II. A csereleány

/részlet/ 

 

 A gyermek elmegy hazulról, elhagy apát, anyát, testvért, s ismét otthont talál; anya helyett anyát, testvér helyett testvért; - s eltávoztával nem marad üres a ház, gyermek helyébe gyermek jön, s ha a fogadott anya a gyermekének szánt gyöngédséggel elhalmozza a jövevényt, arra gondol: éppen így bánnak most az enyimmel is a messze távolban; mert az anyaszerelmet semmi fizetésért megvenni nem, csak cserében megnyerni lehet.

Ezt az intézményt csak asszonyok gondolhatták ki; ellentétben azzal a rideg rendszerrel, melyet a férfiak találtak fel, mely a fogékony ifjú szívek számára zárdákat, konviktusokat, zárt kollégiumokat alapított, ahol korán letörülje róluk az élet minden emlékét a családi létnek.

 

http://mek.oszk.hu/00800/00812/html/jokai2.htm

Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni, Caprese, 1475. március 6. – Róma, 1564. február 18.)


A család Firenzébe költözik.

A 13 éves Michelangelo,Ghirlandaio festőműhelyébe jelentkezik tanulónak,de rövid idő után átmegy a Medici- kertbe Bertoldo szobrászmesterhez. A mecénás Medici felfigyel az ifjú tehetségre, s apjának munkát kínál "cserébe" a fiúért. A Medici palotában
családtagként bánnak vele.Részt vehet társasági összejöveteleken, ahol lehetősége nyílik filozófusokat , írókat,tudósokat és Machiavellit, a köztársaság alkancellárját - és egyben híres írót- is megismerni.A társaságban való részvétele révén emberismerete elmélyült , éles kritikai szelleme fejlődött.Időközben Firenzében megváltozik az élet.Girolamo Savonarola, (1489-ben a firenzei Szt.-Márk-kolostori perjel) -puritán lelkű hitszónok- befolyására a firenzei hatóságok betiltják a mulatságokat és mindent,mi ezzel kapcsolatos. Élesen bírált minden olyan
művészetet, mely szerinte nem a vallást szolgálta.Kíméletlen hangú ékesszólásával hatott híveire, akiket az élet szépségeit kiemelő alkotások pusztítására buzdított. Hatására , Firenze főterén hatalmas máglyarakásként semmisültek meg pótolhatatlan irodalmi alkotások, váltak lángok martalékává reprodukálhatatlan festmények és pattantak apró szilánkokká márvány mesterművek.
1492-ben, Lorenzo de Medici halála után a mecénás családot száműzik. Savonarola megtérésre szólítja fel a "bűnösöket" , ha ellenállnak az isteni hívásnak,bosszúból eget-poklot idéznek szavai. Michelangelo, aki fogékony volt az élet megválaszolhatatlan kérdéseire és a létezés céljára keresni a választ, az ostorozó szavak hallatán és a pusztítást látván pánikszerűen elmenekül
Firenzéből.

Hazatér Capresebe és anatómiai tanulmányokba kezd.Később Velencébe, majd Bolognába utazik, ahol kifaragja a Szt- Domonkos síremlék kiegészítő figuráit .

1496-ban tér vissza Firenzébe, ahonnan egy római bíboros a Vatikánba hivatja.Rómában megbízást kap a Pieta- márványcsoport kifaragására.

1501-ben már új szelek járnak Firenze városában.Savonarolát kivégzik ,(felakasztják, majd testét máglyára vetik) a város élére pedig Soderini, Michelangelo egyik jóakarója kerül.

Már 40 éve várta,hogy valaki megmunkálja.Korábban Agostino di Duccio kezdte faragni , aki nem csak belefaragott, de még át is lyukasztotta . di Duccio kudarca a hatalmas márvánnyal, nem ijesztette meg Michelangelot.Régi vágya volt, hogy azt a követ Ő faraghassa ki, s mikor eljött az idő, szenvedélyesen állt szembe Leonardoval és a spanyol - portugál király udvari művészével a
pályázat elnyeréséért folytatott 'harcban'.
(Későbbi iratok szerint ,eredetileg Leonardo da Vinci tulajdona volt a márványtömb, Herkules szobrát akarta belőle kifaragni, de erre nem került sor. Így kaphatta meg Michelangelo a követ.)
A megrendelést Firenze gonfolonierjétől kapta, aki 400 aranyat ajánlott az elkészülő szoborért.

Hatalmas energiával fogott neki a munkának.A követ megtisztította a ráhordott szeméttől és földtől, majd alaposan meg vizsgálta.
Megkereste az alappontot kőrzőjével, bemérte, majd berajzolta a szükséges pontokat.Úgy kellett Dávidját kibontania a kőből, hogy testén ne látszódjék a negyven évvel korábban ejtett 'seb'.Hatalmas palánkot emelt a márvány köré,hogy egyedül dolgozhasson, s hogy kíváncsi szemek elől rejtve maradjon.

Michelangelo ekkor 26 éves volt. Munkamódszere is hűen tükrözi a művész tehetségét.
Nem készített hosszas tervet szobraihoz, csupán viaszból formált mintát emlékeztetőnek, majd azonnal a márványból faragta ki művét. .Megszállottként dolgozott, törekedett arra,hogy idő előtt fáradjon el fizikailag, de inkább lelkileg ,a gigantikus feladatok ellátásában.Minden áldott nap megküzdött a kővel, éjjel felsebzett kézzel, holt fáradtan , sokszor betegen tért haza. Szemeit égette ,testét és tüdejét pedig eltöltötte a márványpor.Míg dolgozott, alig evett.Rosszul aludt és szívfájdalmak gyötörték.
A munkájába menekült a külvilág , és kora elől.
Műveiben mindig is az ideát kereste.Alkotásaiban nem csak a látható test, hanem a dolgok lényegének megörökítésére törekedett, melyet érzékelni csak a belső látás képes .Számára a művész nem másolója modelljének, hanem újrateremtője, aki arra hivatott, hogy felülmúlja az alkotó természetet és megmutassa annak 'igazi arcát'. Monumentális ,robosztus alakjaival egy új emberfajt teremt magának, amivel lenyűgözi kortársait és óhatatlanul is az isteni képességekkel felruházott zseni kultuszát kelti. Életének utolsó szakaszában , mikor kereszténnyé lesz, elveti ezt a művészképet.
Három évig dolgozott művén , melyet kín és gyönyörként élt meg. A Dávidot inkább önmegvalósításnak, mint megrendelésnek tekintette.Kifejezni is akart, nem csak gyönyörködtetni.Meg akarta mutatni az embereknek küzdelmeit , keserves győzelmeit ,azt,ki is
Ő valójában. Művén keresztül akarta kifejezésre juttatni saját énjét, bizonyítani tehetségét , legyőzni az embereket és a többi művészt , ahogy egykor Dávid is legyőzte a hatalmas Góliátot.

Az évek alatt, míg Ő a palánkok mögött dolgozott ,Firenzébe visszatért az élet.. A művészek,az elmenekült tudóskőr visszatértek a városba ,az iskolák újra megnyíltak a tehetségek előtt és a mesterek újra alkotni kezdtek.
Leonardo a Mona Lisát festette, a pápa fia Itália északi részét hódoltatta,........................

Egyedülálló esemény, hogy a képzőművészet lenagyobb mesterei egyazon időben és helyen éljenek. Firenzében telepedett le Raffaelo és Leonardo is. Mindketten az optimista és nagyvilági életfelfogást képviselték épp abban a városban , ahol Savonarola tevékenykedése nyomán óriási veszteség érte a művészeteket. A természeténél fogva is zárkózott Michelangelo egyiküket sem
kedvelte. A firenzei Signoria (kormányzószerv),örömmel látta a legnagyobb képzőművészeket Firenzében, s nem titkolt céljuk volt versengésre ösztönözni a mestereket, remélve, hogy a legnagyszerűbb alkotásaik egyikével dicsekdhet el majdan a város.. Ezért
úgy határoztak, hogy Michelangelo és Leonardo közösen dolgozzon a Palazzo Veccio (kormánypalota) egyik termének falán. A kartonokkal együtt semmisültek meg a művek még az előtt, mielőtt a falakra festhették volna őket.

...................Michelangelo pedig alakot sebzett a márványból. Munka közben gyakran emlékezett egykori mestere, Bertoldo szavaira:
"Csak a sebek tudnak alakot adni a tárgyaknak.És semmi sem ÉLHET sebek nélkül!"
A művésznek pedig eltökélt szándéka volt, hogy szobrát életre keltse.

"Művész nem gondolhat ki olyan nagyot,hogy egy márványtömb ne rejtse már magába "


Michelangelo elsősorban szobrásznak tartotta magát, leghatásosabb alkotásait is ebben a művészeti ágban hozta létre.
Alakjai a szépséget testesítik meg , mégis hiányzik belőlük az öröm, a nyugalom ,a harmonia.Ezért is különül el kora művészeitől.
Művei nem adnak át ilyen érzelmeket a szemlélő felé. Mintha puszta létezésükért vezekelnének minden másodpercben.
Ez Michelangelo lelki alkatából következik.Nagyon kevés barátja volt, alig türt meg maga mellett bárkit is.Családját szerette, de huzamosabb időn keresztül már őket sem tudta elviselni.
Nehéz természetű, a tekintélyt nem tisztelő embernek tartották, mégis hosszú ideig volt kiszolgáltatva a papok szeszélyeinek, amiért aztán több munkája is befejezetlen maradt. (Gyula pápa síremléke is ).Kénytelen volt elvállalni neki nem tetsző feladatokat, de ezeket is a legmagasabb színvonalon vitte véghez. Jellemzőek voltak rá a pánikszerű menekülések,a sokszor már üldözési mániába csapó érzések.
Rengeteget szenvedett nyíltan felvállalt homoerotikus vágyaitól, bár próbálta szellemi síkra terelni .A platoni 'tanítások' és a vágyai közötti vergődést fejezte ki rengeteg, férfi aktot ábrázoló alkotásában , verseiben.

1504-re született meg a reneszánsz művészet legismertebb alkotása, amelybe belevéste akaratát,érzéseit, és amely - a Pietával - Itália legnagyobb mesterei közé emelte alkotóját.
A hatalmas szobor fantasztikus pontossággal adja vissza az emberi test felépítését.

A fej megformázása tökéletes.Nemes arcél, egyenes orr,begöndörödő fürtök.
Az arcán harag látszik,az összezárt ajkak a megvetést,a két mély árok ráncolt homlokán,a marokba szorított kő,a kézfején kidagadó erek belső feszültségét fejezik ki.A kezek a legszembetűnőbbek.Szándékosan, aránytalanul nagyobbnak ábrázolta őket, rajtuk az
erek és inak pontos kirajzolódása arról árulkodnak,hogy a művész alaposan belemélyedt az emberi test megismerésébe.Feltehetőleg - a tilalom ellenére - tanulmányai során maga is végzett boncolásokat.
Az elszánt testtartás kiegyensúlyozottságra utal, és egyben győzelmet jósol..
Szeme a távolba tekint,felméri hatalmas ellenfele erejét,látszólagosan mégis nyugodtnak tűnik.
Ez a látszólagos nyugalom, a művész egyik legsajátosabb vonása.
A láb,valószínűleg a márványon negyven évvel korábban ejtett seb miatt került ilyen ferde tartásba.
Karja megfeszítve nyugszik combja mellett,izmos teste erőt sugároz.A fiú láthatóan készen áll a küzdelemre,hogy megvédje önmagát és népét.Fedetlen teste védtelenségét fejezi ki, és egyben a harc 'tisztaságát'.
A test ruhátlan ábrázolása, alkotója érzelmeinek fő tárgya,gondolatainak tolmácsolója.
A Dávid szobor jelképezi a firenzei ifjúság erejét, lendületét,magabiztosságát, az igazságba vetett hitét, mely képessé teszi őket,hogy legyőzzék a 'hatalmasokat'.

A művész, a megszokottól eltérően nem a Góliátot legyőző hős Dávidot ábrázolja,hanem a küzdelem előtti pillanatot ragadja meg,amikor az egyszerű pásztorfiú megpillantja ellenfelét.Markában a fegyver olyan apró, hogy szinte rejtve marad.Bal kezében tartott szíja hátára simul,készen arra a mozdulatra,hogy lerántsa magáról és megforgatva feje felett, a belehelyezett kődarab az idegen nép fiának homlokát átüsse.


Michelangelo a Dáviddal ars poetikáját ,önvallomását fejezi ki ,benne van érzéseinek lenyomata.A gigászi méretű márvány és a számára nyomasztó korszak feletti győzelmének szimbóluma .

Ez meg 1954-ben.
Se Elevátorház, se Közraktárak.

 

Ez a Boráros tér 1948-ban. Lehet látni a bombesérült Elevátorházat, és mellette a Közraktárakat

 

 

 

Ilyen volt a Vámház Körút, és a Nagycsarnok.
Akkor még villamos járt a Sóház utcában, ami a mai Egyetem, és a Csarnok között van.

 

 

 

És így nézett ki az Elevátorház a budai oldalról.
Se híd még, se semmi.

 

Spoli hozza a képeket és Ő is mesél :)

Köszönöm Neki:)

Boráros tér, Pesti hídfője a Petőfi hídnak, 1937.
Mellette az úgynevezett Elevátorház.
A Közraktárak eleje, és ott kötöttek ki a hajók, a gabonával, az Elevátorházba vitte fel a szállítószalag, és engedték bele a vagonokba, ami elvitte a Soroksári úton lévő Gizella malomba - már bontja demján - meg a Király malomba, ami ma a Ferencvárosi Malom nevet viseli.

József Attila valószínű ezen a környéken írta a Dunánál c. versét.

(" A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.".

Tudom, a szobrot a Kossuth tér oldalára rakták, a hajdanvolt Manci, később Kossuth híd pesti hídfőjéhez, de egy nagy lófüttyöt volt ott rakodópart, és miért úszott volna a parlament előtt a parton dinnyehéj? Az ott volt a Ferencvárosban, a mai Petőfi híd és a Szabadság híd között, ahol a Közraktárak voltak. Ott kötöttek ki az uszályok a gabonával.)

Teszek majd be néhány későbbi Boráros teret is, az egyiken még megvan az Elevátorház romja, lebombázták a háborúban, mint a Közraktárakat.

 

*********************************************************************** *****************************************************************************

Az alábbi kép a Calvin tér, a közepén látod a Danubius kutat, ami ma az Erzsébet téren van, oda rakták át javítás után.

 

 

 

 

Itt a Református templom is

 

Óh, mennyi felfedezésre váró titok van még a nap alatt! Könyveket írtak már a rég elmúlt népek hitregéiről; a két földsark és a napfordítók népfajainak babonáit összegyűjték a tudósok, és egyről még nem beszéltek: arról a végtelen mítoszról, ami a női szívben, a szerelem forró légkörében végtelenül él és újraszülemlik.

Óh, édes babonái a szerelemnek! 

"Ha poharadból iszom észrevétlenül, s te utánam kiüríted azt, megiszod benne a szerelmemet, s úgy fogsz utánam epedni, mint én epedek teutánad: - kedvesem."

"Ha éjjel rólad álmodva fölébredek, s vánkosomat megfordítom fejem alatt, te is oly édeset fogsz álmodni felőlem, mint én tefelőled: - kedvesem."

"Ha hajadnak egy szálára gyűrűmet, amit adtál, rákötöm, a pohárba bocsátott gyűrű annyiszor fog ütni annak oldalára, ahány évig te szeretni fogsz engem: - kedvesem."

"S ha én egy szálát hajamnak gyolcsruhád szegélyébe bevarrhatom, fájni fog a szíved értem, mikor azt felveszed: - kedvesem."

"Ha a tűvel megszúrom ujjamat, rólad gondolkozva, hűtelen voltál akkor hozzám: - kedvesem."

"Ha az ajtó kinyílik magától, felőlem gondolkoztál akkor, s sóhajtásod nyitotta ki az ajtót: - kedvesem."

"Ha csillag fut le az égről, s nevedet hirtelen kimondom, amíg fut, rám kell akkor gondolnod egyszerre: - kedvesem."

"Ha a katinkabogár kezem fejéről elszáll, arról tudom meg, merre jársz te most: - kedvesem."

"Ha a meggyújtott csepű tenyeremről a magasra száll, enyim fogsz akkor lenni: - kedvesem."

"Ha fülem megcsendül, hírt hallok felőled; ha orcám kigyullad, felőlem beszélsz akkor: - kedvesem."

"Ha ollóm lehull, s hegyével áll meg, meglátlak nemsokára: - kedvesem."

"Ha kontyom lehull, te fogsz megverni akkor: - kedvesem."

"Ha öltönyöm visszájáról vettem fel véletlen, nem csalhatsz meg akkor: - kedvesem."

"Ha a gyertya felém fut le, mást szeretsz te akkor: - kedvesem."

"Ha gyűrűm elpattan ujjamon, te lész akkor az én halálom oka: - kedvesem."

Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a vilá-
got? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton hala-
dó vándor mozdulata? Örökké városok, célok, életkorok és változások között ha-
ladsz, s ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor,
aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor
terveket szövögetsz. Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben
élsz, hanem útközben

Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom görnyedt-hajolva,
hogy nincsen percnyi pihenés:
most van szükségem mosolyodra.

Most, amikor zúgó fülem
szavak olvadt érceit issza:
most van szükségem nagyon
simogató-lágy szavaidra.

Most, amikor fáradt kezem
törött szárnyú madárként rebben:
most kell, ha csak egy percre is,
hogy megpihenjen a kezedben.

Az átvirrasztott éjszakákat
enyhítse egy-egy pillanat:
hisz ezerévnyi pihenést ad
mosolyod, kezed és szavad…

Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Békés Új Esztendőt kívánva szeretnénk megosztani barátainkkal a Karácsony igaz történeté-t, melyet Czegei Wass Albert írt 1969 Karácsonyára, és amit felesége,Elizabeth olvasott fel családi körben, miután elénekelték a nagyon szeretett karácsonyi énekeket és körülülték a csillogó karácsonyfát.

Czegei Wass Albert, Elizabeth és a család

 

WASS ALBERT:KARÁCSONY IGAZ TÖRTÉNETE

Most, hogy elcsendesült körülöttünk a világ és ragyog a betlehemi csillag, hadd mondom el nektek az én történetemet. A nagy titok történetét. Lehet, hogy utoljára vagyunk így együtt a karácsonyi csillag alatt. Ezért hát nagyon is ideje, hogy tovább adjam nektek ezta históriát. A karácsony igaz történetét.Nem a Mikulás és a vörös orrú rénszarvas agyoncsépelt meséjét akarom elmondani. Mégcsak nem is a pásztorokról és a kisded Jézusról szólót. Ennek a történetnek a kezdete mindezeknél messzebbre nyúlik vissza. Visszanyúlik abba a korba, amikor Isten megteremtette a világot, és látta, hogy "nagyon jó minden, amit alkotott".

 

 

Isten megformálta az embert, belehelyezte őt ebbe a jó világba, és mindeneket az ő gondjaira bízott. És az ember boldog volt. Szíve csordultig megtelt örömmel, mert szerette a világot, amit Isten teremtett.Aztán valami történt.A Biblia szerint az Éden kertjében elbújva volt valahol egy kígyó. És volt egy bizonyostiltott gyümölcs is, amely nemcsak a jónak, de a gonosznak tudását is őrizte.Az embernek, aki ezt a sok ezer éves múltba tűnő bibliai történetet leírta, lehetett valami fogalma a történtekről, csakhogy szavakkal nem tudta jól kifejezni, ezért allegória segítségével írta le. Az ember mindig allegóriát használ, mikor képtelen valamit rendesen megfogalmazni. A jelképes ábrázolás pedig gyakran félrevezető tud lenni.Egy biztos: beszélő kígyó nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. És nem volt semmiféle titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a gonosznak tudása, mivelhogy Isten nem teremtett gonoszt.Valójában az történt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondolásai önmagáról,melyek távol álltak Istentől és távol álltak a számára teremtett világtól. Ezek az elképzelésekaztán rendre kiterebélyesedtek benne, s ezekből, az ő bensőjében, épített magának egykülönálló és láthatatlan világot. Álmok és ábrándok világát. Egy világot, amely már kezdett hihetőbb lenni számára, mint az a másik, melyet Isten teremtett. Hogy haragvó angyal űzte ki lángpallosával az embert a Paradicsomkertből, az csak mese volt, amit lelki szükségből, a maga igazolására talált ki. Az ember saját akaratából került ki onnan. Ha az allegóriák útját akarjuk járni, azt mondhatjuk: Isten világából az első emberi találmány, egy sokfokú létra segítségével került ki, melyet a maga világában együtt kalapált össze embertársaival,álmokból és ábrándokból. Kikerült hát a hajdani Édenből, és a visszavezető utat azóta semképes megtalálni.Káin és Ábel álmodta a föld színére az első versengést, és ez a verseny irigységet,gyűlölködést és gyilkosságot szült. És attól az időtől fogva az ember nem tudta jónak és szépnek látni a világot. Gonosznak és veszélyesnek látta. És minél inkább elhitte, hogy gonosz és veszélyes, annál veszélyesebb és gonoszabb lett körülötte a világ. Azután, az időmúltával, már képtelen volt meglátni Isten alkotását. Csak a maga világát látta, amely telve volt gyűlölettel és szenvedéssel, igazságtalansággal, betegséggel és mindannak a hiányával,amire pedig oly nagyon vágyott. Reménytelennek tűnő lelkiállapotában fegyvereket talált fel,amelyek egyre hatékonyabban tudtak ölni. Betegségeket, melyek meg tudták hosszabbítani a szenvedést. Oltalmazó pajzsokat talált ki a maga kiagyalta fegyverek ellenében és gyógyszereket a maga előidézte betegségek kezelésére, és az ember ezt a gonosz tudást továbbadta, nemzedékről nemzedékre. Minden nemzedék hozzátett valamit ehhez a"tudományhoz", mígnem abból a gonosznak olyan hatalmas és olyan bonyolult birodalma alakult ki — körbezárva az emberiséget minden irányból — , hogy a nagyon is létező Isten már nem látszott többnek, mint álomnak, távoli és valószínűtlen álomnak.Csak valahol az ember lelkének legmélyén volt még egy gyönge kis pislákoló fény. Mint távoli emléke valami tisztának, valami magasztosnak, valami szépnek. Valami szomorúvágyódás az elvesztett Éden után, tétova reménye a rég elfeledett, meleg és tiszta fény visszatértének. A fénynek, amelyben úgy láthatná a dolgokat, amilyenek azok valójában, és nem kéne tapogatózva keresgéljen a sötét homályában, hogy megragadjon valamit, ami nem is létezik.Itt és amott, jéghideg téli éjszakákon nehány ember fáklyákat gyújtott és a csillagvilágos szabad ég alatt fenyőfákhoz kötözte azokat, figyelve a feltörő lángokat. És azokból a lángokból ábránd született, új vágyálom. Kevéske remény volt rá, hogy ez az álom valósággá váljon, mégis sokat jelentett, csak rágondolni is. Az emberek kezdték ezt az álmot megünnepelni. A sötétségen aratott győzelem vágyálmát. A meleg felülkerekedését a hidegfölött. A tavasz diadalát a tél fölött. És nemcsak a természet önmagán vett győzelmét, hanem az ember diadalát is, amit a maga szívén belül vívott ki, abban a kegyetlen és sötét világban,amit maga-magának fölépített. Ez volt valójában karácsony kibimbózása.Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára.Isten azért elhatározta, hogy küld az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet,amit megérthet. Jelet, amit követhet. Jelzést, ami visszavezetheti őt a jóság és szépségvilágába.Az üzenetet Jézus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében. Innentől fogva már ismerheted jól a történetet. A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának fényes csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerű pásztorokhoz.Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet? Mert ők a természet ölén éltek, Isten teremtett világában. A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket városok kőfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi élet sok hiábavaló küzdelme."NAGY ÖRÖM JÓ HÍRÉT HOZZUK NÉKTEK! — mondták Isten angyalai a pásztoroknak. A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és megérezték az üzenet jelentését. Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki született. Valaki,akinek küldetése a világ megmentése kell legyen. A pásztorok, izgatottságukban és örömükben, megjövendölt Üdvözítőjüknek a legpompásabb nevet adták, ami csak szegényes szókincsükből futotta: "ÚJSZÜLÖTT KIRÁLY" -nak nevezték Őt.Nehányan,bölcsek,ugyancsak fölismerték a csillagot és beszámoltak róla uralkodójuknak. Elmagyarázták, hogy a különös csillag megjelenése jel, amely valakinek a születését jelzi. Valakiét, aki minden eddigi uralkodónál nagyobb lesz a földön. Nevet is adtak az ismeretlennek a maguk tudása szerint, mondván: Ő lesz a "KIRÁLYOK KIRÁLYA".A karácsonyi történet további részleteit mindenki ismeri. A pásztorok követték a csillagot és megtalálták a kisded Jézust egy jászolban. Megcsodálták Őt. A történetnek erre a részére vonatkozólag írásos bizonyítékaink vannak. Nincs viszont bizonyítékunk sem a háromkirályok és a bölcsek megjelenésére, sem az ajándékokra, amiket feltehetően hoztak. Úgytűnik, hogy ezekkel a részletekkel később kerekítette ki a történetet rajongó emberek túlfűtött képzelete. Az egyetlen uralkodói tett, amiről tényleges bizonyítékunk van, a zsidók királyáé, aki akkoriban a Római Birodalom vazallusa volt, és aki megparancsolta, hogy az ország minden újszülött kisdedét meg kell ölni. Ebből is világosan kitűnik, hogy bár szóbeszédtárgya volt uralkodó politikai körökben, valójában senki sem tudta a helyet, ahol a KIRÁLYOKKIRÁLYA megszületett. Senki emberfia, kivéve a pásztorokat.József és Mária elmenekültek Egyiptomba és nyolc évig éltek ott száműzetésben. Majd,amikor visszatértek a szülőföldjükre, félrevonult zárkózottságban élték az életüket, kerülve,hogy a világ figyelmét kicsit is magukra vonják. A karácsonyi üzenet emléke azonban mégakkor is tovább élt. Az emberek még mindig suttogtak az Üdvözítőről, aki azon az éjszakán megszületett nékik, és aki egy napon majd megszabadítja őket elnyomóiktól. Vágyaikban úgyjelent meg ez az új Üdvözítő, mint egy új Sámson, vagy egy új Dávid, ki a rendíthetetlenharcos erejével és rátermettségével jön majd, és kiverve az ellenséget felszabadítja az országot a római iga alól. Később aztán, mikor Jézust szemtől szembe láthatták és megtudták, hogy Ő azért jött, hogy békességet hozzon a földre, nem pedig háborúságot,tanácstalanok és csalódottak voltak.

A tömegek nem akarták Őt azzal az Üdvözítővel azonosítani, akiről a próféták beszéltek.Azok, akik látták Őt beteget gyógyítani, varázslónak mondták, azok pedig, akik hallották szólni, Keresztelő Jánosnak vagy valami hajdani prófétának gondolták. Csak igen-igenkevesek voltak, akik felismerték benne azt, aki Ő valójában volt.Az egyházi vezetők szembefordultak vele, mert az Ő tanításai ellentmondásban voltak vallásuk elfogadott tantételeivel. A társadalom politikai vezetői ellene fordultak, mert Ő elvetette a lázadás kirobbantásának gondolatát. Végül megölték, mert Ő nem az volt, akit vártak.Megölték Jézust, az embert, testében, de a Megváltót, az isteni üzenetet, melyet Jézus hozott, mégsem tudták megölni. Itt maradt az üzenet, bár csak nagyon kevesen értették megés kevesek tudtak róla. Ezeket a keveseket hívták apostoloknak és tanítványoknak, akik szétszéledtek a világban és kezdték magyarázni az örömhírt a népeknek, mindnek a maganyelvén. De csak az egyszerű emberek értették meg, a tanulatlan, természettel együtt élőemberek. A többiek, akik városokban laktak és álbölcsességek elméleteihez kötötték magukat, az üzenetben próbáltak olyan bonyolult valamit találni, ami egyszerűen nem volt benne.Az új vallás, amely Jézus élete és tanításai nyomán felépült, a kereszténység nevet kapta, és követői a szegények és elnyomottak voltak. Ez szította föl Rómában a zendülést,mely a birodalom összeomlásához vezetett. Ez szolgált alapul új birodalmak építéséhez.Ahogy az idő múlt, tanult emberek, akik a tanítást mégsem értették egészen, Jézus emlékezete nyomán felállítottak egy teljes, új tantétel-gyűjteményt. Az évszázadok során ezer és ezer embert sanyargattak, kínoztak és öltek meg Jézus nevében, úgymond "a kereszténység javára". A Jézus nevével alapított új egyház nem értette meg az örömhírt sem.Az ember túlságosan mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyre-egyre rútabbá tették. A zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott a csúfság. Ezek a téveszmék egyre több betegséget, egyre többnyomort, egyre több bűnt eredményeztek. A bűn, nyomorúság és betegség pedig a föld arcátmegint tovább csúfította. Az emberiség ördögi körbe keveredett. Alulról, az összezavart,emberalkotta elméletek mélyéből csak nagy néha ragyogott föl egy gyönge kis fénysugár a világosságból, mit Jézus hozott el közénk, hogy meglelhessük a visszavezető utat Isten igazi világába. Ezek a feltünedező, egymástól távoli kicsi fények aztán, ha halványan is, demégiscsak kirajzolták az embercsinálta sötétségen átvezető ösvényt."SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!"Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezeréven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető,mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az üzenetet általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól.Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltségrakott a szemed elé. A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezteszemüveget. Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette.Amilyen az valójában.Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, aszenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak azember magaalkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezettszemüveg világa.Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvetőtörvényében. A szeretet törvényében.Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, minta ható erő különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem aszeretet.A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet azegyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretethiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, melydémoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.

Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogyemlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogófényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az emberkitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelyekörül forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszeraz évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.Ez a család, kedveseim, kicsi homokszem csak a világban. De ha ti fel tudjátok fogni akarácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mindelkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, éssegít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosolyembertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan — mindez így együtt avilág. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten,meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznekkörül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nemegyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, ésakkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől,ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem.Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad. Mikor majd úgy látjátok, hogy avilág elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.Veletek leszek mindig ennek a karácsonynak az emlékezetében.

 

 

( Wass Albert 1969 karácsonyára külön kis füzetben megjelentetett angol nyelvű írása,a "the True Story of Christmas" első ízben olvasható magyarul.

 

 

Fordította: Simó József )

A zene

 

Másik

elovasható

 

 

92 éves korában elhunyt annak az amerikai bombázónak a pilótája, amelyik 1945-ben atombombát dobott Hirosimára.

Elhunyt Paul Tibbets, annak az amerikai repülőgépnek a pilótája és parancsnoka, amelyről 1945-ben ledobták Hirosimára az atombombát. A hírt Tibbets egyik barátja közölte a sajtóval csütörtökön. Tibbets-et 92 évesen, szívbetegség következtében, otthonában érte a halál.

A Tibbets édesanyjáról elnevezett Enola Gay B-29-es bombázóról ledobott öttonnás bomba volt az első nukleáris fegyver, amelyet emberek ellen bevetettek. Az 1945. augusztus 6-án bekövetkezett robbanás mintegy 70-100 ezer ember életét oltotta ki a japán városban.

Te meg én

Az első hóesésre nem emlékszem, de arra igen, hogy egy ablak előtt ácsorgok, és bámulok kifelé. Elmázolódott
tekinteted fölöttem, amint átlépsz egy másik szobába, eközben futólag az utcára nézek.
Esik a hó.
– Most hull másodszor, mióta élsz.
Nem tudom, ki szólt.
Talán te, te rémlesz, mellékesen mondod, jársz-kelsz mögöttem,
a hangodra emlékszem. A hangodat látom. Magamat is látom az ablak előtt. Gyűrött a ruhám, reménytelen az arckifejezésem.
Hófehér izék, mint szélfútta virágok. Rendetlen a ruha rajtam. Nincs valami jókedvem. Haragszol. Magamra döbbenek, akárha fölriadnék ! Megrázkódom, észreveszem magam, ahogyan ott állok.
Néha megtörténik.
Talán alszom.
És akkor megint eszembe jutottál
Annyira jó volt, hogy el is feledkeztem róla.
Talán elaludtam.
Sokáig aludtam.
Álmodtam. Nem tudtam, hogy álmodom. tudtam, hogy tudnom kéne. Volt egy korszakunk, rögtön az elején, nem egészen az elején, mert az irtózatos volt, egyáltalán nem is emlékszem rá, legalábbis remélem, legalábbis egyelőre,
hű, ez veszedelmesen hangzik, lapozzunk előre, mint valami könyvben.
Magamban is úgy lapozgatok álmomban, mintha regény lennék, pontosabban Egy Könyv, amiben az időjárásjelentés is benne van, de az Idők Végezete éppúgy, és ha venném a fáradságot és megkeresném a tartalomjegyzékben, hogy hányadik oldalon van ez, el is olvashatnám. De most nem érdekel.
Rád vagyok kíváncsi.
Nyalogatjuk egymást. Puha ízed van. A gyümölcsnek, az almának például kemény íze van, megzavar, felébreszt. A tiéd puha. Az enyém, gondolom, még puhább. Na ja, én most jöttem Puháról, még tele vagyok mindenütt a nedvessel, a párással is, meg a forróval is, amitől te megőrülsz, és a szemed
olyankor elhomályosul, oldalt fordítod az arcod.
Tényleg, miért ?
Oldalra fordítod úgy, hogy elsötétül. Én meg utánad sötétülök. Oldalra dőlve beléd nyögök. De tudom, most csak játszol. Bár komolyan gondolod. Azt élvezem benne a legjobban, ahogy a tested szétnyílik, mint a sötétség. Vagyis a gyengeség, mert a gyengeség sötétség, megadod
magad, azzal mutatod, hogy besűrűsödöl, édesedsz, fáradtan körbeölelsz, nem tudsz mást csinálni. De az még sötétebb. Ez az igazi, mikor én tebenned, te pedig
énbennem. És ezért nem látlak. Csak úgy fogadom el, hogy mindenem a tiéd.
Tele vagyok veled.

A könyv bemutatóján ismét bizonyságot nyert: Csernus doktor nem sokat törődik a külsőségekkel. Laza szerelés, zilált haj, jelzésszerű szakáll-bajusz összeállítás, szemüveg és fülbevaló. Annál többet mond a könyv borítója: az ezüstszínű fedőlapon négyszög alakú nyílás, melyen kikukucskál a szerző mosolygós képmása.

A Bevállalom! című kötettel Csernus Imre tükröt tart önmagának: kicsoda is ő, honnan jött, hogyan érte el, amit elért. A könyv keletkezési körülményeivel kapcsolatban a szerző elmondta, hogy amikor jól megérdemelt szabadságát töltötte egy kies tengerparton, végre volt ideje átgondolni az életét. Fontos felismerésekre jutott, mint például, hogy nagyképűsége begörcsöléshez vezetett, ez pedig csökkentette a teljesítményét.

A szerző olyan kérdésekkel szembesíti magát a könyvben, mint a szerelmeivel szemben elkövetett szarvashibák, és az, hogy szülei vajon felelősek-e azért, mert elszúrták a nevelését. Megszűnt televíziós műsorával kapcsolatban pedig arra keresi a választ, hogy hol a határ a megalkuvás és az alkalmazkodás között. Önvallomása végén a róla megjelent pro és kontra cikkekből szemezget.

Néhány részlet a könyvből:

"... a boldogsághoz kevés is elég. És sokszor a kevés is rengeteg. Az ember legyen rendben a családjával. A gyökereivel. Találja meg a helyét ezen a földön. A munkájában. A mindennapjaiban. Szükséges, hogy legyenek körülötte olyan emberek, akiket a barátainak tart. És legyen működő, tartalmas párkapcsolata. Ha mindez megvan és képes is fenntartani ezeknek a folytonosságát, akkor meglesz a boldogság is. Nem csak, mint átmeneti állapot, hanem valódi boldogság. Uccsó dolog, ami tán a legfontosabb. Hogy a környezetünk mellett, vagy még inkább előtt, magunkkal legyünk harmóniában. Békében."

"Bosszút akartam állni a nőkön. Kihasználtam őket. Egyéjszakás, egyhetes kalandok dögivel. Pedig nem a csajok tehettek arról, hogy önmagammal szemben elégedetlen és vak voltam. Én is benne voltam nyakig, csak az összes felelősséget rájuk hárítottam. Mert én lettem az, akit lapátra tettek."

"Amikor előadást tartok, általában a droggal kezdem. Ez a fővonal. Ez a szakterületem egy része, ezt várják tőlem. A drogról azután szépen elkanyarodok az önismeret felé. Ez a legfontosabb. A bennünk lévő tudott vagy tudattalan dolgok felé, amivel a problémákat oldjuk meg, vagy amikkel kudarcot vallunk. Önismeret. Ennél fontosabbat nem tudok mondani."

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



Csernus Imre: 'Nekem minden napom ilyen'
A pszichiáter a menekülő embereket kezeli

Csernus Imre a legelismertebb hazai szaktekintély a különböző függőségek kezelésében. A pszichiátert a Drogellenes Világnapon többek között arról kérdeztük, hogy meghatározható-e egyáltalán, ki számít ma Magyarországon függőnek.

 

 

Mivel tölti ezt a napot?

Csernus Imre, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet pszichiátere

Ma engedtem el pár betegemet zárójelentéssel, többek között egy heroinista kislányt. Nem sokára pedig megyek a Fővárosi Önkormányzathoz szerződést aláírni, mivel csináltunk egy alapítványt egy olyan szülővel, akinek mind a két gyereke drogos volt, az önkormányzat pedig támogat minket. Utána visszajövök, csoportot tartok, lehetséges, hogy a türelmetlenségről fogok beszélni. Valamikor délután pedig jön egy mama a tizenöt éves fiával, aki rákattant a fűre. Durván ennyi. Nekem minden napom ilyen.

Kihez szól ma Magyarországon a Drogellenes Világnap?

Mindenkihez. Mindenkihez, aki droggal oldja meg a bánatát, a jó érzéseit, hogy még jobb érzései legyenek, a kudarcait, a frusztrációiját, szorongását, kilátástalanságát, örömét, satöbbi.

Mi számít drognak?

Egyre sötétebb

Van a klasszikus felosztás: legális és illegális szerek. A lazább szemlélők azt mondják, keményebb és könnyebb drog. Szerintem ilyen drog nincs, mert mindegyik egyformán kemény. Mindegyiknél fennáll az a lehetőség, hogy a használója egy idő után elveszti a kontrollt, amikor már nem ő fog diktálni. Ez a különböző drogoknál más és más időintervallumot feltételez. Még a fű is tud okozni ilyen fizikális tüneteket, tévhit, hogy nem tud. Csak ezek a tünetek nem olyan egyértelműek.

Ezek alapján ki számít drogosnak?

Aki rendszeresen használ valamilyen szert, és életminőségére, szociális helyzetére, családjára ez kihatással van. Mert van. Még akkor is, ha az illető azt mondja, hogy nincsen. A dolog kezdete valahogy úgy definiálható, hogy kijelentem: akkor teszem le a szert, amikor akarom. Ez már azt jelzi, hogy nem akkor teszem le, csak fontos, hogy bizonygassam magamnak, hogy még én vagyok a király, de már nem én vagyok. Nem vagyunk hajlandóak felismerni azt, hogy emberek vagyunk, és meg fogunk halni. Ez tudatlanságból, ismerethiányból, a realitástól való menekülésből fakad, de itt fel lehetne sorolni az emberi nyomor egész tárházát. Le kell menni a metróba, és szétnézni, hány ember vigyorog spontán. Nagyon sokan menekülnek valami elől.

Ön tehát nem csak heroinistákat gyógyít.

Füstbe megy

A menekülő embereket kezelem, akik ezt a feszültséget például droggal, alkohollal, gyógyszerrel, társsal, csokival, zabálással, internettel próbálják kompenzálni. Mindennel foglalkozom, mivel én is változok, és egyre mélyebben kezdek rálátni a dolgokra. Kétségtelen, hogy a heroinfüggők a legdurvább önpusztítók, akik ráadásul illegális eszközöket használnak. De hát vannak finom módszerek. Ön jól érzi magát a bőrében? Vagy ön hogyan kompenzál?

A "szokásos" módszerekkel.

Akkor meneküljön. Magánügy. Hogy ha még ezt tudja is, az jó kis tudatos szembeköpés. Ha én tudom, hogyan élhetnék másik életet, de mégsem élem azt, mert lusta és hanyag vagyok, azt maga hogyan nevezné? Persze ugyanaz az út vezet az új életbe és a menekülésbe is, ez egyértelmű. Az is valami, ha ez egyáltalán megfogalmazódik önben.

Van olyan, akit nem kezel?

Ráharap

Mindenkit kezelek. Én szeretem a színest. Mert a gyökér közös, akár csak önnél, mindenki más módszereket választ a probléma elfelejtésére. Én a szembenézést választottam.

Ez elég egyszerűnek hangzik.

Az is. Egyszerű, de véres. Egy tükör. Az első beszélgetésen megkérdezem: miért van szükség vesztes emberekre? A legtöbb esetben azt mondják, hogy nincs szükség vesztesekre. Én meg azt mondom, hogy nekem orvosként valóban nincs, de emberként igenis szükségem van vesztesekre. A kezeltjeim azért fordulnak a drogokhoz, mert egyszerűbbnek látszik így megélni a szerdát vagy a csütörtököt.

 

 

 

 

 

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Dr. Csernus a betépett Magyarországról: 'A 18 évesek már szét vannak csúszva'
Minden héten meghal egy ember a drogfogyasztás miatt - A serdülők a legveszélyeztettebbek

Egyre korábban kezdik a drogozást a magyar fiatalok. Az ok: a családnak nincs ideje odafigyelni a csemetére. A marihuánával kezdik, aztán egyharmaduk folytatja is. Vagy azzal, vagy a keményebbekkel. Magyarországon lényegében minden kapható, ami nyugaton, sőt gyakran Hollandiát is mi látjuk el. A GYISM jelentése hamarosan a kormány elé kerül, a szakember azonban azt mondja: a helyzet rosszabb, mint azt gondolnánk.

 

 

Összeállította jelentését a magyarországi droghelyzetről a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, és a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet .

A jelentésből kiderül, hogy a 16-17 éves magyar fiataloknak csaknem negyede már használt valamilyen kábítószert.

Toplista

A felmérés szerint a legnépszerűbb drognak a marihuána számít; a fogyasztók kétharmada ezzel él. Kisebb részük extasy-t, amfetamint, valamint különböző inhalánsokat használt.

Minden eladó

A budapesti fiatalok 30 százaléka 16 évesen próbálja ki először a drogokat, közel egyharmaduk pedig még előbb.

Megugrott

A hamarosan a kormány elé kerülő jelentés szerint az illegális szerek fogyasztása a rendszerváltás után terjedt el Magyarországon, leginkább 1995 és 1999 között. Ebben az időintervallumban a drogot használók, vagy kipróbálók száma a két és félszeresére emelkedett, azóta azonban ez az arány nem nőtt - legalábbis a jelentés szerint.

Dr. Csernus Imre addiktológus-pszichológus szerint azonban nem állt meg a folyamat '99-ben.

- Inkább tovább növekedett, de jellemzőbb az, hogy csökken a korhatár. A fiatal serdülők, 12-13 évesek is kipróbálják már a drogokat - mondta Csernus.

Egyre korábban kezdik

A szakember szerint több oka is van annak, hogy egyre fiatalabbak nyúlnak a szerekhez, viszont mindegyik az életmódhoz kötődik.

- A szülők rohanása, az hogy egyre kevesebb idejük van a gyerekekre figyelni, a minta, amit adnak, mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a serdülők drogozni kezdjenek - fejtette ki az axel.hu-nak Csernus doktor.

Szétcsúszva

Szétcsúszva

A GYISM dolgozata szerint a különböző kábítószereket elsősorban a 17-24 éves korosztály próbálja ki, közülük 30 százalék a továbbiakban rendszeresen használ valamit. Csernus ezt a korhatárt is egy-két évvel lejjebb helyezte; úgy véli, a legveszélyeztetettebb korosztály a 15-16 éveseké.

- A 17-18 évesek már szét vannak csúszva - mondta Csernus.


2002-re Magyarországon az egészségügyi ellátórendszerben kezeltek száma csaknem a négyszeresére emelkedett az 1995-ös adatokhoz képest. A radikális változás oka azonban csak részben a drogfogyasztás mértékének emelkedése, amellett az ellátórendszer fejlődése is közrejátszik abban, hogy mind többen kezeltetik magukat.

Sokan nyomják

Sokkal durvább adat, hogy a kezeltek majdnem negyede - 2700-2800 ember - nem a könnyűdrogok miatt, hanem a függőséget okozó heroin-használat következtében kerül kórházba. Csernus Imre szerint ez az adat hitelesnek tekinthető.

Hatékony elterelés?

Nyomás

Fontos azonban, hogy erről az adatról le kell választani azokat, akik a kezelést a büntető eljárás helyett választják.

Ez a fél éves elterelés ugyanis eltér az egyéb kórházi kezeléstől. Csernus szerint ugyanakkor előbbi hatékonysága megkérdőjelezhető.

- Pontos számadatokkal nem rendelkezünk, hiszen csak néhány hónapja működik a rendszer, tehát a hatékonyságát kockázatos megjósolni - fejtette ki az addiktológus.

Népszerű

A büntetőeljárás alternatívájaként választható kezelés egyébként egyre népszerűbb. Két évvel ezelőtt 751 kábítószerfüggő választotta ezt az utat. Tavaly március óta azonban már nemcsak a függők, hanem az alkalmi fogyasztók is választhatják ezt az utat; csak közülük 600-an jelentkeztek a megelőző-felvilágosító programra.

A korábbi drogtörvény keménységét jelzi, hogy a 2002-ben indult 4775 büntetőeljárás 83 százaléka nem terjesztés miatt indult.

Hetente egy halott

Az extasy a legnépszerűbbek egyike

Hivatalos statisztikák szerint Magyarországon minden héten meghal egy ember a drogfogyasztás miatt. Az elmúlt években hazánk tranzitországból célországgá "lépett elő"; gyakorlatilag az összes nyugaton kapható kábítószer megtalálható a magyar piacon.

Határok

Ez természetesen a határok megnyitásával vált lehetővé. Csernus szerint azonban az uniós csatlakozáskor megnyíló határok már nem befolyásolják a piac alakulását.

- Drog szempontjából már nyitottak a határok; bejön minden. Sőt, a holland café shop-okban a magyar árut lehet venni. Szegedi zöldnek hívják - árulta el a szakember.

Szipu, gyógyszer, ópium

Magyarországon már a rendszerváltás előtt is előfordultak drogproblémák. Az első kábítószeres haláleset 1969-ben történt. A hetvenes években a szerves oldószerekkel éltek, ezt nevezi a köznyelv szipuzásnak. Emellett a gyógyszerekkel való visszaélés terjedt el.

A nyolcvanas években már használtak különböző ópiumszármazékokat is.

Az axel.hu-nak Csernus Imre elárulta: napjainkban a fű, az amfetamin, és az extasy számít a legnépszerűbb szernek.

 

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx 

Dr. Csernus Imre: Merj átélni jót és rosszat!

2008. január 16., szerda, 20:04|Utolsó módosítás: 2008. január 18., péntek, 18:56

 

 

 

Dr. Csernus Imre megítélése, egyedi stílusa miatt meglehetősen ellentmondásos a kollégái és a nagyközönség körében egyaránt, de egy biztos: kömbösen senki nem viszonyul hozzá. Egy kereskedelmi csatornán jó ideig futott a műsora: tévékamerák előtt analizálta azt, aki bevállalta. A műsor véget ért, folytatás sem lesz, mert, ahogy mondja: nem hagyta magát befolyásolni a multi által. Inkább írt. Decemberben jelent meg legújabb könyve A Nő címmel. A Vendégszobába látogatókat azonban nem csak a nők érdekelték: kérdések a drogról, az élet céljáról, a boldogságról és a hazugságról.

1/3. oldal >>

	Dr. Csernus Imre
	Ajánlat
	Dr. Csernus Imre: Nem vagyok Isten, sem ördög
	Ajánlat
	Brutálisan gyógyít - Csernus a májusi Freee-ben Csernus is beszáll a TV2 új realityjébe Csernus Szuláknak vall a zavaros múltról
	Képgaléria
	Dr. Csernus Imre a vendégszobában

Üdvözlöm a kedves chatelőket, várom a kérdéseket!

 

Jó reggelt. Ivott-e már kávét? Mennyit szokott?[cafefan]

- Ittam. Kettőt.

 

Remélem, még mindig ön az erősebb a nikotinnal való szkanderozásban! [mégiskázmér]

- Igen, még mindig erősebb vagyok.

 

Olvastam a könyvét. Jó, de kicsit egydimenziós. Az élet célja nem feltétlenül a boldogság. Erről mit gondol? [hullapejhes]

- Úgy gondolom, hogy az élet célja, hogy ki, milyen szájízzel fog meghalni.A keserű azoknak jár, akik az életük összes területébe nem teszik bele mindazt, amit tudnának és felismertek.

 

Fantasztikus a Nő c. könyve. A kapcsolatunk jól működik, és érdekes volt, ahogy egy szakember szinte szó szerint leírta. [Gift1004]

- Köszönöm. Beletettem apait-anyait.

 

Szerinted könnyű vagy nehéz ma nőnek lenni?  [tamagocsi77]

- Akkor nehéz, ha nincs önbizalom és kisugárzás. Ellenkező esetben sem könnyű, mivel az elért dolgokért, külső-belső szempontból, nap mint nap fontos megdolgozni.A kisugárzás az nem egy örökre megszerzett, stabil sztori. Az új és új megmérettetések megoldásából fakad.

De nincsenek a nőkkel szemben ellentétes elvárások: nőiesség is, de határozottság is; ambíciók is, de anyai érzések is stb.[tamagocsi77]
- Ez miért lenne ellentétes? Nem értem.

Miből nyerhetünk önbizalmat a mai világban?[Krisztac]

 

- Hát abból, hogy olyan dologba vágunk bele, amitől nagyon félünk.MInél inkább félünk valamitől, annál nagyobb a kihívás.Nagy kihívás nagy energiabefektetést feltételez, amibe kétségtelen nagyot lehet bukni, de ilyenkor nem mindegy, hogy én beletettem-e mindent, amit tudtam.A nagy energiával nagy sikerélmény születik, a nagy sikerélmény megfelelő önbizalmat ad. Ez meg ennek megfelelő kisugárzást.

 

Amikor egy nő még nem érzi, hogy anya akar lenni, de már lassan ideje - korosztály szerint -, ezt is fóbiaként kell kezelni? [Gift1004]

- Nem, amikor egy nő még nem érzi, akkor ne szüljön. A jó döntéshez mindig két út kölcsönös megléte szükséges. Ez pedig a hideg fej és a forró szív útja. Mindkettőnek ugyanazt kell mondania.Akkor lesz abból jó döntés.

 

A lányom terhes, de a fiúja nem akarja a gyereket. Ha ön lenne az én helyemben, mit tanácsolna a lányának, mit tegyen?[szocika]

 - Ha a lánya teljes életet él, egzisztenciálisan kiegyensúlyozott, akkor is borzasztó nehéz dolga lesz. Mivel a gyereket egyedül fogja nevelni. A fiú nem akarja a gyereket, a lánya igen, de a gyerekvállaláshoz két felnőtt ember közös igenlő döntése szükséges. Enélkül a gyerek leendő mentális lelkiállapotában súlyos hiányosságok fognak kialakulni.

 

 

Csak a nőkről esik szó. A férfiakról is fog könyvet írni? [dittke]

- Egyszer igen.

 

Miért keresi egy nő az állandó változást, miért nem jó neki egy, miért nem tud megállapodni pont annál, aki maximálisan szereti?[ivanho]

- Valószínűleg azért, mert az az egy nem elég neki.Vagy elég lenne, csak önmagával nincs kibékülve. És miközben kapkod és zizeg, nem veszi észre az őszinte szerelmet önmaga mellett. De ha nem veszi észre, akkor ez bizony feltételezi az egoizmusát, ez meg azt jelenti, hogy ez a csajszi csak önmagát szereti. Akkor ön meg mit keres mellette, miért nem akarja meglátni azt, ami van? Gyáva meglátni azt, ami van?

 

Megváltozhat az a férfi, aki ezidáig minden partnerét megcsalta? [andrusbandrus]

- Igen. Azért változhat meg, mert ezáltal megtapasztalta azt, milyen visszaélni mások bizalmával és milyen kihasználni másokat.Ezáltal nem felejti el azt sem, hogy ha ő erőszakot tesz bele, akkor ezt az erőszakot vissza is kaphatja. Ahhoz, hogy valaki kiegyensúlyozott ember legyen, meg kell, hogy járja a saját poklainak a legmélyét, mint ahogy azt is mondják, hogy a legjobb kurvából lesz a legjobb anya.Mivel ő már tudja, hogy mihez viszonyítson.

 

Szervusz, Dokor. A kérdésem: ha egy nő azt mondja neked, hogy "vége, ne keress", akkor még van esély visszaszerezni, ha nagyon akarom?[Don Zuppermenn]

- Nincs értelme. Hogyha egy csaj azt mondja, hogy vége, akkor az egyik variáció, hogy teljesen megszűnt a tisztelet az irányodban, kiborult a pohár. A másik: talált magának egy potens pasit, és így tiplizett le.

 

A tiszteletet vissza lehet szerezni egy nőnél, nemde?[Don Zuppermenn]

 

- Borzasztó nehéz.Hogyha a szünet felmerül, akkor ott már valami elromlott, csak egyik fél sem meri kimondani, hogy vége.Húzzák a sztorit, mint a rétestésztát. Itt kezdődik a róka fogta csuka, a se veled, se nélküled kapcsolat.

 

Miért mondják azt a nők, hogy a belső a lényeg, amikor azt tapasztalom, hogy a külső lényegesen fontosabb? [Döömdödööm]

- Egyes nőknél a külső a lényegesebb, de vannak olyanok, akiknél a belső. Kevés az, akinél mind a külső, mind a belső egyformán fontos.

 

Túlhajszoltság, kimerültség miatt szinte teljesen elmaradt a szex a kapcsolatomból hosszebb ideje. Ez baj? Szerelem van.  [fdcjds22]

- Megoldás a pihenés, a szabadság, mivel az újbóli egymásra találás szexuális téren is elengedhetetlen. Előbb-utóbb ennek hiányaként a szerelem megszűnik, mert kevés. A testi-lelki egyensúly fontos.

1/3

következő oldal

>>

1. Dr. Csernus Imre: Merj átélni jót és rosszat! 2. Az empátia a segítés egyik alapelve 3. Önmagamban bízni nem más, mint önmagamat szeretni és elfogadni

Olyasféle ez a könyv, mint a régi füves könyvek, amelyek egyszerű példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten. Nem eszmékrol és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Írója tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Elemi ismereteket kíván közvetíteni az emberi élet alapigazságait illetően.Márai Sándor 1943-ban írott művét Epiktétosznak, kedves Marcus Aureliusának, Montaigne-nak és valamennyi sztoikusnak ajánlja, akiktől a hatalomról, a jókedvről, a félelemmentes életről tanult.

 

1

Arról, mi célja e könyvnek

Olvasó, ez a könyv szeretne őszinte lenni. Egy ember írta, kinek tudása szerény és véges. Nem akar mást ez a könyv, mint mind a megszámlálhatatlan könyvek, melyek a régmúlt és félmúlt időben beszélni akartak az ember sorsáról a világban. Szeretné elmondani egy ember, hogyan kell lakni, enni, inni, aludni, betegnek lenni és egészségesnek maradni, szeretni és unatkozni, készülni a halálra és megbékélni az élettel. Nem sok ez, mert az ember általában s e könyv írója különösen keveset tud csak önmagáról és a világról. De emberi feladatnak elég. Többre nem is vállalkozhatunk az életben.

Ez a könyv tehát őszinte lesz, olvasó, s nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Írója nem tanítani akar, amikor e könyvet írja, hanem tanulni. A könyvekbol akar tanulni, melyeket előtte írtak a bölcsek és a beavatottak, az emberek életéből akar tanulni, amennyire azt megfigyelni és megértenie sikerült, az élet jeleiből akar tanulni, tehát a betüből, az emberi szívből, a füvekből és az égi jelekből egyszerre. Mert mindez együtt alakítja az emberi sorsot. Nem tudós könyv ez, csak olyan, amilyent az elemiben tanítanak. Aki írta, nem ismeri a feltétlen igazságot és gyakran téved a részletekben. Mert ember. De keresi a feltétlen igazságot, s nem röstelli, ha téved a részletekben. Mert ember. Olyasféle lesz hát ez a könyv, mint a régi füves könyvek, melyek egyszeru példákkal akartak felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta az Isten.

S aki jobban tudja, mondja jobban.

Defibriláltam a macskát
Mert feldobta a mancsát
Kisütötettem kétszáz hússzal
Most micsináljak ennyi hússal?

Büdös kis szája nem nyávog má'
Szemére sem nő több hályog má'
Gombolyag sem pattog többet
Szegény állat szénné töppedt

Egerimnek is örömünnep
Hogy cicám szeme agyig süppedt
Bár Spino macskás topikja, pontos definiálat
Én csak könnyes szemmel,teli szájjal dörmögök: de fini állat


:D:D




Nyugi, sztem ez csak egy barika valamelyik része:)) /a kép címében a 'lamb' szót láttam ;)
De azért jó étvágyat:))





Ő a desszert:))

Dalszövegek

Olyan réges régen történt már
Mégis tisztán bennem él
Ahogy ránk talált az első végtelen éj
Engem elvarázsolt minden perc
S az a csillogó szempár
Szívem láthatatlan szálakkal szőtte át

Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár

Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek
Mit érek nélküled?

Minden édes forró érintés
Új és újabb álmot sző
Körülöttünk közben némán áll az idő
Sok a messze hívó új kaland
Mibe együtt kezdünk még
S van egy égi kéz mely bennünk őrzi a fényt

Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár

Volt egy lány, aki csillagok közt álmodozva járt
Aki hitte még, hogy minden csak rá várt
Mint szirmát bontó apró kis virág
Dúdolta dallamát

Volt egy lány, aki megtanulta, nem baj, hogyha fáj
S hitte, hogy egy napon majd ő is rátalál
Aki jóban-rosszban majd mellette áll
És többé nincs határ

A sűrű éjben fény leszek
Mi távolból hozzám vezet
És többé nem félek, ha karjaidban ébredek
Ha szomjazol, én víz leszek
S ha átölel majd két kezed
Bármi lesz, bármi vár
Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már

Volt egy lány, aki börtönébe zárta önmagát
Kit ma nem tart vissza már egy fél világ
Hogy mint szirmát bontó apró kis virág
Dúdolja dallamát

A sűrű éjben...

S ha útvesztőben lépkedek
S tőlem félhomály még rejteget
És a félelem szorít magához majd
Akkor téged hív a képzelet
Mert érted mindent megteszek
Csak jöjj! Várok rád!