Egy szösszenet , de csak mert ...
Életképek rovat
Megvolt az okom, hogy elmentem a kispályás focira. Sombi hív mindíg, de csak úgy sosem megyek el. Késtem 10 percet, már 1 góllal vezetett az elenfél. Üdvrivalgás, poénok. Ráállítanak az ellenfél legerosebb csatárjára. Nem ot akartam fogni. Detti pasiját akartam. Ezért jöttem, hogy lássam, és szót válthassak vele. Azt mondják nem kell fogni, nem góleros...persze, hogy nem góleros, hisz negyvenéves, gondolom magamban. Ellenben én emberem jó felépítésu, látszik, hogy gyors. Döbbenten konstatálom, hogy Detti a nézok közt ül. Sosem gondoltam volna, hogy kijön egy mecsre. Kimosolygok rá, o visszamosolyog, a srác elviszi melettem a labdát. Bakker, mint a hülye amcsi filmekben. Szerencsére hárít a kapusunk. Kicsit pipa rám, hogy elengedtem a srácot ezért fejbe akar dobni a labdával. Jó lett indításnak:) Sombi lo egy írtózatos mellét. Az emberem megint jön....nem hat meg, ezúttal figyelek és szerelem...hmm szerelem:) Lövocsellel sz.patok be egy védot, továbbadom, visszakapom és rálövöm. A kapufa sokáig remeg. Detti pasiját figyelem. Alacsonyabb nálam, de normálisnak tunik. Télleg nagy, barna szeme van. Blokkolok egy középreívelést. Végre lemegy az emberem a cserepadra(már azon gondolkodtam, hogy lerugom, csakhogy lecserélhessem Istvánra, Detti pasijára) Most a többiek tiltakozása ellenére, felveszem Istvánt. Detti elboruló tekintetét érzem anélkül, hogy odanéznék. István megpróbál kötényt adni...korábban kell ahhoz felkelned-mosolygok magamban. Eloreba..rúgom, hogy megszólíthassam....de megeloz:
-Tudom, ki vagy.
-Én is tudom
Többre nem marad ido, hozzám kerül a labda, megpróbálja elvenni. Elviszem mellette. Kricset nagyon érzem. Halál pontos paszt kap tolem és o nem hibáz. Egál.
Túloldalt megpróbálnak áttörni, nem sikerül nekik. Most én kapok paszt Kricstol, de felvágnak.
Nem én végzem el, visszabattyogok Istvánhoz, akik a mi térfelünkön felejtette magát.
-Szeretem-mondom neki
-Tudom-mondja
A szabadrúgásunk borzalmasan sikerül, megszerzik, az elol maradt Istvánt keresi az indításuk. Átlátszó, megelozöm, betörök a föllazuló védelmükbe, Krics elhúz egy embert az utamból és én minden dühöm beleadom a rugásba. A kapusnak esélye sem volt.
Szeretem-ordítom magamban. Megfogom a labdát és odasétálok Istvánhoz. Az alacsony srác, aki elobb felvágott, a labdát akarja. Nem spórol a "bazd megekkel" Rámosolygok és nagy ívben leszarom. Hónom alatt a labdával Istvánhoz fordulok. Majd szétrobbanok, annyi mindent akarok neki mondani és annyi mindent akarok kérdezni tole...de csak annyi jön ki belolem:
-Vigyázz rá!
Igen, szinpadias, de nem annyira, mint az ezt követo mozdulatsor, amit megvallom már elsütöttem korábban is. Az alacsony már kurva anyádozik. A labdát a jobb mutatóujamra pördítem, az alacsony talán azt hiszi most végre megkapja a labdát, mert elhallgat. A pörgo labda átmászik a középso ujjamra, a többi ujj behajol. Bal kézzel megállítom a labdát és leemelem. A kinyújtott középso ujj ottmarad a döbbent, hülye gyerek arcában. Aztán lendületet veszek és egy óriási rúgással átsegítem a labdát a kerítésen, a pálya melletti úton túli bokrok, fák közé...jó messzire:) Rávigyorgok az alacsonyra és lökök egy mogorva -üdv-öt István felé. A kis hülye gyerek basszamegezik és fenyeget, hogy hozzam vissza a labdát. Én engedelmesen kocogok a labda irányába, átlendülök a kerítésen és vissza sem nézek többet. A fejemet fogom, hogy milyen hülye vagyok. Nem kell sokat várnom. Detti esemese -vijjogó vércseként csap le rám-
Detti: Mi volt ez?
Otisz: Focinak tunt.
