Bolgár régészek abban reménykednek, hogy sikerül feltárniuk egy teljes trák települést. A 2500 éves maradványok Nova Zagora város közelében, a Blatnica-folyó partján kerültek elő a föld mélyéről. Eddig nagy épületek alapjait tárták fel, valamint a települést körülvevő sáncot, írja a Sofia News Agency [1].

Az archeológusok valaha elraktározott gabona maradványaira bukkantak, de találtak szövőszéket, cserépedényeket, beleértve importtermékeket, az ókori Görögországból származó kerámiatárgyakat. A leletek között bronzból, üvegből és csontból készült díszítések, valamint arany, ezüst és rézötvözet szerepel.

A régészek szerint a legérdekesebb lelet az az Kr. e. V. században vert ezüstpénz, amely a közelben lévő görög városból, a Fekete-tenger partján fekvő Apollóniából (mai Szozopol) származik. Az ezüstpénz azt jelzi, hogy Trákia és a Fekete-tenger partján lévő görög városok között élénk kereskedelem folyt.

[forrás]

Harci szekéren száguldoztak a trákok

Egy ókori trák temetkezés feltárása során 1900 éves, teljes épségben fennmaradt harci szekérre bukkantak a régészek Bulgária délkeleti részén - jelentette be az ásatást irányító régész.

Daniela Agre szerint csapata a Szófiától 290 kilométerre keletre fekvő Boriszovo nevű falu mellett tárta fel a négykerekű, gazdagon díszített harci szekeret. `Ez az első alkalom, amikor Bulgáriában egy teljes épségben fennmaradt harci szekérre bukkantunk` - hangsúlyozta a Bolgár Tudományos Akadémia vezető archeológusa.

Mint hozzátette, a korábbi ásatások során csupán a harci szekerek egyes elemeit sikerült megtalálni, részben azért, mert az antik lelőhelyek többségét már réges rég kifosztották. A sírdomb feltárása során a csapat cserépedényeket, borosflaskákat, valamint más olyan temetkezési tárgyakat talált, amelyekkel gazdag trák nemeseket volt szokás ellátni a síron túli életre.

Egy külön gödörben fedezték fel a két hátasló csontvázát - az állatokat vélhetően a nemesember temetésekor áldozták fel. A csontvázak mellett jó állapotban lévő bronz- és bőrtárgyakra bukkantak, amelyek feltehetően lószerszámok lehettek.

(Múlt-kor/MTI)

Thrakia

Az első európainak nevezett Homo antecessor nem vetette meg az emberhúst, egyedei különösen kedvelték a gyermekeket és kamaszokat - derült ki a Spanyolország északi részén lévő atapuercai barlangok feltárásakor.

Az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított barlangokban szétszórva szétdarabolt emberi csontokat fedeztek fel, amelyek összekeveredtek lovak, szarvasok, orrszarvúk és más zsákmányul ejtett és elfogyasztott vad maradványaival. "Ez az emberiség történetében az első jól dokumentált esete a kannibalizmusnak, ám nem biztos, hogy a legkorábbi" - hangsúlyozta Jose Maria Bermudez de Castro, az Atapuerca-projekt egyik igazgatója.

A barlangokat még a XIX. század végén egy vasúti alagút építésekor fedezték fel, ám abban az időben a hiányos tudományos ismeretek miatt nem kezdték meg a feltárásokat. Az első ásatásokat 1978-ban végezték, majd hat évvel később folytatták, amikor 150 őskori emberi maradványt fedeztek fel. 1992-ben találtak egy teljességgel ép emberi csontvázat, két évvel később pedig 800 ezer éves emberi maradványokat fedeztek fel.

Ezek lehettek az első emberek, akik Európában érkeztek, a Homo antecessor, azaz az "úttörő", vagy "előfutár" ember egyedei. A Homo antecessor, amely a neandervölgyi ember, valamint a Homo sapiens előtt élt, az atapuercai barlangokhoz hosszú vándorlás után érkezett: Afrikából indult, majd a Közel-Kelet, Észak-Itália és Franciaország érintésével jutott el Spanyolországba. A helyszín, amely két folyó összefolyásánál fekszik, kellemes éghajlata, gazdag növény- és állatvilága folytán különösen kedvező körülményeket biztosított az ember letelepedésére. Sűrű erdeiben tölgy, gesztenyefa és borókafenyő nőtt, s bőséggel akadt vad is.

Atapuercában az úttörő ember izoláltan fejlődött, a Homo antecessor vadászott, de szerszámokat is készített. "Bőséggel volt víz és élelem, vaddisznókra, lovakra, szarvasokra vadásztak, ami azt jelenti, hogy nem az élelemhiány miatt fanyalodtak az emberhúsra" - magyarázta Jose Maria Bermudez de Castro. Mivel két rétegben is felfedezték a kannibalizmusról tanúskodó emberi maradványokat, ez azt jelenti, hogy az emberevés nem egyszeri botlás volt a Homo antecessor életében, hanem hosszas gyakorlat.

A leletekből az is kiderült, hogy nem rituális célból fogyasztottak emberhúst, hanem ellenségeiket ették meg. Különösen kedvelték a gyerekek és a kamaszok húsát, legalábbis erre utal, hogy a 11, kannibalizmus áldozataként azonosított egyén többsége az ifjabb korosztályokhoz tartozott. "Úgy véljük, hogy két fiatal felnőtt, közülük az egyik nő, szintén áldozatul esett a kannibáloknak. Ez azt jelenti, hogy a csoport demográfiai piramis alapjául szolgáló egyedeket ölték meg, hogy megakadályozzák ellenségeik szaporodását" - vélekedett Jose Maria Bermudez de Castro.

[forrás]

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az,
kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni.
Ha leeszem a ruhámat., ha nem tudok rendesen felöltözni. légy türelmes.
Jussanak eszedbe azok az idők, amikor én tanítottalak erre!
Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot. , ne szakíts
félbe., hallgass végig
Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el
nem aludtál.
Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte.
Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a
mosdásra
Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal
kapcsolatban,. adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal.
Megtanítottalak sok mindenre. hogy egyél jókat, öltözködj szépen. hogy
hogyan nézz szembe az élettel.
Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát. adj
gondolkodási időt, hogy eszembe jusson. és ha még sem sikerül megtennem, ne
légy ideges. és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy
veled legyek, és figyelj rám.
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és
mikor nem
Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni.... nyújtsd a kezed. ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni. hogy meg
akarok halni. ne légy dühös. egyszer ezt is meg fogod érteni.
Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.

Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat
akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked.
Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a
közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts
nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.
Segíts járnom. segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel.
Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel,
amellyel mindig szerettelek.

forrás

[forrás]

A TF-esték keretében 2002. október 18-án elhangzott előadás alapján

1934

forrás

Nem csak a gyönyörű természet, de a legenda, az ezoterikus vélekedés is egyre több látogatót csalogat Dobogókőre, ahol a Föld szíve dobog.

A Kárpát-medence ásványtani, földrajzi, növény- és állattani, és természetesen szellemi egysége köztudott. Az már kevésbé, hogy mindennek éppen ez a szív- erőkör az alapja, a forrása, a táj géniusza. Ha az erejét elhagyó, gyenge szív belső köre, a Kárpát-medence nem kezd azonnal öngyógyításba, akkor hamarosan semmi sem mentheti meg lakóit. Nem vigasz, hogy velünk együtt másokat sem.

csakrák

A Dunakanyar íve és a folyó elágazásai a régi időkben az egész Pilis hegységet szív alakban fogták körül. Ahogyan az emberi szervezet központja a szív, - amely az életet fenntartó, a folyamatosan megújító energiákat, az Én-erőket hordozó vér keringtetője -, úgy a magyarországi szívcsakra a "földi véráramban" tölti be ugyanezt a szerepet!
Atilla hun király sem véletlenül választotta óriási birodalma központjául ezt a környéket. Birtokában voltak az ősi tudásnak a magyar táltos papok is. Éppen ezért az Ősmagyar Táltos Egyház most arra készül, hogy információs táblákat helyez ki Dobogókő erdei ösvényein, hogy feltüntessék, hol, milyen szakrális hely kereshető fel. Kovács András táltostanár szerint a szívcsakra a Rám hegyen található, a Ferenczy-sziklánál. Ő is egyre több komoly érdeklődőt kalauzol el oda. Az ő segítségével jártak már a helyszínen laoszi és kambodzsai lámák, buddhista szerzetesek is. A kínai shaolin egyház szintén a Pilisben alapított falucskát, s annak is oka lehet. Hitük szerint ugyanis a szívcsakra közelében gyógyul, megújul, feltöltődik az ember.

Ha ezért, ha másért, de érdemes kimozdulni a Pilisbe. Ahol szép a táj, jó a levegő, s a kirándulás önmagában is kellemes élményt hozhat.

[forrás]

[tovább a témában]

A Budapest környéki természetjárók talán nem is sejtik, hogy a Pilisben megszentelt fák között sétálnak. A térség évezre-dek óta szkíták, régi királyok és szerzetesek, illetve azok szellemeinek lakóhelye - legalábbis az alternatív történelmi iskolák és némely egyházak hívei szerint. Ne habozzanak felkeresni a túraútvonalak mentén található szakrális emlékeket!
Abban a legtöbb általunk megidézett tudós kutató egyetért, hogy a Pilis a Kárpát-medence energetikai központja, mi több, élő organizmus. Az akadémiai állásponttól eltérő őstörténeti paradigmák képviselői (lásd még: 'svita, Magyar Narancs, 2004. október 28.) valóságos aranybányára lelhettek itt. Mi most három kirándulásra kalauzoljuk a lelkes olvasót.

1. Dobogókő és a Táltos-körút

Az ázsiai cunamit követően a tudósok nagy erőfeszítéseket tettek, hogy megmagyarázzák, miként érezhették meg a helyi primitív törzsek tagjai a veszély közeledtét és menekülhettek magasabb helyre a környezetükben élő állatokkal a hátukon.

E kifejezés legtöbbünkben misztikus érzéseket vagy kétségeket ébreszt, működését leginkább a vitatható tények vagy a természetfeletti területére soroljuk. Pedig a hatodik érzékről, vagy más néven, az érzékszerveken túli észlelésekről ma már nagyon is sokat tudunk.

Különleges emberi képességekről történelmünk kezdeteitől maradtak fenn legendák és leírások. A varázslók, sámánok, látnokok és próféták jóslatai-megérzései azt a meggyőződést alakították ki, hogy az ismert érzékszerveinken kívül más csatornákon keresztül is betekinthetünk a valóság eseményeibe. Ennek az ismeretlen és ritkának tűnő képességnek a rejtélyességét csak fokozta, hogy az ilyen úton szerzett ismeretek akár a jövőből is származhattak, gondoljunk például a bibliai jövendölésekre, a delphoi jóslatokra vagy akár Nostradamus látomásaira.

A választ tudati működéseink eltérő szintekből álló struktúrájában találhatjuk meg. Az ESP információi ugyanis a tudattalan szintjén hatnak ránk, amit a tudatos akarat kevéssé befolyásol, illetve éber tudatosságunk elől is jobbára rejtve marad. Az ESP ennek megfelelően inkább öntudatlan módon épül be döntéseinkbe és cselekvéseinkbe, amit ráadásul – többnyire kusza – vágyaink befolyásolnak – az információkat jól, esetleg rosszul használva fel. Ilyen értelemben a kivételes tehetségek inkább a szavakra fordításban, a tudattalan tudatossá tételében tekinthetők kiemelkedőknek. Általánosan igaz ugyanakkor az is, hogy intuíciónk, ösztönös megérzéseink használatát mindennapi életünkben nem annyira a tanulással, sokkal inkább mindent értelmezni és megmagyarázni akaró késztetésünk háttérbe szorításával tehetünk teljesebbé. Zajos korunkban nyilván nem könnyű feladat megtanulni hallgatni, ehhez a régi idők tanulságait hívhatjuk segítségül.

A vallásgyakorlatok és más türelmes filozófiák útján visszafelé haladva rábukkanhatunk olyan módszerekre, amelyeket részben a mai ezoterikus tanítások is képviselnek. A cél ezekben nem egyfajta mágusi hatalom megszerzése, hanem saját belső öszszefüggéseink feltárása, sorsunk felismerése és elfogadása, ami már a változtatás első lépéseit is jelentheti. A hatodik érzék látványos működése önmagában még nem az emberi boldogság záloga, sőt ennek sokszor a fordítottja igaz. A tudat magasabb dimenzióit megoldatlan sorsukkal egybekötő emberek – legyenek bár sok tekintetben zseniálisak – gyakorta hontalan lelkek. Gyerekként, felnőttként a hatodik érzék velünk él, átszövi, alakítja életünket. Üzenete az érzések és a megérzések fontosságára utal, arra, hogy megmagyarázottnak tűnő valóságunk okozatai mögött lényegesebb okok rejlenek.

[forrás]

szeretnék filmbenjátszani

szemedben másnak látszani.

elhozni ezeregy éjszaka meséit,

odaadni szívem féltett dobbanásait.

szeretnék felmászni a csúcsra,

belátni mindent újra meg újra,

szeretnék szállni,mint a madár,

hagyni,hogy szaladjon alattam a táj.

szeretnék egyszer igaz álmot élni!

igazat hinni, harcolni, remélni,

és ha majd elmesélem neked,

öröm-énekkel teljen meg elveszett szíved.

(ismeretlen szerző)

1950. június 13-án Kádár János Magyarországon feloszlatta a szabadkőműves páholyokat. Milyen előzményei vannak ennek a szervezetnek, kik voltak a tagjai, miért alapították, és mi volt vele a céljuk? A válasz nagyon hosszú és bonyolult, itt csak a legalapvetőbb kérdéseket foglalhatjuk össze.

A szabadkőművesség hivatalos története a 18. században kezdődik, amikor 1717. június 24-én, a londoni "Lúdhoz és rostélyhoz" címzett fogadóban megalakult az első nagypáholy. Az eseményhez hozzátartozott egy alapokmány is, amelyet James Andersson állított össze, a amelyben összegezték a társaság eredetét és a célkitűzéseit. Ezek szerint a szabadkőművességet a mitikus ősidőkbe vetítik vissza, többek között Ádámhoz, az első emberhez, a piramisokat építő fáraókhoz, Salamon királlyal és az ókori görög bölcsekkel együtt. Később, Andersson utódai, hozzátették még a középkori céheket és a lovagrendeket is, beleértve a kabbalistákat és a szufizmus követőit, mindezeket eszmei és szertartási hasonlóságok révén vélték mozgalmukhoz kapcsolni.
A szabadkőművesség jelképei és nyelvezete valóban sok hasonlóságot mutatnak, elsősorban a középkori kőműves céhek által kialakított formákkal, de gondolatviláguk ihletője elsősorban a felvilágosodás volt. A század első évtizedeitől kezdve az irányzat divatossá lett az európai kontinensen, sorra alakultak a páholyok, főként a módosabb arisztokrata osztályok, illetve a megerősödött polgárság tagjaiból. Az amerikai függetlenségi nyilatkozat aláírói is többnyire ehhez a szervezethez tartoztak. Természetesen a kezdetektől fogva számtalan ellenzője is volt a szabadkőművességnek, élükön a római katolikus egyház állt. A vádak szerint tevékenységükkel közrejátszottak a francia forradalom kitörésében, azonban történelmi tény, hogy a páholyok tagjai egymás ellen is harcoltak, a barikád mindkét oldalán. A tizenkilencedik század folyamán a felvilágosodástól egyenes út vezetett a liberalizmus és a nemzeti függetlenség eszméihez, amelyek szószólói különféle páholyokból kerültek ki. Szabadkőműves volt például Garibaldi, a mexikói Juarez, később a török Kemál Attatürk és az orosz Kerenszkij is.

A 20. században a mozgalom a haladónak vélt gondolatok felkarolásában élen járt, így számos, a világpolitikai életben fontos szerepet játszó ember is tagjaik sorába tartozott, mint pl. az Emberi Jogok Egyetemes Chartájának megfogalmazója, René Cassin, vagy Winston Churchill és az amerikai George Marshall tábornok. A szabadkőművességnek mindamellett rengeteg irányzata és elágazása létezett és létezik a mai napig is, különféle politikai meggyőződésekkel és rítusrendszerekkel. Céljai között szerepelt mindig is egy emberibb és boldogabb világ létrehozása, a felvilágosodás és a humánus eszmék elterjesztése. Az idők során számtalan híres és fontos személyiség is belépett a szabadkőművesek közé, köztük világhírű művészek, tudósok és politikusok. Szabadkőműves volt Beethoven és Mozart is, akinek A varázsfuvola című operája állítólag a rend szimbólumainak felhasználásával készült.
Magyarországon már Mária Terézia kora óta egyre nőtt az érdeklődés a páholyok iránt, Kazinczytól kezdve Kossuth Lajoson át Ady Endréig, szellemi életünk több meghatározó képviselője hűséges tagja lett a mozgalomnak. A szabadkőművességet többször betiltották és újraengedélyezték, a szocializmus idején nem működhettek, de a rendszerváltás óta munkálkodásuk ismét zavartalan.

A fogalomírásnak nagy hátránya volt, hogy az író a „szemével írt”, azaz a látott dolgot ábrázolta. Az volt az első lépés a betűírás kialakulása felé, amikor a jelt nemcsak a kívánt dologgal társították, hanem annak a kezdő hangját is jelentette.

Ezt a társítást (jel = tárgy kezdőbetűje) nevezik akrofóniának. Idővel a jelek egyszerűsödtek, illetve elvesztették az eredeti, tárgyhoz, fogalomhoz kapcsolódó jelentésüket, és csak a hang jelentése maradt meg. Ettől a pillanattól kezdve, a „fülünkkel” írtunk, hiszen egy viszonylag kicsi jelkészlettel bármit le lehetett írni.  

A protosínai írás

1904-ben a Sínai-félszigeten Flinders Petrie vezetésével egy angol régész csapat óriási felfedezést tett. A Serabit el-Khadim fennsíkon feliratozott szobrokat, kőtáblákat találtak, melyeket a Kr. e. II évezredre datáltak. A talált feliratok megfejtése Alan Henderson Gardinernek köszönhető. Először megszámolta a különböző jeleket, ezek 150 körül voltak. További tanulmányozás után észrevette, hogy csak 32 különböző jel ismétlődik, amelyek az egyiptomi hieroglifákból származtak. Ennek alapján azt a következtetést vonta le, hogy az ósemiták megtanulták az egyiptomi hieroglifákat, majd azokat a saját nyelvükhöz adaptálták. A folyamat nem állt meg itt: a jel a tárgyi vonatkozását elhagyta, és csak a tárgy első betűjének a jelölésére használták, azaz alkalmazták az akrofóniát. Végül minden mássalhangzóhoz hozzárendeltek egy jelet, és megalkották az első betűírást. Így sokkal egyszerűbbé vált az írás, hiszen kicsi jelkészlettel bármit leírhattak. Tehát Kr. e. 1500-ban már létezett a betűírás, melyet protosínai írásnak neveznek.

Az ugariti betűírás

1929-ben egy földműves birtokán fedezték fel az ókori város, Ugarit romjait. Az addig csak történelmi forrásokból ismert és már a Kr. e. 12. században lerombolt ókori kereskedelmi városból feltárták templom, könyvtár és írnokiskola maradványait. A jelentős számú ékírásos táblák feliratait, amiket itt fedeztek fel, nyomtatásban jelenítették meg. Így vett róluk tudomást Hans Bauer nyelvész, aki pár hét leforgása alatt meg is fejtette őket. A legmeglepőbb felfedezés az volt, hogy a Kr. e. 15. században már használták a betűírást, és 30 jelet alkalmaztak. Bár ezek az írásos anyagok két századdal korábban készültek, mint a föníciaiak legrégibb emlékei, nem jelenti azt, hogy az ugariti betűírás hamarabb keletkezet.

A föníciai ábécé

A föníciaiaknak jelentős szerep jutott a Földközi-tenger partvidékén élő népek között kulturális és kereskedelmi kapcsolatok kialakításában és fejlesztésében. Sosem alapítottak egységes államot, viszont erős városállamaik neve és emléke máig fennmaradt: Türosz, Büblosz, Szidon, Berütosz és a leghíresebb: Karthágó. Kereskedéssel foglalkoztak, hajóik Ciprustól Gibraltárig mindenhol megfordultak. Felfedezték, hogy a bíborcsiga váladékából sötétpiros festéket lehet előállítani, és ezzel festették be a vászont. Idővel a bíborvörös ruha lett a védjegyük.

A héber írás

A nomád héber törzsek történelmük során sok nép kultúráját ismerték meg. Amikor letelepedtek Kánaán völgyében, létrejött az első állam Saul vezetése alatt. Nem sokáig maradhatott fent, hiszen sorba meghódították az asszírok, babiloniak, perzsák majd a rómaiak. A zsidó nép viszontagságos sorsának köszönhetően nagyon kevés ókori írásos emlék maradt. Eleinte az ékírást használták, de ennek egyetlenegy bizonyítéka sem maradt fent. A legkorábbi írás a Kr. e. 9. századból származik. Ez a gezeri naptár, egy 9x13 cm-es mészkőlap, melyen óhéber írással vannak feltüntetve a hónapnevek és a kapcsolódó földművelési teendők.
Amikor Nabukodonozor áttelepítette a zsidókat Babilonba, megismerték és átvették az arámi írást. Idővel átalakították és létrejött a máig fennmaradt kvadráta, azaz minden betű egy négyzetet tölt ki. Jobbról balra írnak, tehát egy héber könyvet fordítva kell lapozni. Írásuk mellőzte a magánhangzókat, ami nagyon bonyolította a szövegek helyes értelmezését, hiszen a nép nagyon szétszóródott, és a nyelve holt nyelvvé vált. Ezért kezdetben a félmássalhangzó betűket magánhangzóként is használták, de az olvasás még így is nagyon bizonytalan volt. Később átvették a szírektől a diakritikus jelek használatát, azaz pontok és vesszőcskék segítségével jelölték a magánhangzókat.

Az arab írás

Az arab kalifátus létrejötte után (i. sz. 634-644), mely egybefogta a nomád arab törzseket, megindult az iszlám terjeszkedése Belső-Ázsiától az Ibériai-felszigetig. A nomád arabok átvették az arámi írást, és ebből alakult ki a nabateus írás, mely alapja és forrása lett a későbbi arab írásoknak. Amikor ez megtörtént, az arámiak már ezer éve használták a betűírást, és már kifejlődött a kurzív írás. A 7. században Kúfa városában, mely a Korán tanulmányozásának központja volt, elterjedt a kúfi írás. Ezzel az írással készítették a Korán másolatait. Később fémtárgyakba vésve, kerámiákba égetve, illetve szőnyegbe szőve fordult elő, mint dekoratív motívum. Van egy gazdagon díszített változata is, a virágos kúfi, de ezt csak a Korán másolására használták.

.. benyitott az ajtón, de a terem kongott az ürességtől. 'Hm' csalódottságtól húzódott el picinykét a szája széle, és lassan a pulthoz sétált. 'Pedig nem rég még itt voltak' - állapította meg. Újra az ajtó felé nézett, hátha- mint valami varázsütésre-, mégis besétál Valaki.:) Kilépett a pult mögül és a hatalmas, kőr alakú asztal irányába indult. Díszes, magas támlás székek álltak a márvány asztal előtt, mindegyiken egy címer, az asztal közepén pedig aranyszínnel vésett hatalmas pajzs terpeszkedett. Fölé hajolt és meglepetten vette tudomásul, hogy újabb szimbólum került a pajzsra. 'Sok munkája lehet a vésnöknek'- jegyezte meg magában szárazon. A Contego rend története hosszan nyúlik vissza az időben, amihez hozzátartozik, hogy néhány száz éve az északról támadó törzsek legyőzték a népet és saját vallásaik és hiedelmeik erőszakolták a legyőzöttekre. A Contego erős szövetség volt és aki a rendhez tartozhatott, élete árán is védelmezte a titkot. Apáról - fiúra szállt az eszme, ennek ellenére a rend ősi törvényei szerint a vér nem kötelez. Csak az igazán elkötelezett fívérek léphettek apjuk nyomdokaiba. A hódítok is nagyon jól ismerték az eszmét és a törvényeket. Komoly ellencsapásra számítottak, ezt megelőzendő mindent megtettek annak érdekében,hogy a lehető leghamarabb kiírtsák a követőit.Üldözéseik nyomán halál és pusztulás nyomai maradtak,évtizedekig a gyanú árnyéka is elég volt, hogy ártatlan embereket foglyul ejtsenek és a titok megszerzése érdekében halálra kínozzák.Négy nemzedék született és tért jobblétre, mire feledésbe merült a Contego.A szövetség- meggyengülve ugyan,- de még létezett. Ahogyan létezett a föld alatti kamra is, ahol a ládát elrejtették még az üldöztetés kezdetén. A lidérc befejeztével egyidőben a leszármazottak keresni kezdték a ószövetségeseket és rövid idő elteltével, az Ezus- hegy egy alacsonyan fekvő barlangjában tartották - évszázadok óta először - a matrimoniumot.Maroknyi ember ült csupán a tűz körül, mindannyiuk tekintetében kétség és bizalmatlanság.Életük tették kockára a matrimoniumért annak tudatában,hogy áruló is lehet köztük, aki majd lemészároltatja őket és a Contego visszahozhatatlanul a múltba vész. Szúros tekintettel méregették egymást, mintha a halálhozót keresnék maguk között. Végül, a rend főpapjának leszármazottja hozott megnyugvást szavaival. '- .. és lám itt vagyunk.Nem láttam előre a mai napot, ahogyan ti sem. De örömmel tölt el, hogy szemeitekben bizalmatlanság lakozik.Így lel bizonyosságot bennem az érzés, hogy nincs köztetek áruló.Tudom, hogy féltetek ide jönni. De nézzetek egymásra... aki ma itt van , tanúságot is tesz elkötelezettségéről. Ebben rejlik szövetségünk ereje és ezért lehetséges, hogy ennyi év elteltével ma itt vagyunk.' A szertartás a pajzs 'bemutatásával' kezdődőtt. Mindenki leróhatta tiszteletét az ereklye előtt, amit a 'Főpap' kivételével most láttak életükben először. Majd kinyílt a láda teteje és a Főpap nagy óvatossággal kihúzott egy tekercset és remegő hangon olvasni kezdte a manx nyelven íródott szöveget..  a Contego rend alapító levelét.Meghatódott ábrázattal hallgatták, alig érték fel ésszel , hogy a sors ilyen szerencsében részesítette őket. Elhivatottságuk, ha lehet, még erősebb lett.A Szent Obses szövegét ismételve átjárta őket az áhitat és mire kimondták az utolsó szót, mindegyikükben egyetlen szó harsogott: "Egyek vagyunk". Sajnos, azóta már eltelt jónéhány évszázad és rá kellett jönniük, hogy a hódítás elengedhetetlen következménye az asszimiláció. A rend papjai - erősödésük érdekében- úgy határoztak, hogy szövetségeseikké fogadnak erős klánokat,akik élén majd kivívják szabadságukat. Félő volt, hogy ez a lépés elkorcsosítja majd az eszmét és csorbát szenvednek az ősi törvények. Megegyeztek hát, hogy az Obses szertartást eltitkolják a klánok elől, így nem lehetnek teljes értékű tagjai a rendnek. Bizonyosságul a klán címere felkerül a pajzsra. Brighid ujjai a vésett 'crista'ba csusszantak és ezüstös porral lepte be mutató ujját. 'Mondom, hogy nemrég még itt voltak.' Fejét felemelve villanásra lett figyelmes. Mintha üvegről csillant volna vissza a fáklya lángja. A  kő fal felé indult, majd megállt előtte. Nézte egy darabig, fejét fordítgatta jobbra- balra, hátha megint látja a csillanást, de semmi. A lány alapból kíváncsi természet volt,hát óvatosan a falnak támasztotta ujjait. Meredt tekintettel nézte belesüllyedő tenyerét és komolyan megfordult fejében a gondolat, hogy mégsem érdekli annyira mi lehet a másik oldalon.

(ez is egy régi 'szösszenetem'. Talán egyszer majd folytatom ..)