Veni

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron)

Sarki fény - belülről?

2005. július 27. 02:27 - veni75

Auróra Borealis

Sarki fény - belülről?Az Északi Sark egyedülálló leglátványosabb természeti jelensége minden kétséget kizáróan az Auróra borealis. Ez a jelenség ismeretlen a Föld majdnem minden államában. A hivatalos álláspont magyarázata alapvetően ugyanaz, mint amely majdnem mindegyik publikációban, pl a Guiness rekordok könyvében is megjelenik: "A sarki fény jelenséget amit az északi féltekén 1560 óta auróra borealis (északi fény) a déli féltekén 1873-tól aurora australisnak (délsarki fény) neveznek a légkör felső rétegeiben a Napból érkező elektromosan töltött részecskékből származik. A Föld mágneses terének alakja ezeket a látványokat a sarki területekhez és a magasabb szélességhez köti." Ha ez nem lenne a tények lekicsinylő magyarázata, ez a felfogás nagyjából elfogadhatónak bizonyulna. Vannak viszont nagyobb problémák a sarki fény elektromágneses felfogásában:

  • Elektromosság és mágnesesség csak úgy magától nem mozog hatalmas függönyszerű alakzatokban.
  • Az aurórát észlelhetően befolyásolja a helyi időjárás változása.
  • Az auróra igen gazdag színválasztékban fordul elő, gyakran egyidejűleg.
  • A mágneses tű működik az Egyenlítőnél is, de az auróra majdnem kizárólagosan sarki jelenség.
  • Az elektromos jelenségek, pl a villám, zajos, ezzel szemben az auróra csöndes.
  • A Napból származó részecskék nagy része hidrogén mégis a színképelemző nagyon kis hidrogénmennyiséget rögzített a sarki fénynél.
  • Ha a Napból származó folyamatos elektronáramlás az ok, akkor miért van néha jelen és miért tűnik el máskor a sarki fény?
  • A legerőteljesebb ellenérv az, hogy a sarki fényeket a helyszínen észlelve, azoknak nincs hatásuk a mágneses tűre.
Peter Freuchen írja a Sarki év-ben: Ezek a kivételes fények. Legfényesebbek és leginkább kidolgozottabbak a sarkoknál, legszebbek a sötét téli éjszakákon Világító sugarak és cikázó fények az égen folyamatosan változtatják formájukat és néha a színüket is. A sugarak gyakran keltik azt az illúziót, mintha egy távoli kereső fényből származnának. Más esetekben az auróra úgy jelenik meg, mint egy redős fényfüggöny, amely folyamatosan változtatja alakját és helyét. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy egy hatalmas, magasan az égen lévő koronából sugárzó fényzuhatag. Bármi legyen is a formája, az auróra mindig mozog, és általában gyorsan változik.A sarki fény kaleidoszkopikus viselkedése teljesen megmagyarázható bármely adott időpillanatban a légköri viszonyok korlátlan változatosságával a központi nap és a sarki nyílás között. A sarki fény elektromágneses bombázásának teóriájára egy azonnali cáfolatára a Vénuszról szóló közlést használjuk Mark Chartrand 1990-es Bolygók-készikönye a Naprendszerhez c, művéből: Azon tény ellenére, hogy a Vénusznak nincs mágneses tere, úgy tűnik, hogy magas atmoszférájában sarki fények jelensége figyelhető meg; származásuk érthetetlen. Greelly könyvének 158. oldalán kijelenti: A sarki fény színtelen és lassan változó formák alatt a mágneses zavarok ritkák voltak . 184.oldalon: A sarki fény kiterjedése és hosszú jelenléte ellenére a mágnes csak kicsit volt zavart 187. oldalon: Egy mágneses zavarok nélküli sarki fény előzte meg a fényudvart.A déli sarkkutatónak kikiáltott Finn Ronne megjegyzi önéletrajzában Az Antarktisz a végzetem-ben: megpillantottam egy elképzelhetetlen kristályszerű szépséget; és magamat egy szürrealisztikus jelenet részének éreztem, ahogy földbegyökerezve álltam, amíg az auróra ausztrális fényében fürdetett."Nansen írja könyve 163. oldalán: Az egész ég lángolt vele Szavakkal nem lehet leírni azt a szépséget, ami szemeink elé tárult A tündöklő színek végtelen fantáziája, túlszárnyalva bármit, amit csak álmodhatnánk.
 
 


Szólj hozzá!

József Attila: Töredékek

2005. július 26. 19:11 - veni75

Ha elhagysz, mint az ég alján a nap,
mit is tehetnék, hogy ne szánjanak
ki fogná föl szívével énekem,
ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem

Mily szép vagy, milyen gyönyörű,
mindenütt kerek s gömbölyü
Alvást ér, ha rádborulok,
mikor ölellek, megfulok
s holtomból ujjá éledek,
hogy el ne vesszelek tégedet.

 

 

Szólj hozzá!

Agyam szürke aréna falai között

2005. július 26. 19:08 - veni75

Agyam szürke aréna falai között vad,
barna szügyű lovak trappolnak,
vas pallos kerekű harckocsikat vonnak,
lépteik alatt idegeim összeroppannak.

Millió agysejtemet fenevad zabálja fel,
rágásai alatt kiüt arcomra a fájó döbbenet.
Zord testű gladiátorok küzdenek évekért,
kerengő lándzsás viadalt járnak létemért.

Koponyám mélyén sorban dőlnek le oszlopok,
a nyolc lábú rém újra előbbre jutott.
Labirintusok vájataiban az őrület játszik,
Szemeimben véres könnycsepp vihorászik.

A rém ollóit csattogtatva büszkén néz körül,
körülötte ezer harcos hever élettelenül.
Lassan csak egy harcos marad, s az én vagyok,
de már a nyirkos űr mélyéről a tébolyom rikolt.

Szólj hozzá!

... az emberi testet,

2005. július 26. 18:44 - veni75

 

 

... az emberi testet, lévén a
          legtökéletesebb minden forma között,
               nem lehet eleget nézni ...

                   Benvenuto Cellini

Szavam se nincsen..:)

 

 

 

Szólj hozzá!

Képzelem, hogy egymás mellett fekszünk,

2005. július 26. 18:30 - veni75

Képzelem, hogy egymás mellett fekszünk,
s húrként feszül meg a testünk,
szíved lüktető zenéjét hallgatom,
minden vibrál, semmi sem monoton.
Lassú, halk sóhajt küld el a test:
Szájam kiszáradt, csókold meg Kedves!
Arcomon a ráncok kisimulnak újra,
ujjaid hajam erdejébe bújnak.
Szoríts! Nem baj, ha csontjaim roppannak!
Lélegzünk, szíveink egyszerre dobbannak.
Testem eltűnik az ölelésedben,
s nem érdekel semmi, semmi más csak Te.

Szólj hozzá!

Szükségem van arra, hogy

2005. július 26. 18:23 - veni75

Szükségem van arra, hogy gondolj rám!
Szükségem van arra, hogy megkívánj!
Szükségem van arra, hogy szeress!
Mindig mindenben engem keress!

Neked adom akkor a gondolataim,
tiéd lehetnek titkos vágyaim.
Neked adom át csendben szívemet,
hálóként fonom be szerelmedet.

 

 

Szólj hozzá!

Alfoldi Napfelkelte

2005. július 26. 18:08 - veni75

 

 

 

 Virrasztás

- Van valami, amit én magam tehetnék, azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?
- Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.
- De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?
- Hogy biztosan ébren legyél; amikor a nap kezd felkelni.

  schefferj
Szólj hozzá!

2005. július 25. 12:11 - veni75

-Imádom a vihart belülrol nézni, hallgatni a mennydörgést, a fák susogását és a párkányon kopogó eso hangját. Ilyenkor, ha egyedül vagyok, gyakran magam mellé képzelek valakit, akivel jó lenne ezt megosztani, kicsit együtt borzongani a természet erején. Befekszel ma mellém?

Szólj hozzá!

Hogyan keletkezik a villám?

2005. július 25. 12:09 - veni75


A villámok a felhőkben összegyűlő elektrostatikus töltések miatt keletkeznek. A felhők egyik része pozitív töltést szerez míg a másik negatívat. A folyamatot még nem egészen értik, de a felhő alja általában negatív töltésű lesz mi a teteje pozitív. Ha már annyi töltést szerzett, hogy a potenciálkülönbség a föld és a felhő, vagy felhő és felhő között túl nagy lesz, elektromos kisülés formájában átáramlanak az elektronok a pozitív töltésű hely felé.

  • Ahogy a negatív töltések gyülekeznek a felhők aljában, úgy szorítják lefelé a földbol a negatívakat. Ezáltal a föld pozitív töltésu lesz.
  • A negatív töltések eltaszítják maguktól a földben lévo szintén negatív töltéseket. Az ezután pozitívan maradt föld vonzza a felhok aljába gyult negatív ionokat.
  • Amikor a negatív töltésu áramlat eléri a földet, akkor a pozitív töltéseket elkezdi taszítani a föld a negatívak hatására.
  • Amikor a két ellentétes töltésu áramlat találkozik, egy nagy vezetoképességu csatornát nyitnak az elektronok számára, amelyek ezen keresztül leugrálnak a földre. Ez a villámlás.  
  • A sebesen áramló elektronok fényjelenséget vonzanak, és akkora hot termelnek, hogy a levegot felmelegítve maga körül, dörejt hallunk.
  • Lightning Animation (53k)

  • Ha megvizsgálunk egy átlagos terep felszínét, és a felhok kapcsolódását, azt találjuk, hogy ahol a fa kimagaslik a környezetébol (és a felho éppen ott púposodik), ott az elektromos mezo jobban koncentrálódik. Minél közelebb vannak a terep és a felho között húzott vonalak egymáshoz, annál erosebb lesz az elektromos feszültség. Minél nagyobb a feszültség, annál nagyobb lesz a valószínusége annak, hogy az elektronok leáramlanak a földre.


  • Szólj hozzá!

    Marcus Aurelius: Csak a pillanatot veszítheted el

    2005. július 25. 12:08 - veni75

    Marcus Aurelius: Csak a pillanatot veszítheted el...

    Még ha háromezer, vagy harmincezer évig élnél is, mégis gondold meg, hogy senki sem veszíthet el más életet, csak amit él, és nem élhet mást, csak amit elveszít. Egyre megy hát a leghosszabb és a legrövidebb élet. Mert a jelen mindenki számára egyre megy, tehát az is egyre megy, amit elveszítünk; így az elmúlt élet, csak röpke pillanatnak bizonyul. Hiszen sem a múltat, sem a jövot el nem veszíthetjük. Hogyan is vehetné el valaki tolünk azt, ami nem a miénk?

    Tehát két körülményt vegyünk mindig figyelembe: eloször, hogy minden öröktol fogva azonos formában ismétlodik, s nem számít, hogy valaki száz, vagy kétszáz évig, vagy beláthatatlan ideig szemléli-e ugyanazokat a jelenségeket; másodszor, hogy a leghosszabb és a legrövidebb életre rendelt is ugyanannyit veszít! Mert csak a jelen pillanattól fosztható meg, csak ez az övé, s amije az embernek nincs, azt el sem veszítheti...

    Zöld Alkony


    Szólj hozzá!

    Márai Sándor: A szomorúságról

    2005. július 25. 12:07 - veni75

    július 22.


     

    Ne kergesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatokban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negyedórájában valamitol. S mégis: a szomorúság megszépíti az életet...

    Eloször is: az örömök, melyek eltunnek, talán nem is voltak igazi örömök. Emlékezz csak... Aztán: a szomorúság egy váratlan pillanatban leborítja csodálatos, ezüstszürke ködével szemed elott a világot, s minden nemesebb lesz, a tárgyak is, emlékeid is. A szomorúság nagy ero. Messzebbrol látsz mindent, mintha vándorlás közben csúcsra értél volna. A dolgok sejtelmesebbek, egyszerubbek és igazabbak lesznek ebben a nemes ködben és gyöngyszín derengésben.

    Egyszerre emberebbnek érzed magad. Mintha zenét hallanál dallam nélkül. A világ szomorú is. S milyen aljas, milyen triviális, milyen büfögo és kibírhatatlan lenne egy teljesen elégedett világ, milyen szomorú lenne a világ szomorúság nélkül!

    A pillanat szomorúsága


     


    Szólj hozzá!

    Mikor a szépet megismerik

    2005. július 25. 12:06 - veni75

    Mikor a szépet megismerik,
    felbukkan a rút is;
    mikor a jót megismerik,
    felbukkan a rossz is.
    Lét és nemlét szüli egymást,
    nehéz és könnyu megalkotja egymást.
    Ezért a bölcs
    sürgés nélkül muködik,
    szó nélkül tanít,
    nézi az áramlást és hagyja, nem erolködik,
    alkot, de muvét nem birtokolja,
    cselekszik, de nem ragaszkodik,
    beteljesült muvét nem félti,
    s mert magának nem orzi:
    el nem veszíti.
    (Lao Ce: Tao Te King 1/2.)

     

    Ez egy nehezen megértheto körforgás. Olyan mint egyfajta szimbiózis, ami nélkül nem is tudnánk élni.

    Kell a rossz is, különben nem lenne tapasztalat.

    Csak a jót megélni,.. szerintem megunnám.

    Elvesznének az értékek.

    Minden annyira magától értetödo lenne,

    hogy  már a kezdetektol fogva pazarolnánk.

     

     


    Szólj hozzá!

    Életképek rovat

    2005. július 25. 12:05 - veni75

    július 4.


    Egy szösszenet , de csak mert ...

     

    Életképek rovat

    Megvolt az okom, hogy elmentem a kispályás focira. Sombi hív mindíg, de csak úgy sosem megyek el. Késtem 10 percet, már 1 góllal vezetett az elenfél. Üdvrivalgás, poénok. Ráállítanak az ellenfél legerosebb csatárjára. Nem ot akartam fogni. Detti pasiját akartam. Ezért jöttem, hogy lássam, és szót válthassak vele. Azt mondják nem kell fogni, nem góleros...persze, hogy nem góleros, hisz negyvenéves, gondolom magamban. Ellenben én emberem jó felépítésu, látszik, hogy gyors. Döbbenten konstatálom, hogy Detti a nézok közt ül. Sosem gondoltam volna, hogy kijön egy mecsre. Kimosolygok rá, o visszamosolyog, a srác elviszi melettem a labdát. Bakker, mint a hülye amcsi filmekben. Szerencsére hárít a kapusunk. Kicsit pipa rám, hogy elengedtem a srácot ezért fejbe akar dobni a labdával. Jó lett indításnak:) Sombi lo egy írtózatos mellét. Az emberem megint jön....nem hat meg, ezúttal figyelek és szerelem...hmm szerelem:) Lövocsellel sz.patok be egy védot, továbbadom, visszakapom és rálövöm. A kapufa sokáig remeg. Detti pasiját figyelem. Alacsonyabb nálam, de normálisnak tunik. Télleg nagy, barna szeme van. Blokkolok egy középreívelést. Végre lemegy az emberem a cserepadra(már azon gondolkodtam, hogy lerugom, csakhogy lecserélhessem Istvánra, Detti pasijára) Most a többiek tiltakozása ellenére, felveszem Istvánt. Detti elboruló tekintetét érzem anélkül, hogy odanéznék. István megpróbál kötényt adni...korábban kell ahhoz felkelned-mosolygok magamban. Eloreba..rúgom, hogy megszólíthassam....de megeloz:
    -Tudom, ki vagy.
    -Én is tudom
    Többre nem marad ido, hozzám kerül a labda, megpróbálja elvenni. Elviszem mellette. Kricset nagyon érzem. Halál pontos paszt kap tolem és o nem hibáz. Egál.
    Túloldalt megpróbálnak áttörni, nem sikerül nekik. Most én kapok paszt Kricstol, de felvágnak.
    Nem én végzem el, visszabattyogok Istvánhoz, akik a mi térfelünkön felejtette magát.
    -Szeretem-mondom neki
    -Tudom-mondja
    A szabadrúgásunk borzalmasan sikerül, megszerzik, az elol maradt Istvánt keresi az indításuk. Átlátszó, megelozöm, betörök a föllazuló védelmükbe, Krics elhúz egy embert az utamból és én minden dühöm beleadom a rugásba. A kapusnak esélye sem volt.
    Szeretem-ordítom magamban. Megfogom a labdát és odasétálok Istvánhoz. Az alacsony srác, aki elobb felvágott, a labdát akarja. Nem spórol a "bazd megekkel" Rámosolygok és nagy ívben leszarom. Hónom alatt a labdával Istvánhoz fordulok. Majd szétrobbanok, annyi mindent akarok neki mondani és annyi mindent akarok kérdezni tole...de csak annyi jön ki belolem:
    -Vigyázz rá!
    Igen, szinpadias, de nem annyira, mint az ezt követo mozdulatsor, amit megvallom már elsütöttem korábban is. Az alacsony már kurva anyádozik. A labdát a jobb mutatóujamra pördítem, az alacsony talán azt hiszi most végre megkapja a labdát, mert elhallgat. A pörgo labda átmászik a középso ujjamra, a többi ujj behajol. Bal kézzel megállítom a labdát és leemelem. A kinyújtott középso ujj ottmarad a döbbent, hülye gyerek arcában. Aztán lendületet veszek és egy óriási rúgással átsegítem a labdát a kerítésen, a pálya melletti úton túli bokrok, fák közé...jó messzire:) Rávigyorgok az alacsonyra és lökök egy mogorva -üdv-öt István felé. A kis hülye gyerek basszamegezik és fenyeget, hogy hozzam vissza a labdát. Én engedelmesen kocogok a labda irányába, átlendülök a kerítésen és vissza sem nézek többet. A fejemet fogom, hogy milyen hülye vagyok. Nem kell sokat várnom. Detti esemese -vijjogó vércseként csap le rám-
    Detti: Mi volt ez?
    Otisz: Focinak tunt.

    Szólj hozzá!

    Ó, csak a vágy,csak az ne üldözne

    2005. július 25. 12:01 - veni75

    július 3.


    Ó, csak a vágy
    csak az ne üldözne,
    csak az ne költözne folyamatosan
    koponyám kemény páncélja alá
    a boröm védelme mögé
    a szívnek nevezett valamibe
    valahova tudatom rejtélyes,
    sötéten fényes mélységeibe

    Ó, csak ne borzonganék
    ha rád gondolok,
    ha csak meglebben tudatom
    finom, lebego fátyol-függönye
    és mögüle kacsint rám kacér álomképek sora
    és gúnyos mosolya az elröpülo idonek
    az arcomba nevet, szemem közé vágja neved
    és már rohan tova

    Ó, csak ne tudnám,
    hogy lehet, hogy lehet még
    hogy lehetne még az amit akarok
    amikor a karok engem ölelnek
    és keresnek lágy ajkak borömön
    édesen-kéjes pontokat
    és amit a szív kutat, a szerelmet lopják
    vadul zuhogó vérereimbe

    Ó csak ne kellene
    mindig, mindent újra felednem
    és józan hitem ne ébresztene mindig
    rideg valóságom szuk korlátaira
    csak maradna velem a csoda
    csak tudnám, hogy még mindig
    önmagam vagyok
    és örökre önmagam maradhatok.


     


    Ó, ha láthatnám
    ragyogó csillagszemeid
    aléltan-mélybeforduló
    felvillanó vágyszilánkjait
    elveszhetnék lehunyt pilláid
    verdeso rezdüléseiben
    majd megjelenhetnék ismét
    lassan legördülo könnyeidben

    Ó, ha érezhetném
    tested meg-megránduló
    körkörös gyurukben vonagló
    elveszejto gyönyöreit
    közös ritmusunk buvöletében
    fonhatnám köréd karjaim
    és kulcsoló lábaid szorítását
    derekam izzadságába rejthetném

    Ó, ha hallhatnám
    elhaló kívánó-sóhajaid
    kéj-sikolyokká válását
    a vágy forró lélegzetét
    résnyire nyíló, duzzadt
    nedves ajkaid között
    s csókjaim kegyetlenül lüktethetnének
    vadul verdeso rab-melleiden

    Ó, ha a távolságot
    gombolyaggá formálhatnám
    s a feltekert kilométerek gyurui
    egymás fölé borulva fognák körbe
    és tartanák szorosan egybe
    széthullni készülo,
    lassan porrá hamvadó,
    jövendo szép emlékeink

    Ó, ha a gyönyör
    néha társammá szegodne
    és a végtelen újra visszatérne
    és tested, testemhez érve
    milliárdszor újra meg újra
    arra kérne, semmi nem számítson
    csak a szerelem ámítson
    ....még tovább!

     

    Szólj hozzá!
    süti beállítások módosítása