Nevess jó harsogót, s dalolj, dalodra vár a világ,
s hogy öklöd valamely gonosz fogára odavág.
Nevess, mert röpül az idő, s holnapra elsodor.
Nevess büszkén: a vén s dicső emberfalkába tartozol.
Nevess jó harsogót: Föld s az Ég az idők kezdetén
olyan öröm volt Istennek, akár egy költemény.
Töltötte víg kedve erős borával teli;
fenn csillagok fénylő öröme, s lenn a föld örömei.
Nevess hát és hörpints az ég kupolájából nagyot,
és kövesd a sok rohanó, ujjongó nagy csillagot,
nevess, harcolj, sürögj, s igyál - borod kitöltetett
a drága földre, abban adott az Úr öröme jelet.
Nevessünk együtt harsogót, testvérként nyújtva kezünk,
kik víg fogadókban egy ideig itt vendégeskedtünk,
boldogan, míg a muzsika zeng és míg a tánc forog,
játékunk míg véget nem ér, legyünk mind boldogok.