A mágneses térrel és légkörrel bíró égitesteknél gyakran láthatók sarki fények a poláris térségekben. A Föld esetében viszonylag jól ismert a folyamat, amelynek keretében a napszélből érkező részecskék bolygónk mágneses erővonalai mentén befogódnak. Útjukat a légkörben végzik, ahol látványos fénylésre gerjesztik az atomokat és molekulákat.

A Jupiternél is figyeltek meg már sarki fényt. Itt nem a napszél adja a jelenséget kiváltó részecskék többségét, hanem a vulknaikusan aktív Ióról jut sok anyag a bolygó magnetoszférájába, amelynek egy része a mágneses erővonalak mentén a Jupiter légkörében végzi útját. A kérdéses terület helyzete a hold keringésével párhuzamosan vándorol a légkörben, így folyamatosan követhető az Io "lábnyoma" a bolygón.

A Szaturnuszon a Hubble-űrteleszkóp figyelt meg sarki fényt az ultraibolya tartományban évekkel ezelőtt, ám a poláris területekre nagyon lapos szögben látunk rá a Föld körüli pályáról. Ezért jártak új felismerésekkel a Cassini észlelései, amelyeket akkor hajtott végre, amikor a bolygó egyenlítői síkjából - ahol a gyűrűk, valamint a holdak is találhatók - kiemelkedett, és a "magasból" figyelhette meg a sarkvidékeket. Korábban sikerült is azonosítania egy furcsa hatszögletű alakzatot, amelynek létezésére bizonytalan jelek már korábban is utaltak.

A most közölt eredmények szerint az infravörös felvételeken is szokatlan jelenség mutatkozott: egy meglepően kiterjedt és változékony sarki fényt érzékeltek a műszerek. A jelenség alkalmanként a 82. szélességi körnél magasabban fekvő területeket teljesen elborította az északi féltekén.

Az alakzat arányában sokkal nagyobb területen jelent meg, mint azt a többi bolygónál korábban megfigyelték. A méret és elhelyezkedés nem is illeszkedik a bolygó magnetoszférájáról és a vele kapcsolatos sarkifény-jelenségről jelenleg kialakult modellekbe. Emellett igen változékonynak mutatkozott, volt amikor 45 perc alatt teljesen eltűnt. Egyelőre nem sikerült kapcsolatot kimutatni a napszél jellemzői és a jelenség fényessége között.

A Szaturnusz északi poláris területe és az ott megfigyelt sarki fény 2006. november 10-én, közel egymillió kilométer távolságból fotózva a Cassini infravörös felvételén. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, UA)

A mellékelt felvétel az infravörös tartomány két eltérő hullámhosszán készült. Az 5 mikorméteren rögzített sugárzás sötétvörös színnel a bolygó poláris légkörét mutatja, míg a 4 mikrométeren felvett emissziót világoskék szín jelzi, ez a most bemutatott sarki fény. Utóbbi nem csak a megszokott gyűrű alakban mutatkozik, hanem azon belül több eltérő méretű foltot is alkot. A kiterjedt gyűrű érdekes módon a korábban említett légköri hatszög alakzat közelében húzódik.

 

 

Letűnni csendben, mélyen elpihenni,
Kihúnyni halkan, mint a gyertyaláng
Törődést, bút-bajt, gondot elfeledni
Alászállni a a lelkek csarnokán;

Beh szép is volna örök lankadásod,
Az enyhet adó megnyugvás, Halál!
Hűs ölelésed, titkos suttogásod-
Csontkebleden a szív vigaszt talál.

De nem! Ne bűvölj! Mást rótt rám a végzet!
Bukjon, ki gyenge, én nem alkuszom!
Nem csalsz tőrbe, hű barát, enyészet:
Acél vagyok, és úr a sorsomon

S ha rút világom eltaszít magától,
Reménynek-harcnak mindnek vége van;
Ha Isten földre dől trónusáról;
Lesz még, akiben higgyek-önmagam!

 

 

 

2008. november 11., kedd, 9:15

A Science et Avenir című francia tudományos havilap beszámolója szerint a liege-i pszichiátriai kórház parkolójában álló kamion előtt a napokban pszichiáterek, ápolók és önként jelentkezők várakoztak: a rendhagyó vállalkozás célja az, hogy a szakemberek mellett a mentálisan egészséges személyek is jobban megértsék, hogy mitől szenvednek a skizofrén betegek. A nagy pszichiátriai kórképek közül a legtöbb mítosz és ellentmondás a skizofrénia köré szövődik: a betegségnek jelenleg nem létezik egységes definíciója, a legtöbb esetben a realitásérzék részleges vagy teljes elvesztésével járó agyi elváltozásokat értik alatta. A skizofrén betegek gyakran számolnak be arról, hogy hangokat hallanak, amelyek a nevükön szólítják őket vagy kommentálják, esetleg becsmérlik a cselekedeteiket. A beteg számára mindez teljesen valóságosnak tűnhet, de kialakulhat a részleges vagy teljes belátása arra vonatkozólag, hogy ez csak a "képzelete játéka" (bővebben lásd a skizofréniáról szóló orvosi jegyzetünket).

A Science et Avenir tudósítója maga is részt vett egy ilyen bemutatón. Az újság beszámolója szerint a szervezők először felhívták az érdeklődők figyelmét, hogy az epilepsziában, klausztrofóbiában, szívbetegségben szenvedő emberek, s a túl érzékenyek inkább forduljanak vissza, az ott maradtak nevét pedig bevezették a számítógépbe, hogy a hatások, hangüzenetek személyre szólóak legyenek. A kamion kabinjaiban mindössze egy képernyő található: miután a "kísérleti alany" belépett a kabinba és a korlátot fogva felállt egy fémemelvényre, egy géphang a nevén szólítva arra kéri, hogy menjen le a boltba kenyeret vásárolni. Egy teljesen hétköznapi feladatról tehát van szó, de a kabinban lévő ember számára mindez nagyon gyorsan igazi rémálommá válik. Már a lépcsőházban lefelé haladva úgy tűnik, hogy az illető azonnal le fog zuhanni: a képernyőn eltorzított képek váltják egymást, miközben az összes hagyományos hangot (kulcs elfordulása a zárban, becsapódó ajtó) eltúlozva, már-már agresszív módon hallja az ember.

A "kinti" utca is egyre fenyegetőbb hatást kelt, miközben a kabinban egy halk, irritáló hang ismételgeti: "Még hogy kenyeret venni... úgysem leszel képes rá!" A boltig vezető út során minden bizarr: a járókelők és a sofőrök ellenségesen néznek ránk a képernyőről, miközben az ismeretlen hang azt ismételgeti, hogy "téged felügyelnek, el fognak kapni és nem tudsz elmenekülni". A képek felgyorsulnak, a montázs egyre idegesítőbbé válik, a hangerő fokozódik, a korlát pedig, amelybe az ember kapaszkodik, elkezd remegni. A vizsgálati alany görcsösen markolja, közben már azon gondolkodik: vajon messze van-e még a kenyérbolt? Közben mindenünnen az illető képmása néz vissza rá: a boltok kirakatában lévő tévékről, az újságárusnál lévő lapok címoldalairól. Az illető tényleg azt érzi, hogy figyelik, követik, s ez igencsak kellemetlen érzés. Amikor pedig végre eljut a kenyérbolthoz, a képek a kenyérszeletelő gép késére fókuszálnak, csak a kést látni, majd a pék közli: "Már mindent eladtunk!" Vagyis az egész szenvedés hiábavaló volt. Ezzel véget ér a bemutató öt perce - a legtöbb kísérleti alany pedig boldog, hogy végre távozhat.