásra
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal
kapcsolatban,. adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal.
Megtanítottalak sok mindenre. hogy egyél jókat, öltözködj szépen. hogy
hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát. adj
gondolkodási időt, hogy eszembe jusson. és ha még sem sikerül megtennem, ne
légy ideges. és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy
veled legyek, és figyelj rám.
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és
mikor nem
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni.... nyújtsd a kezed. ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni. hogy meg
akarok halni. ne légy dühös. egyszer ezt is meg fogod érteni.
Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.

Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat
akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked.
Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a
közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts
nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.
Segíts járnom. segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel.
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel,
amellyel mindig szerettelek.

forrás

[forrás]

A TF-esték keretében 2002. október 18-án elhangzott előadás alapján

1934

forrás

Nem csak a gyönyörű természet, de a legenda, az ezoterikus vélekedés is egyre több látogatót csalogat Dobogókőre, ahol a Föld szíve dobog.

A Kárpát-medence ásványtani, földrajzi, növény- és állattani, és természetesen szellemi egysége köztudott. Az már kevésbé, hogy mindennek éppen ez a szív- erőkör az alapja, a forrása, a táj géniusza. Ha az erejét elhagyó, gyenge szív belső köre, a Kárpát-medence nem kezd azonnal öngyógyításba, akkor hamarosan semmi sem mentheti meg lakóit. Nem vigasz, hogy velünk együtt másokat sem.

csakrák

A Dunakanyar íve és a folyó elágazásai a régi időkben az egész Pilis hegységet szív alakban fogták körül. Ahogyan az emberi szervezet központja a szív, - amely az életet fenntartó, a folyamatosan megújító energiákat, az Én-erőket hordozó vér keringtetője -, úgy a magyarországi szívcsakra a "földi véráramban" tölti be ugyanezt a szerepet!
Atilla hun király sem véletlenül választotta óriási birodalma központjául ezt a környéket. Birtokában voltak az ősi tudásnak a magyar táltos papok is. Éppen ezért az Ősmagyar Táltos Egyház most arra készül, hogy információs táblákat helyez ki Dobogókő erdei ösvényein, hogy feltüntessék, hol, milyen szakrális hely kereshető fel. Kovács András táltostanár szerint a szívcsakra a Rám hegyen található, a Ferenczy-sziklánál. Ő is egyre több komoly érdeklődőt kalauzol el oda. Az ő segítségével jártak már a helyszínen laoszi és kambodzsai lámák, buddhista szerzetesek is. A kínai shaolin egyház szintén a Pilisben alapított falucskát, s annak is oka lehet. Hitük szerint ugyanis a szívcsakra közelében gyógyul, megújul, feltöltődik az ember.

Ha ezért, ha másért, de érdemes kimozdulni a Pilisbe. Ahol szép a táj, jó a levegő, s a kirándulás önmagában is kellemes élményt hozhat.

[forrás]

[tovább a témában]

A Budapest környéki természetjárók talán nem is sejtik, hogy a Pilisben megszentelt fák között sétálnak. A térség évezre-dek óta szkíták, régi királyok és szerzetesek, illetve azok szellemeinek lakóhelye - legalábbis az alternatív történelmi iskolák és némely egyházak hívei szerint. Ne habozzanak felkeresni a túraútvonalak mentén található szakrális emlékeket!
Abban a legtöbb általunk megidézett tudós kutató egyetért, hogy a Pilis a Kárpát-medence energetikai központja, mi több, élő organizmus. Az akadémiai állásponttól eltérő őstörténeti paradigmák képviselői (lásd még: 'svita, Magyar Narancs, 2004. október 28.) valóságos aranybányára lelhettek itt. Mi most három kirándulásra kalauzoljuk a lelkes olvasót.

1. Dobogókő és a Táltos-körút