Veni

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron)

Radnóti Miklós

2008. október 19. 21:49 - veni75


Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

 

Szólj hozzá!

Nox :Hiszed-e még?

2008. október 10. 23:15 - veni75

Ne-ne-ne csak a rozsdát nézd, lásd a csodát!
De kegyetlen rózsák, próbák várnak rád...
Ér-e még a neved, ég-e a bátor tűz?
Érted van a kaland-, merre és mért' menekülsz?

Hiszed-e még, hogy égi gyöngy a világ?
Hiszed-e még, hogy szíved verse virág?
Hiszed-e még hős álmaid igazán?
Hiszed-e még, hogy összetart a karaván?


Ne-ne-ne félj élni, ha nem megy dróton a tánc!
Szabad a tested, a lelked: nincs az a lánc...
Ódon éden amit kutatsz: egy szerelem-idő-,
ha ragyog a fényed, kincs lesz minden kő...

Hiszed-e még, hogy égi gyöngy a világ?
Hiszed-e még, hogy szíved verse virág?
Hiszed-e még hős álmaid igazán?
Hiszed-e még, hogy összetart a karaván?

Hiszed-e még, hogy égi gyöngy a világ?
Hiszed-e még, hogy szíved verse virág?
Hiszed-e még hős álmaid igazán?
Hiszed-e még, hogy összetart a karaván?

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Kis Herceg...(részlet)

2008. október 06. 08:17 - veni75

 

 

 

 

- Kis barátom, hallani akarom még a nevetésedet...
De ő azt mondta:
- Ma éjszaka éppen egy éve. Ma éjjel a csillagom pontosan a fölött a hely fölött lesz, ahol egy esztendeje földre hullottam...
- Kedves kis barátom, ugye, ez az egész csak rossz álom, ez a kígyóhistória, ez a találkozó, ez a csillagmese...
Erre a kérdésre azonban nem válaszolt. Azt mondta:
- Ami fontos, azt nem lehet látni...
- Persze...
- A virágokkal is így van. Ha szeretsz egy virágot, valahol egy csillagon, jólesik éjszaka fölnézned az égre. Minden csillagon van egy virág.
- Persze...
- És a vízzel is így van. Amit innom adtál, olyan volt, mint a muzsika, a csiga meg a kötél miatt... Emlékszel?... Nagyon jó volt.
- Persze...
- Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz. Azonfölül egy ajándékot is adok neked.
Megint nevetett.
- Ó, kedves kis barátom, hogy szeretem hallani a nevetésedet!
- Éppen ez lesz az ajándékom... olyasforma, mint a víz...
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak...
- Hogyhogy?
- Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
És megint nevetett.
- S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel. És szívesen fogsz együtt nevetni velem. És néha kinyitod majd az ablakodat, csak úgy, kedvtelésből... És a barátaid nagyot néznek majd, ha látják, hogy nevetsz, amikor fölnézel az égre. Te meg majd azt mondod nekik: "Igen, engem a csillagok mindig megnevettetnek!" Erre azt hiszik majd, hogy meghibbantál. Szép kis tréfa lesz...
És nevetett újra.
- Mintha a csillagok helyett egy csomó kacagni tudó csengettyűt kaptál volna tőlem...
És újból nevetett. De aztán elkomolyodott.
- Ma éjszaka... tudod... ne gyere el.
- Nem hagylak magadra.
- Olyan leszek majd, mintha valami bajom volna... egy kicsit olyan, mintha meghalnék. Úgy bizony. Ne gyere el, semmi szükség rá, hogy végignézd... Nem éri meg...
- Nem hagylak magadra.
Ő szemlátomást gondterhelt volt.
- Azért mondom... a kígyó miatt. Nehogy esetleg téged is megmarjon... A kígyók komiszak. Puszta kedvtelésből is marnak...
- Nem hagylak magadra.
De valami megnyugtatta.
- Igaz, második marásra már nem marad mérgük...
Azon az éjszakán észre sem vettem, mikor kelt útra. Nesztelenül megszökött. Mikor végre utolértem, elszántan, gyors léptekkel menetelt. Csak ennyit mondott:
- Ó, hát itt vagy...
És kézen fogott. De még mindig bántotta valami.
- Nem jól tetted. Fájni fog neked. Olyan lesz, mintha meghaltam volna, pedig nem is igaz...
Én csak hallgattam.
- Ugye, érted? Nagyon messze van. Nem vihetem magammal ezt a testet. Túl nehéz.
Hallgattam.
-Olyan lesz, mint egy levetett, régi kéreg. Mért volna szomorú egy levetett kéreg?...
Hallgattam.
Egy kicsit elbátortalanodott. De aztán újra összeszedte magát.
- Tudod, milyen jó lesz? Én is nézem majd a csillagokat. Minden egyes csillag kút lesz, rozsdás csigával. És mind innom ad majd.
Hallgattam.
- Olyan mulatságos lesz! Neked ötszázmillió csengettyűd lesz, nekem ötszázmillió forrásom...
És most már ő is elhallgatott, mert sírt...
- Helyben vagyunk. Most hadd menjek pár lépést egyedül.
De leült, mert fél.
Aztán azt mondta:
- Tudod... a virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge! És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy a világtól védekezzék...
Leültem én is, mert nem bírtam tovább állva maradni.
- Hát igen - mondta. - Ennyi az egész.
Egy kicsit még tétovázott, aztán fölállt. Lépett egyet. Én moccanni se bírtam.

Csak ennyi volt: egy sárga villanás a bokájánál. Egy pillanatig mozdulatlanul állt. Nem kiáltott. Szelíden dőlt el, ahogyan a fák. Még csak zajt sem keltett, a homok miatt.

Szólj hozzá!

Lehel téri templom

2008. október 04. 19:17 - veni75

 

 

Adj már csendességet

 

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet, ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr!

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Õrizd, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére!

Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítd meg!

Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bûnöm éktelen s romlást valló.

Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-e?
Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-e?

Nem kell kételkednem, sõt jót reménlenem igéd szerint,
Megadod kedvessen, mit ígérsz kegyessen hitem szerint,

Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát,

Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván, bú s kín nélkül!
Adj már csendességet

/ ajánlás:

  ACS barátomnak  /

Szólj hozzá!

Mai mail rovat:

2008. szeptember 22. 21:08 - veni75



Kétféle vélemény van: az enyém és a helytelen.
Mindig így fogsz szeretni? - Mindig. Csak lehet, hogy nem mindig téged!
Annyit olvastam a szesz és a dohányzás káros hatásáról, hogy elhatároztam, abbahagyom az olvasást!
Átmegyek öt percre a szomszédba, keverd meg félóránként a levest...
Az anyósom kőhajításnyira lakik tőlünk. Pontosan tudom, mert naponta többször is megdobálom.
Nagyanyám nagyon kemény asszony volt. Három férjet temetett el, pedig kettő közülük csak szundikált.
A párom azzal vádol, hogy sose figyelek rá. Vagy valami ilyesmivel.
Megházasodott a munkamorál. Elvette a munkakedvem.
Mostanában annyit dolgozok, hogy kezd az ivás rovására menni!
Ma úgy vagyok a munkakedvvel, mint egyszeri lány buli után. Vagy megjön, vagy nem.
Elmentem lángososnak. Végre egy zsíros állás!
Dédanyám olyan öreg volt, hogy mikor rászóltam, viselkedjen korához illően, meghalt.
Az idegbaj öröklődő betegség. Én is a gyerekektől kaptam.
Feleségem egy főnyeremény, meg is ütöttem!
Eddig buta voltam, de vettem egy 360 fokos fordulatot.
Nincs szükségem életbiztosításra. Azt akarom, hogy mindenki valóban szomorú legyen, ha meghalok.
Maga mióta dolgozik a vállalatnál? - Mióta megfenyegettek, hogy kirúgnak.
Ismertem egy olyan csúnya nőt, hogy mikor a fényképét e-mailben elküldte, felismerte az antivírus.

Szólj hozzá!

Érints meg!

2008. szeptember 21. 11:11 - veni75

Az érintés jó, kell, mert olyan energiákat mozgat meg bennünk, amitől a lelkünk szabályosan megnyugszik. Kisbaba korunkban a szülőktől kapott érintések, simogatások adják azt a belső nyugalmat, ami miatt akár egy inkubátorban lévő kisbaba is gyorsabban fejlődik, mint a nem simogatott társaik.

Az ember szinte kényszeresen vágyik megfogni, megérinteni idegen felületeteket, legyen az tárgy, élőlény vagy egy másik ember, mert ez olyan sokat jelent nekünk. Gondoljunk csak arra, ahogy a vakok tájékozódnak. Tapintással tudjuk meg, hogy a napon lévő homok forró, hogy a jég hideg, a tű pedig hegyes. Az érintés az a gesztus, amely képes eloszlatni a félelmünket, és bármily furcsa, ez képes felébreszti a bennünk lévő vágyakat, ám csakis a kezünk általi tapintás útján. Ha megfigyeljük az állatokat, akkor láthatjuk, hogy a simogatás szerepe a mentális egészségükben számukra is fontos, hiszen az anyaállat rendszeresen nyalogatja kicsinyeit. Ez akár a cicáknál is megfigyelhető. Ha korán elszakítják a kicsiket, még szoptatási időben, akkor nem termelődik tovább bennük a növekedési hormon amiatt, hogy az érintés hiánya olyan üzenetet küld az állat agyába, hogy anya nincs. Mivel nem tudják meddig kell kibírniuk, így tudattalanul lefékezik anyagcseréjüket, és növekedésük megtorpan. Csökkentett üzemmódban várakoznak arra, hogy anya visszatérjen és minden jóra forduljon. Valószínűleg ez az alapérzete a szerelmi bánatnak is és ezért nem eszünk, ha elveszítünk valakit, akit szeretünk.

 

Első érzék

A tapintás az első érzékünk, a bőrünkben található több ezer szenzornak köszönhető, melyek ruhaként alkotnak burkot és regisztrálják a külvilágból jövő érintéseket. A szenzorok jelzik milyen az, amit megérintünk. Receptoraink főleg az újdonságokra reagálnak, s mivel a bőrünket borító apró pihék azonnal válaszolnak mindenre, így a már ismert információkat elengedik, tehát azokat elfelejtjük. Ide tartoznak a mindennapos, hétköznapi cselekvéseink által kapott érzetek, például az, hogy milyen érzés volt ma reggel felvenni a ruhát. Az idő nagy részében nem vagyunk tisztában testünk fizikai reakcióival, annak valóságával. 

A testünkben lévő hat receptor felelős azért, hogy ezek az érzetek kialakuljanak bennünk. Ezek közvetítik az agyba a külvilágból érkező rezgéseket, nyomásokat, amelyek üzenetként megérkeznek és az agy feldolgozza, hogy tűbe nyúltunk bele vagy épp anya forró hajsütővasát markoltuk meg. Van olyan tapintótestecskénk, (Meissner-féle) ami a szemhéjunk belső felén is megtalálható.

Testi érzékenységünk egyenlőtlenül oszlik el, vannak olyan területek ahol nagyon magas és van, ahol nagyon alacsony a szenzorok reakciója. A hátunkon lévő bőr egyféle ingerként kezel egy olyan érintést, amit például az ajkak nem. Az ajkakon kívül a nyelvben és más erogén zónákban a tapintótestecskék eloszlása a legsűrűbb, különösen intenzív az érzékelés. A nyelv, az ajkak, a kéz, az ujjak a testünk legkérzékenyebb pontjai, így a hatféle receptorok és a hozzájuk tartozó tapintótestecskék alakítják ki a feszültséget, érintét, vibrálást és nyomást, melyek aztán egybefolyva csókokat, szexuális vágyat és szexet eredményeznek. A kezünk hasonló finomsággal van megáldva, miközben ők azok, akikre számítani lehet az mindennapi életben, mert maguktól gyújtanak lámpát, húzzák fel ránk a bugyit, teszik oda a reggeli kávét. Ők a tapintás lényege, és így belegondolva hálátlanok is vagyunk velük szemben, pedig a legnagyobb bizalmasaink.

Másokkal való érintkezés

Soha nem mellékes, miért érintkezünk más emberekkel és kik azok. Egy idegenekkel tömött buszon való érintkezés kifejezetten kellemetlen tud lenni, szenzoraink és receptoraink határsértés észlelnek, olykor jogosan érezhetjük úgy, valakik a privát szféránkban vannak. Amikor a hétköznapokba becsempészünk egy-egy érintést, például cigaretta gyújtásánál egy apró simítást a másik kezén, hajlamosak vagyunk jól érezni magunkat, akár flörtölnénk is, de egy biztos, hogy barátságos lesz az, akit érintünk és aki minket érint. Ez az élmény az alapja annak is, ha valakit szeretünk és vágyunk arra, hogy megfogjuk a kezét és simogassuk, érintsük. Elképesztő, hogy ez a gesztus mennyire sokat jelent: vigasztal, fájdalmat enyhít, feszültséget old, félelmet oszlat el. A kezeink okozzák és alakítják az érzéseinket, amit átadnak és amit fogadnak, azok nyomot hagynak bennünk. Ezért fogdosunk olykor kényszeresen dolgokat, hajat, szőrt, mohát, követ, falevelet, virágokat, bársonyt. Feltehetően a mindennapokban használt kütyüket is a tapintás alapján választjuk ki, azt vesszük meg, ami a kezünknek, tapintásunknak kellemes érzetet ad, legyen az mobiltelefon, egér vagy billentyűzet.

Érdekes, hogy a nyelvünk milyen formában alakította a tapintással kapcsolatos élményeket. Ennek köszönhetően lett a kisujjunkban minden, így roskadtunk össze a nyomás alatt, így hallunk megindító szavakat és így érint meg minket egy film.

És még valami. Az érintés gyógyít. Gondolj csak arra, ha valamid fáj, odakapod a kezed. Ha a gyereknek fáj a hasa, simogatjuk. Ha egy barátunk szomorú, megöleljük, megsímogatjuk. A bőr a bőrön, s a láthatatlan energiák áramlása valóban gyógyító erővel bír, nem csak az ösztön számára világos ez, hanem minden, energiával gyógyító nép, hagyomány vagy orvos számára is.
Szólj hozzá!

**

2008. szeptember 20. 18:21 - veni75

"Talán semmi sincs szebb a világon,
mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca
elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű
jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon
boldogok legyünk."
(Hemingway)
Szólj hozzá!

AZ ŐSZ

2008. szeptember 18. 23:24 - veni75



Őszi szél hidegen süvít a városra,
Orrunkat zsepivel dörzsöljük véresre.
Nemsoká lehull az elszáradt falevél,
S reszket az
ember a lefagyott fülivel.

 

(Írta: szitak verse)

Szólj hozzá!

Radnóti Miklós:Előhang egy "monodrámához"

2008. szeptember 18. 22:43 - veni75



Kérdeztek volna magzat-koromban...
Ó, tudtam, tudtam én!
Üvóltöttem nem kell a világ! goromba!
nem ringat és nem ápol, -
ellenemre van!

És mégis itt vagyok.
A fejem rég kemény
s tüdőm erősödött csak,
hogy annyit bőgtem én.

A vörheny és a kanyaró
vörös hullámai mind partradobtak.
Egyszer el akart nyelni,-
aztán kiköpött a tó...

S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő,
a lucskos és rejtelmes gépezet
hogy szolgál...ó miért? S a bimbózó virág-
nem nyílik még husomban most a rák.

Születtem. Itt vagyok.
Felnőttem. S mire?
Igértek néked valamit?
kérdeztem egyszer én
magamban még serdülőkoromban.
S mindjárt feleltem is:
Nem. Senki semmit nem igért.
S ha nem igért, a senki tudta mért.

Szellőtől fényes csúcsra röpít fel a vágy
s lenn vár a gőzt lehelő iszap.
A hallgatag növények szerelme emberibb.

A madár tudja tán, hogy mi a szabadság,
mikor fölszáll a szél alá
és ring az ég hullámain.

A hegyek tudják hogy mi a méltóság,
hajnalban, alkonyatkor is,
a lomhán elheverő hegyek...


Hegy lettem volna, vagy növény, madár...
vigasztaló, pillangó gondolat,
tünő istenkedés. Ma már az alkotás is rámszakad.

Kérdeztek engem? Számbavettek.
Ó, a szám...a hűvös és közömbös!
Nem érdeklem, nem gyűlöl, nem szeret,
csak - megfojt.

Nézd, én vagyok. Nem egy, nem kettő,
nem három és nem százhuszonhárom.
Egyedül vagyok a világon.

Én én vagyok.
S te nem vagy te, s nem vagy ő sem.
Gép vagy. Hiába sziszegsz. Én csináltalak.
Én vagyok. S általam te. Hiába sziszegsz.
Én vagyok. Szétszedlek és te nem vagy,
nem kapsz több olajat, túl nagyra nőttél.
S szolgáni fogsz, hiába sziszegsz!

Én én vagyok. Én én vagyok,
megőrülök,
én én vagyok, én én ....
megcsúszom a végén!

Én én vagyok magamnak,
s néked én te vagyok.
S te én vagy magadnak,
két külön hatalom.
S ketten mi vagyunk.
De csak ha vállalom.

Ó, hadd leljem meg végre honomat!
Segíts, vígasztaló, pillangó gondolat!

Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell,
érett gyümölcsök ingnak az ágakon.
A lepkét könnyű szél sodorja száll.
Érik bennem, kering a halál.

Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik.
Füstölög a halál. Élni szeretnék.
Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragja
ég bennem, riaszt a világ.

Sűrű erdő kerít, porfelhőben a nyáj. Porkoszorús katonák.
Dögölj meg, dögölj meg, dögölj meg hát világ.

Ringass emlékkel teli föld.
Takarj be! Védj, villámmal teli ég!
Emelj fel emlék!

Lélek vagyok. Élni szeretnék!
Szólj hozzá!

Kell ez nekem ? Kellesz nekem !

2008. szeptember 15. 21:50 - veni75

 Tudatfoszlányok a mélyből, szavakba alig foglalhatók, 

 „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem”, hogy mi találkozzunk,

Ennek az esélye kicsi, mint a per végtelen,

Szépség, szomorúság, öröm és bánat, boldog lehetnék, ha fognám a melled,

Sóhajok, sikolyok, suttogások, szavak, szívekbe markoló kellemes bódulat,

Félhomály, csak ketten vagyunk, te és én meztelen, pornográf álmok,

Torkomban dobog a szívem, férfiasságommal ölelkezik nyelved,

Ha nem szereted, úszkáló kis én feleimet nem kell lenyelned,

Gyengédség, kéz a kézben bandukolunk az élet rögös országútján,

Klisék, a háborúban és a szerelemben mindent szabad,

Annyi korlát azért tartozik hozzá, képzeld mindig a másik helyébe magad,

Megbűvölten simogatom feneked, a mindenség harmóniáját érezve,

Elkárhozik lelkem, ha combjaid közé ma nem férek be,

És félek, sajnos ma nem kefélek s elkárhozom, bár az óvszert mindig magammal hurcolom,

Gyönyörtől gyönyörig hosszú az út és idő, kiadós szeretkezéshez két fél kell, na meg elég idő,

Szívbetegeknek nem ajánlott a szex, esetleg orvosi felügyelet mellett,

Hogy megkívánjalak, csupáncsak egy szempillantás kellett,

Másé vagy, nem az enyém, egyszerre a bűn és a bűnhődés,

Duzzadó vágyak, lelohadt remények, elvesztésedtől egyre jobban félek,

Szavaid rózsafüzérét, lényed kedvességét hiába várom,

Sohasem gondoltam, hogy a lelki kín túl nőhet minden határon,

Rám nevetsz, s lelkem ettől felragyog, szél játszik tincseiddel,

Boldog vagyok, hogy láthatom, hogy velem vagy, a hús-vér nő,

Egymás karjaiban testmeleged érzem, nem fázom, tested szívet melengető,

Meztelenséged látványára vágyom, öledre, mely megőrjít,

Magába fogad mohó alázattal, soha le nem ragasztanám ragtapasszal,

Hisz az élet egyik értelmét szüntetném meg, őrült nem vagyok, még ha meg is őrjít öled,

De normális sem, ha nem vagy velem, fáj hogy hiányzol, kómába zuhanok és elhagy az értelem,

Azt kérdezem, miért nem vagy velem, s a választ megszállottan keresem,

De nincs válasz, vagy ha van és tudom, ha valamit, ezt végképp nem akarom,

Mert „Nem vagyok James és nem vagyok Bond „ és ez neked kevés,

TE vagy nekem bűneimért a kínzó büntetés.

By:Tim:)

Szólj hozzá!

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

2008. szeptember 03. 19:25 - veni75

 

 

Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázrezsóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.

Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek körülöttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.

Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:
No, ne félj - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.


Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása