"Az átállás következtében teljesítményünk és közérzetünk kissé romolhat - belső óránk ugyanis lassabban alkalmazkodik. A statisztikák szerint az átállást követő hétfő délelőtt megugrik a balesetek száma.
Kutatások igazolták, hogy az ember rendelkezik belső időmérővel, és ez a belső óra átlagosan 25 órás napokat érzékel. Alvásszakértők több kísérlet során tapasztalták, hogy napfénytől elzárt, földalatti lakóhelységekben élő emberek, a napszakokra utaló jelek hiányában is teljesen normális ritmus szerint éltek, átlagos napjuk azonban 25 órás volt.
A belső időmérőnk 25 órás napját a napsugárzás-sötétedés váltakozása korrigálja 24 órára. Nem csoda, hogy a téli időszámításra való átállás, - amikor egy nap kivételesen 25 órából áll -, nem terheli meg túlzottan szervezetünket. A nyári időszámításra való átállásnál viszont belső 25 órás napunkat hirtelen két órával csökkentjük, az ehhez való hozzászokás időbe telik."

forrás: National Geographic

meg a sétafika:)

( http://www.khlorike.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasok)

 

5.1 Kultúrák közti különbségek

 

A női szerepnek Japánban megvannak a maga természeti és történelmi vonatkozásai. De elég csak a saját kultúránkra tekinteni egy pillanatra, és máris tisztábbá válik, amit el szeretnék magyarázni.

 

Nálunk a nők emancipálódtak, ennek azonban nem csak pozitívumai vannak, mint például a választójog, a tanulás vagy a munkában való önmegvalósítás lehetősége. Sajnos a legtöbb esetben a nők már maguk sem tudják, milyennek is kéne lenniük, amikor a nőiességükről van szó. Az érvényesülés, a karrier érdekében nagyon gyakran maszkulinná válunk, a gyermekszülésre és nevelésre pedig egyenesen negatív hatással van mindez. Egyre kevesebb gyermeknek adunk életet – a társadalom fogyatkozik. Egyre később vállalunk gyermeket, mert előbb karriert építünk. Egyre kevesebb a munkahely-lehetőség, mert kiszorítjuk a férfiakat, és ez által a fizetések is egyre alacsonyabbak. Innentől pedig már egy ördögi kör az egész, mert ahhoz, hogy egy család meg tudjon élni, két embernek kell keresni. A gyerekre már egyik szülőnek sincs ideje, a nevelést a pedagógusokra bízzák a szülők, a nőnek pedig nem csak a munkahelyén, de otthon, a háztartásban is helyt kell állni… és még folytathatnám a sort. S mindezek mellett vajon egyenjogúvá, egyenlőkké váltunk-e a férfiakkal? A jogok fontosak. De valódi egyenlőség sosem jöhet létre egy olyan világban, ahol csak a nők élhetik át a gyermekvárás és szülés csodáját.

Nem hiszem tehát, hogy a mi kultúránk a legjobb, legszerencsésebb a Földön. Nem állítom, hogy a japán példa sokkal jobb, csupán azt, hogy más. Ezek után talán jobban megértjük azt is, hogy miért nem olyan előzékenyek a japán férfiak a japán nőkkel szemben. Persze meg lehet magyarázni alsóbb- és felsőbbrendűségi fogalmakkal is. De véleményem szerint egészen másról lehet szó. A mi kultúránkban az igazán illemtudó férfiak szinte még a széltől is óvják a „gyengébbik nemet”. És ez az igazság, valóban gyengébbek vagyunk, de ilyen módon még inkább gyengébbek leszünk. A japán világban mindez valami módon megmaradt a maga természetes voltában. A férfi teszi a dolgát, akárcsak a nő is. Ha eltérő mértékben is, de mindkét nem megteszi a fizikai nehézségek legyőzéséhez szükséges lépéseket. Mert képes rá. A saját kultúránkban gyakran már azt gyanítom, azt feltételezik rólam, hogy szinte semmit nem vagyok képes megtenni, még a kabátomat se tudom felvenni egyedül. Ezért hordunk magas sarkú cipőt is talán, hogy az egyik legalapvetőbb dologban, a járásban is korlátozottak, bizonytalanok legyünk?... Ilyeneken is elgondolkozom néhanap. Minden esetre azt például Hidasitól bizonyosan tudom, hogy a vendéglátó ipari egységekben azért a nő fizet Japánban, mert nála van a pénz. Vagyis ő a családban a pénzügyminiszter (Hidasi 1998). Ez pedig nekem valamiért nem tűnik elnyomott sorsnak. Sokkal inkább a feladatok megosztásának.

 

Előfordulhat természetesen, hogy nincsen igazam az emancipációval kapcsolatban, hiszen ez jóval összetettebb kérdés, mint amennyire én most felvázoltam. De a lényeg jelen esetben nem is ez, hanem, hogy nyitottak legyünk más kultúrákra ahelyett, hogy automatikusan elítéljük szokásaikat. Ki tudja?... Még az is lehet, hogy ők csinálják jobban. Nem biztos persze… de lehet.

 

 

*******************************************************************

 

11.2 A tántorgás illemtana

 

Az alkoholfogyasztásról még nem írtam, de egyúttal ezt is bepótolom. Azt gondolnánk, hogy Japán a szaké országa, de nem így van. Japán a sör országa. Sört isznak sörrel. Még a hölgyek is. Ahogy Katonáék rangsorolják: 1. sör, 2. sör, 3. whisky, 4. szaké (rizsbor), 5. sör, … 10. bor (Katona - Simon 1998/1999).

 

Amint látjuk tehát, nincs dobogós nemzeti alkohol. A szakét amúgy is az ünnepekre, különlegesebb alkalmakra tartogatják, a whisky pedig az Egyesült Államok II. világháború utáni feltétlen csodálatából „folyt be” a köztudatba, s vált népszerűvé. De hiába a sok italozás gyakorlása… a japánok egyáltalán nem bírják az alkoholt.

Márpedig gyakorolják majdnem minden este. Japánban ugyanis szokássá vált már évtizedekkel ezelőtt, hogy munka után a férfiak a munkatársaikkal járják a bárokat, és késő éjszakáig építik a csoportszellemet. A hazafelé tántorgó öltönyös urakkal szemben pedig az utazóközönség rendkívül elnéző. Pszichológusok ezt azzal magyarázzák, hogy a japán társadalom túlságosan nagymértékben követel önuralmat az egyéntől, s ez alól a fojtogató nyomás alól csak egyféleképpen lehet elfogadottan is oldást nyerni, ez pedig az esténkénti italozás a munkatársakkal, esetleg a főnökökkel (Hidasi 2003). Ilyenkor aztán mondhatnak, amit akarnak, tehetnek, amit akarnak, senki nem szólja meg őket, másnap nem fogják a fejükre olvasni az előző este elhangzottakat. Kaji és Hama szerint az se baj, ha lehányják a főnök cipőjét, vagy ha minden látótávolságon belül lévőre félreérthetetlen szexuális célzásokat tesznek. Csak reggel érjenek be pontosan és lelkesen (Kaji – Hama 2001). Az ivászatból hazatérő férfiakat nem lökik fel az egyéb járókelők, hiába fekszenek végig az üléseken, vagy himbálóznak a fogantyúkon. Nem csupán elnézik elengedettségüket, de van, aki még támogatja is őket.

Sakai Yumiko, ahogy visszaemlékezett kislánykorára, elmesélte, hogy az ő édesapja is hasonlóan lazított a hétköznapokon, gyakran felborítva ezzel az egész család életét. Hiszen Yumiko édesanyjának meg kellett várni a férjét a vacsorával, és az egész nap nem látott csecsemőt pedig az apa kíméletlenül felébresztette pityókás állapotában, hogy kicsit babusgathassa. Vacsora után ő persze egyből álomba merült, míg a mamára persze várt a feladat, hogy visszaaltassa a síró gyereket. Érthető, hogy Yumiko egyáltalán nem kedveli az ilyen fajta és túlságos mértékű lazítást.

 

Amint látjuk tehát, a részegek Japánban kibújnak mindennemű illemtani felelősségre vonhatóság alól. Nekünk viszont illik részegségüket megértő mosollyal elfogadni, még ha nem is értünk vele teljesen egyet. Ha egy mód van rá, a karaoke bárban se szóljuk le az öltönyös férfiak éneklésnek csúfolt, ámde artikulátlanul és hamisan üvöltő magánszámait. A karaokét úgyis nekik köszönhetjük. És nem utolsó sorban, ha a csapatunkból minden japán énekelt egyet, akkor fő, ha észben tartjuk, hogy ránk fog kerülni a sor… kilógni pedig még egy karaoke bárban sem illik a Felkelő Nap Országában.

 

 

http://www.khlorike.eoldal.hu/cikkek/szakdolgozat

A spam kommentekért a továbbiakban IP.-alapján fogok tiltani!

- Mese -

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.
-Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. -Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.

-Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom. Azelőtt reggelenként arany napsugárban fürödtem, és fecskesereg köszöntött vidám jó reggelt. Most se napsugár, se fecskék. Hová lettek, miért hagytak el? Nézd az arcom, a nagy bánattól egészen megöregedtem, már ráncos is, az esőcseppek naphosszat elülhetnek benne!
A szellő megsajnálta a falevelet. Megsimogatta, vigasztalta, de az zokogott, hogy leszakadt az ágról, és hullt a föld felé.
Nem baj, ha meghalok - gondolta - úgysem ér már semmit az életem.
De a szellő nem hagyta kis barátját: szárnyára vette, s azt mondta:
-Oda viszlek, ahová akarod! Merre repüljünk?
De a falevél bizony nem tudta.
Éppen akkor egy kismadár szállt a fára. Csodálkozott, hogy nem találta ott a falevelet; máskor már messziről integetett neki, alig várta, milyen híreket hoz.
-Ott van a kismadár - ujjongott a falevél, - akivel beszélgetni láttál. ő megígérte, hogy hírt hoz a fecskékről, talán már tudja is, merre kell utánuk menni!
Odarepültek hát hozzá. A kismadár elmondta, hogy egyik pajtása látta, mikor a fecskék összegyűltek s elhatározták, hogy itt hagyják ezt a vidéket, s elindulnak tengerentúlra. Azt beszélték: ott mindig aranyos napsugár ragyog.
-Menjünk utánuk-könyörgött a falevél.
A szellő nem kérette magát. Szálltak hegyen-völgyön, erdőkön, mezőkön, míg csak a tengerhez nem értek. Azon is átszálltak, mikor egy fecske suhant el mellettük. Rögtön észrevette a kis falevelet, aki több társával együtt olyan kedves házigazdája volt. Örömében gyorsan összehívta a fecskéket; de mire odaértek, a falevél már nagyon fáradt volt. A fecskék szépen rátették a csillogó tenger hátára. Ott himbálódzott a ragyogó napsütésben. A fecskék énekeltek, a napsugár mosolygott, a szellő duruzsolt.
-Most már boldog vagyok - sóhajtotta a kis falevél, aztán álomba ringatta a tenger.

Vasból van a házam,
sarka sima kő,
kárt okozni benne
nem tud az idő.
Száguldjatok, felhők,
szelek, zúgjatok,
dördülj, tüzes égbolt
- én erős vagyok:
vasból van a házam,
sarka sima kő.

Mécsem fénye pislog,
s ez elég nekem
akkor is, ha éj lesz
úr a fényeken;
ha letűnt a hajnal,
és a nap lehullt,
ha kihunyt a csillag,
s nem dereng a hold,
mécsem fénye pislog
s ez elég nekem.

Szívem pitvarába
nem hatol be gond,
reggel, este, mindig
zárt kapukra ront.
Rajta, szenvedések,
keljetek velem
vad birokra, támadj,
gyilkos gyötrelem!
Szívem pitvarába
nem hatol be gond.

Pajtásom a végzet,
cimborám a sors;
mit nekem, ha baljós
tűz felé sodorsz,
s bár a sírom ássad,
halál angyala,
akkor sem riaszt a
büntetés jaja -
pajtásom a végzet,
cimborám a sors.

OR:

 

 

 

or :

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

 

• aigakikoeru

  KOKIA - いつか誰かを愛した時

  作詞：KOKIA

  作曲：KOKIA

  編曲：KOKIA

  
  

  1人より2人がいい どうしてだろう?

  きっと 少し力を抜いて

  居られるからかな?

  どちらかが疲れたら

  代わってあげられるから

  ねぇ あなたの幸せは 私の幸せ

  誰かが誰かを想って

  いったらこの気持ちは

  世界1周まわって

  私に返って来るでしょう

  思いやりから始まる

  新しい love story

  いつか誰かを愛した時

  愛されていた事に気付く事でしょう

  いつ芽生えたんだろう?

  愛おしく想う気持ち

  知らず知らずに幸せは

  あなたを運んできた

  どんな人にも親が居て

  いつか親になるの

  その時きっと分かるはず

  守るべき命の尊さ

  かけがえのないもの 家族という絆

  いつか誰かを愛した時

  産まれる喜び 新しい家族

  人の数だけ歌がある

  それぞれの love story

  世界中の誰の上にも

  幸せ下りますように

  la la la la la.....

  
  

 

舞い下りた天使たち目を醒まして
たとえ翼を无くしても
どんな姿になって隠れたって
爱を结ぶ鼓动が聴こえる
胸がここが痛いのは失った
爱の证 今 试されているのよ

言叶にならない想いが 頬をつたうよ
今はただ寄り添いあって 确かめていたい

形あるこの世界は儚すぎて
真実を见失うけど
それでも信じたくて选びたくて
こぼれ落ちたのは天使の印なのよ

※かけがえのないものは何
分かっているのに
言叶にならない想いが
頬をつたうよ※

△今はただ寄り添いあって
确かめていたい
言叶にならない想いが
頬をつたうよ△

(△くり返し)
(※くり返し)

舞い下りる天使たち
目を醒まして
ずっと先の未来のために
この地球を选んだの…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Japánról

 

Dátum nyilatkozat

舞い下りた天使たち目を醒ましてたとえ翼を無くしてもどんな姿になって隠れたって愛を結ぶ鼓動が聴こえる Imádom meghallgatni a szívverés közötti rejtett és elvesztette a szárnyait, még akkor is, ha az angyalok jöttek醒MASHI első tánc

胸がここが痛いのは失った愛の証今試されているのよ Itt a mellkasi fájdalom most tesztelt igazolás elveszett szerelem

言葉にならない想いが 頬をつたうよ今はただ寄り添いあって 確かめていたい Most séta az arcán azt a szándékot, hogy szeretnénk odabújik csak egy csekket

形あるこの世界は儚いすぎて真実を見失うけどそれでも信じたくて選びたくてこぼれ落ちたのは天使の印なのよ KOBORE落Chita alakja ezen a világon még信JITAKU选BITAKU, hogy szem elől téveszteni azt a tényt, hogy én vagyok túl儚I jele az angyalok

かけがえのないものは何分かっているのに言葉にならない想いが 頬をつたうよ今はただ寄り添いあって 確かめていたい言葉にならない想いが 頬をつたうよ Az egész világ most gondoltam, hogy menjen végig az arcán, hogy azt tudom, mit gondolok a séta a pofa azt mondani, hogy akarom odabújik csak egy csekket

今はただ寄り添いあって 確かめていたい言葉にならない想いが 頬をつたうよかけがえのないものは何分かっているのに言葉にならない想いが 頬をつたうよ Most az egész világ I séta a pofa azt a szándékot, hogy szeretnénk odabújik, de ellenőrzik a vágy, hogy séta a pofa azt tudom, hogy milyen

舞い下りた天使たち 目を醒ましてずっと先の未来のためにこの地球を選らんだの…选RAN a Föld a jövőben az összes angyalok jöttek醒MASHI az első tánc ...

 

***************************************************

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leeső angyal, aki kinyitotta a szemét

即使是沒有翅膀的模樣， Még ha nincs meg a szárnyait,

以其他身姿隱藏了起來仍然可以聽到愛的鼓動 Egyébként a rejtett testtartás még mindig hallani a szeretet felbujtásra

胸口的疼痛消失了現在，探索著愛的證明 Mellkasi fájdalom eltűnt, és most a bizonyítékok feltárása szerelem

言語無法形容的思緒滑過臉龐 Beszéd kimondhatatlan gondolatait az arca

此刻我只想接近彼此確認那種感覺 Ebben a pillanatban Én csak azt szeretném megerősíteni, hogy az érzés közel áll egymáshoz

有形世間如此虛幻輕易地迷失於真實 Illuzórikussá fizikai világban oly könnyen elveszhet az igazi

即使如此我仍想去相信、想作出選擇 Még így is szeretnénk azt hinni, hogy szeretne választani

飄零而落的，正是天使的象徵 Leeső és csepp, és a jelet egy angyal

☆縱使我已明白無可替代的究竟是什麼言語無法形容的思緒滑過臉龐 ☆ pótolhatatlan, ha azt kell megérteni, hogy milyen szavakkal elmondhatatlan gondolatok felett arc

＃此刻我只想接近彼此確認那種感覺言語無法形容的思緒滑過臉龐 # Abban a pillanatban, én csak azt szeretném megerősíteni, hogy az érzés, egymáshoz közel beszédében az arcát kimondhatatlan gondolatok


飄落的天使們睜開了眼睛 Leeső angyal, aki kinyitotta a szemét

為了遠方的未來 A távoli jövőben

選擇來到這個地球 Válassza ki, hogy eljött ez a föld

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leeső angyal, aki kinyitotta a szemét

即使是沒有翅膀的模樣， Még ha nincs meg a szárnyait,

以其他身姿隱藏了起來仍然可以聽到愛的鼓動 Egyébként a rejtett testtartás még mindig hallani a szeretet felbujtásra

胸口的疼痛消失了現在，探索著愛的證明 Mellkasi fájdalom eltűnt, és most a bizonyítékok feltárása szerelem

言語無法形容的思緒滑過臉龐 Beszéd kimondhatatlan gondolatait az arca

此刻我只想接近彼此確認那種感覺 Ebben a pillanatban Én csak azt szeretném megerősíteni, hogy az érzés közel áll egymáshoz

有形世間如此虛幻輕易地迷失於真實 Illuzórikussá fizikai világban oly könnyen elveszhet az igazi

即使如此我仍想去相信、想作出選擇 Még így is szeretnénk azt hinni, hogy szeretne választani

飄零而落的，正是天使的象徵 Leeső és csepp, és a jelet egy angyal

☆縱使我已明白無可替代的究竟是什麼言語無法形容的思緒滑過臉龐 ☆ pótolhatatlan, ha azt kell megérteni, hogy milyen szavakkal elmondhatatlan gondolatok felett arc

＃此刻我只想接近彼此確認那種感覺言語無法形容的思緒滑過臉龐 # Abban a pillanatban, én csak azt szeretném megerősíteni, hogy az érzés, egymáshoz közel beszédében az arcát kimondhatatlan gondolatok


飄落的天使們睜開了眼睛 Leeső angyal, aki kinyitotta a szemét

為了遠方的未來 A távoli jövőben

選擇來到這個地球 Válassza ki, hogy eljött ez a föld

 

 

********************************************

 

 

Angyal