A Nagyboldogasszony- (Mátyás-) koronázó templom és királyi esküvők színhelye volt. A gótikus és többször átalakított római katolikus templom mai neogótikus alakja a XIX-XX. század fordulóján készült el.


Mátyás király építtette a hatvanméteres tornyot

A Nagyboldogasszony-templom építése IV. Béla király idején kezdődött kora gótikus stílusban (1255-1269). Ebből a korból származik az északi torony. I. (Nagy) Lajos építtette a déli, úgynevezett Mária-kaput a XV. században (a látogatókma itt léphetnek be), majd Zsigmond és a mindkét esküvőjét itt tartó Mátyás király bővíttette tovább a templomot. Utóbbi a hollós címerével díszített, hatvan méter magas déli toronnyal, 1470-ben. Innen származik a gyakrabban használatos Mátyás-templom elnevezés.

A török uralom alatt mecsetté alakították, majd a vár visszafoglalása után barokk stílusban átépítették. 1895-1903-ban Schulek Frigyes (1841-1919) tervei alapján neogótikus stílusban felújították. Ekkor készültek a ma látható freskók és belső díszítések a kor legnevesebb művészei, Lotz Károly (1833-1904), Székely Bertalan (1833-1904), Zichy Mihály (1825-1906) közreműködésével.

A Szentháromság kápolnában nyugszanak díszes szarkofágjaikban III. Béla magyar király (uralkodott 1173-tól 1196-ig) és felesége, Antiochiai Anna. Földi maradványaikat 1898-ban hozták ide, Székesfehérvár romkertjében feltalált sírboltjaikból.

A liturgikus kellékek között különleges értéket képvisel az úgynevezett Mátyás-kehely, amely a templom középkori kegytárgyai közül való. XVII. századi munka a Fekete Madonna - az ébenfából faragott szobor a híres lorettói kegyszobor hű másolata.
A templom kincstára, altemploma látogatható.

A Duna nyugati oldalán, a Világörökség részeként, márgából épült hegyen áll a vár, benne a királyi palota. A hegy gyomrában labirintus, a felszínen évszázadok építészeti és kulturális emlékei őrződtek meg.

A Várhegy a Mátyás-templommal és a Halászbástyával

"Európának három város a gyöngye, Velence a vizeken, a síkon Firenze, és Buda a hegyen" - így tartották a középkori utazók. Ma a Duna két partjának panorámája és a budai Várnegyed - s hozzá a budai oldalon a Petőfi híd budai hídfőjétől a Gellérthegyen át, a Tabánon keresztül a Várhegyig és a Vízivárosig terjedő terület - 1987 óta része a Világörökségnek. Hozzá tartozik még a pesti oldalon a Margit híd pesti hídfőjétől a Petőfi hídig terjedő szakasz.


A Várhegy gyomrában a kanyargó barlangokat az évezredek során elnyelt víz ereje vájta, s az ember mint búvóhelyet, raktárt vagy mint menekülő útvonalat használta. Veszélyes a Budavári labirintus annak, aki a legendáiról híres, föld alatti várost nem ismeri, de vezetővel mindenki megtekintheti.



Kelták és rómaiak is lakták a vidéket. A királyi székhelyet az 1241-42-es tatárjárást követően IV. Béla helyezte Esztergomból a stratégiailag jól védhető és megerősíthető budai Várhegyre. A királyi várpalota I. (Nagy) Lajos (1342-82), Zsigmond (1387-1437), és Mátyás király (1458-90) uralkodása idején épült ki európai rangú uralkodói székhellyé, gótikus, majd reneszánsz stílusban. 1541-ben a török elfoglalta. A másfél évszázados török uralom alatt az erődítmény és épületei romlásnak indultak, amit betetőzött a vár visszavételének 1686-os végső ostroma, amikor a királyi palota alatt fölhalmozott lőpor robbanása elpusztította a palotát és a vár nagy részét.

A törökök kiűzése után az épületek helyreállítása az akkor divatos barokk stílusban történt, a megmaradt gótikus és reneszánsz részletek fölhasználásával. Barokk stílusban építették újjá a várpalotát is a XVIII. században, majd 1896 és 1903 között Ybl Miklós és Hauszmann Alajos tervei szerint kibővítették. A mai épületek, melyek a Világörökség részét képezik, ezt az arculatot őrzik.

A polgárházak udvarai, földszinti traktusai, ülőfülkés kapualjai, pincéi a kiszáradt kutakkal az elfelejtett középkor kincses Budájának hangulatát idézik, érdemes szinte házról házra végigsétálni rajta. A királyi palotához közeli épületek már a klasszicizmust is képviselik.


Kilátás a várból
Sétára hív a Tóth Árpád-sétány, ami a negyed keleti oldalán végighúzódva nemcsak csöndes, parkosított sétateret, de szép kilátást is nyújt Budára. Panorámában azonban nem vetekedhet a keleti oldaléval. A Halászbástyáról, a Palotatérről a Világörökséghez tartozó kilátás nyílik a pesti oldalra, a Dunára.

A várnegyedben található épületek közül számos önmagában is jelentős nevezetesség - ilyen többek között a királyi palota, amely (más történelmi épületekhez hasonlóan) országos gyűjteményeknek, múzeumoknak ad otthont.

A 2002 óta a Világörökségek között számon tartott Andrássy út hármas tagozódása ellenére kivételes építészeti egységet mutat, aminek az a magyarázata, hogy alig több mint tíz év kellett a teljes kiépüléséhez.
A 2,3 kilométer hosszú Andrássy út nyomvonalát 1872-ben tűzték ki, és 1884-ben már csak egyetlenegy foghíjas telek árválkodott, de egy év múlva azon is palota állt. A világvárosi rangra törő Pest-Buda megújulásának második korszaka itt kezdődött.
A pesti sugárút - a mai Andrássy út - beépítése háromféle mintát követ. Az Oktogonig zártsorú. Bérpaloták állnak szigorú rendben egymás mellett a legbelső szakasz több mint egy kilométerén. Túl az Oktogonon - a nyolcszögtéren - egészen a Kodály köröndig, a házak egy kissé beljebb húzódnak, helyet engedve a fasorral árnyékolt valamikori lovasporondnak; ahol szépapáink rúgtattak hátasaikon a Liget felé.
Túl a négy történelmi szoborral s a százötven éves óriásplatánokkal ékesített Kodály köröndön, ismét megváltozik a képlet: előkelő nyaralóvillák épültek itt előkerttel, tornyokkal, mozgalmas homlokzattal. Ilyen városi paloták és kertek bőven találhatók az Andrássy útra nyíló és az azzal párhuzamos első utcákban is. Főleg a sugárút jobb oldalán, ahol valóságos villanegyed alakult ki.
A sugárút jelentőségéhez fogható - annak városrendezési és városképi hatását megjelenítő - újabb akció kezdődött az 1880-as években. Egy századok óta kiszáradt Duna-ág medrének ívét követve építették meg a bérpaloták hosszú sorát a Nagykörúton is.
Az Andrássy út legbelső szakaszán kétségtelenül legértékesebb a Magyar Állami Operaház palotája. De itt található a régi Zeneakadémia; a régi Műcsarnok és a Magyar Képzőművészeti Főiskola épülete is.
Az Andrássy útnak van egy olyan kincse is, amely a felszínen nem látható: a millenniumi föld alatti vasút. Ez is megáll a Hősök terén, ahol az Andrássy út véget ér.
forrás

Az Andrássy úti közúti közlekedés létesítésére a két nagy konkurens szövetkezett. A B.V.V.V. és a B.K.V.T. 1894. január 22-én nyújtotta be közös ajánlatát a Sugár út alatti földalatti vasút megépítésére. Az 1894. május 15-én megtartott közigazgatási bejárást követően a kereskedelemügyi miniszter 1894. augusztus 9-én adta ki a 90 évre szóló engedélyokiratot, majd augusztus 10-én megalakult a Budapesti Földalatti Közúti Villamos Vasút Rt.Az építés engedélyezésekor kikötötték, hogy a vasutnak el kell készülnie a Milleneumi Kiállításra. Ennek érdekében a hatósági eljárást is meggyorsították. Az okiratot 1894. augusztus 9-én írták alá. A vasút építésére és felszerelésére mindössze 20 hónap állt rendelkezésre. Az építkezést előkészítő munkákat már az engedély okirat kézhezvétele előtt megkezdték. A vasút kivitelezését atervező Siemens és Halske Cégre bízták. A föld- illetve betonmunkát és szerelést Wünsch Róbert budapesti vállalkozó végezte. A pálya fedett részét felülről leásva az egész szakaszon egyszerre készült kubikos munkával. A munkavégzést felgyorsította a kiemelt bérezés is, mivel nem órabért, hanem mennyiségbért fizettek: minden talicska kitermelt föld után 1 koronát. Ez azért elég magas bér volt, mert az akkori viszonylatban egy kubikos átlag keresete a napi 1-2 koronát sem haladta meg, itt pedig akár 10-15 koronát is keresett naponta. Az építési dokumentumok közül különös figyelmet érdemel a vasút építési naplója. A vezető főmérnök, Vojtek Ödön beszámolt benne az építés hétköznapjairól, az alkalmazott műszaki megoldásokról, s a munkákat hátráltató körülményekről is. Így a talajvíz okozta nehézségekről a Bajza utca és a Városliget közötti szakaszon. Itt "szádfalat” és víznyelő kutakat építettek, az alagút oldalfalait szigetelték. A födém aszfalt-nemez szigetelésének pontos leírása is a naplóból ismerhető meg.

A födém elkészítésénél alkalmaztak először a világon vasbeton, ez ugyanis Wünsch Róbert magyar vállalkozó világraszóló találmánya volt! Az építkezésnél a legkorszerubb gépeket alkalmazták: villamos üzemu betonkeverőt, szivattyút és kotrógépeket is. Az építkezés legkritikusabb pontja a körúti Főgyujtőcsatorna kereszteződésénél volt. Nem volt lehetőség a csatorna áthelyezésére, ezért a vasutat fölötte vezették el. Ez a keresztezés szabta meg az egész alagút magasságát.Az építési munkákkal párhuzamosan folytak a szerelési munkák. Az 1896. április 11-én tartott hatósági bejáráskor a vasút lényegében kész volt, csak néhány kisebb munka elvégzését írták elő a jegyzőkönyvben. "Az 1435 mm nyomtávolságú pálya Bánovits rendszerű vaskeresztaljas felépítményhez rögzített asszimetrikus Vignol-sínekből épült. A 24,2 kg/fm-es sínek Hartmann-féle szabadalom szerint átlapolt illesztésekkel voltak összekötve." "A tervezett földalatti vasút útvonala a Gizella tértől (Vörösmarty tér) a Városligetben levő Széchenyi fürdőig vezetett. Az építkezést 1894. augusztus 7-én kezdték meg az Andrássy út külső részén, a vállalkozó a Siemens-Halske cég és Wünsch Róbert voltak." Széchenyi fürdői végállomás épülete "A 3,68 km. hosszú vonal -ebből 3,22 km alagútban- húsz hónap alatt, a meghatározott időre és a megengedett 3,6 millió forint költségvetési keretet nem túllépve készült el." "1896. május 2-án a délutáni órákban megindult a forgalom a kontinens első és már megnyitásakor villamos üzemű földalatti vasútján." "A vonalon a végállomásokkal együtt 11 megállóhely volt, kilenc az alagúti szakaszon. Az átlagos megállótávolság 375 m."

Technikatörténeti érdekesség a fennmaradt motorkocsi egyik első terve, amelyen még három sínes – a mai Metróhoz hasonló rendszerrel tervezték az áramvezetést. A műszaki rajzot különösen értékessé teszi, hogy a megváltoztatott elképzelés szerint ezen a terven rajzolták be ceruzával a felső vezetéket és a hozzátartozó áramszedőket.Az építési munkákkal párhuzamosan folytak a szerelési
munkák. A kocsikat, amelyeket a Schlick Gyár készített a tetszetős külső mellett korszerű műszaki megoldások alkalmazásával látták el. A villamos berendezéseket a Siemens cég szállította. A kocsik belső tere a középső utastérből és az attól elválasztott két vezető fülkéből állt. A kocsiszekrény közepén helyezték el az egyszárnyú tolóajtókat. A kétféle fából készített belső borítás, az U alakban elhelyezett ülések és a szép lámpák dekoratív hatást keltettek.
A megnyitás korában 1896. május 2. a fémburkolatú kocsik szekrénye sárga, a hossztartó borsózöld színű volt, némelyiket még szecesszív indákkal is díszítették.A régi kocsik összszáma 20 db volt, ebből 10 db volt fémburkolatú, a többi fenyőfa-burkolatú. Ma mindössze 3 ép kocsi maradt ránk és egy roncs. A 3 kocsi pályaszáma: 1, 11, 19. A 3 megmaradt kocsiból 2 a földalatti Deák téri Múzeumában található az 1. és a 19. A 11. pályaszámú kocsi 1973-tól rothadt a mexikói úti végállomás egyik vakvágányán, amíg 1995-ben teljesen felújították. Ez a motorkocsi korszerűsített áramszedővel évente egy-két alkalommal nosztalgia-járatot szolgál, igen nagy érdeklődés mellett.
"A vonal forgalmának lebonyolítására 19 motorkocsit, és egy termes szalonkocsit szereztek be. Nehéz feladatot jelentett a kocsik megépítésénél az igen alacsony alagút - belmagasság. ("A betonalap 3,25 m-re van az útpálya felszíne alatt")

A királyi kocsi (Fav 20) Felső képen az FJFVV 20-as kocsi az Aréna kocsiszínben, alsó képen pedig az 1944-es átalakítás után. Az alsó fotó egy eddig nem publikált kép eme különleges járműről. Látni a kocsi érdekességeit, többek között az eredeti és az új forgóvázat, az ajtók elrendezését, az alsó fotón a kézifék karját, és a sínfék helyét. bővebben Fotók: Németh Zoltán Ádám

FJFVV 16-os kocsi FJFVV 18-as kocsi eredeti kiszerelésben FJFVV 5-ös kocsi FVV 1-es kocsi A FAV utoljárra elkészült pótkocsija..

Szinte csak ez maradt a régi felszíni szakaszból: Wünsch Róbert hídja. a Wünsch-híd, ahogy az eredetileg is kinézett egy gőzdinamó a Kertész utcai erőműben. Amit ma már nem láthatunk: az állatkerti megálló. A híd nagyjából ott volt, ahol ma a 72-es troli megállója van. Így nézett ki a levegőből az alagút vége

A kút 1936-ban keletkezett, és a már elpusztult, korábbi székely Bodor-kút mintájára építették fel. Kör alaprajzú emelvény oldalába építették, melyre két íves lépcső vezet, és oszlopok tartotta kupola koronáz. Ennek tetején az aranyozott Neptun-szobor egy nap alatt körbeforgott. A víz hajtotta szerkezet minden órában dallamot játszott. Mai felújított állapotában, bár nem az eredeti szerkezettel, ismét zenél a kút.

Kiűzetés a főtérről

Visszaállítható a zenélő kút a vásárhelyi nyilvánosság elé?

A vásárhelyi önkormányzati képviselőtestület idei első ülésén napirendre került a Bodor Péter zenélő kútjának visszaállítása is. Az indítványról, mely korábban, Fodor Imre polgármestersége idején egyszer már kútba esett, ezúttal Bálint István fújta le a port. Egyelőre döntés még nem született, ha egyszer mégiscsak meglesz a határozat, akkor már csak a helyszín kijelölése okozhat gondot.

Sajnos, eredeti helyére nem állítható vissza, a görögkeleti székesegyházat építették oda. A jogos elvárás szerint a főtéren kellene helyet találni a város szimbólumaként elhíresült zenélő kútnak. E megoldás mellett kardoskodik maga az indítványtevő is, de került magyar ember is, aki ellenezte ezt. Csegzi Sándor alpolgármester szerint “ma nem a főtéren van a helye, nem illik a mai városképbe, hiszen nem funkcionális”.

Az alpolgármester úgy véli, “igen zsúfolt lenne a központ, hiszen három köztéri szobor is díszíti”. Eme állításával szembe megy azokkal, akik a virágóra helyére szeretnék telepíteni. Csegzi szerint azoban ott túl nagy helyet foglalna el, hiszen az átmérője eléri a 7 métert, a magassága pedig a 8-at. Emiatt az alpolgármester a várba szeretné elhelyeztetni a kutat.

Emlékeztetőül: Trianon óta Marosvásárhely főteréről sorra tüntek el a Bodor-kút, a Petőfi-emlékoszlop, a Kossuth-szobor, valamint a Bem-szobor. Helyettük emelték a két katedrálist, a görög katolikust és a görögkeletit, az Ismeretlen katona szobrát, Avram Iancu lovasszobrát, a Latinitás emlékművét, a Balcescu-büsztöt, illetve az Emil Dandea-szobrot. A nyolcvankilences változások után emelt magyar vonatkozású szobrok – Petőfi, Bernády, Borsos Tamás, II. Rákóczi Ferenc – közül a román nacionalisták ellenállása miatt egyiket sem sikerült a főtérre állítani.

Annak ellenére sem, hogy végig magyar többségú önkormányzati testület, nyolc éven keresztül pedig magyar polgármester állt a város élén. A történtek jelzésértékűek, azt üzenik a város folyamatosan fogyatkozó magyarságának, hogy akárcsak emlékművei, legfenneb csak megtűrt lehet ősei városában, az egykori Székelyvásárhelyen. Ezért érthetetlen és elítélendő Csegzi alpolgármester megalkuvó magatartása.

Szentgyörgyi László

A zenélő kutat Bodor Péter székely ezermester építette 1816 körül, a mostani ortodox katedrális lépcsőzetének helyén állt. A zenélő szerkezetet a víz hajtóereje működtette. A kupola tetején egyesek szerint Apolló, mások szerint Neptun szobra állt, aki szigonyával mutatta az időt. Az ország első köztéri zenélő órája 1836-ig működött, amikor egy hóvihar ledöntötte a tetején álló szobrot. 1911-ben bontották le, majd pontos mását 1935-ben Budapesten, a Margitszigeten építették fel.

[forrás]

Bodor Péter a legendás hírű székely ezermesterről a hagyomány sok történetet megőrzött. Erdőszentgyörgyöm született 1788-ban, de élete nagy részét Marosvásárhelyen töltötte. A Református Kollégiumban, majd a bécsi Politechnikumon géptanban képezte magát. Visszatérve a városba olyan hidat épített a Maroson, melyben csak faszeget használt és közel száz éven át fennállt. A Vártemplom falépcsője, a kibédi 16 regiszteres faorgona ma is használhatóak, szintén az ő műve. A szabadságharc idején gyutacsgyárat létesített Kolozsvárott - Bem tüzérségét kapacitálta gyutacs-, golyó-, meg ágyútervek megvásárlására - sajnos, ott érte váratlan halála 1849-ben. Házsongárdi temetőkertben van eltemetve. Ami igazán híressé tette a zenélő kút megépítése volt, mely 1820-22 között készült el. A régi kőkút medencéjére egy magasított felépítményt készített és arra karcsú faoszlopokon nyugvó pavilonszerűt emelt, melyet félgömbkupolával fedett be. Ebben a kupolában helyezte el az órát és a zenélőszerkezetet melyet a víz hajtóerejével működtetett. Az idő múlására a kupola tetejére helyezett Neptun (Apolló?) szobor figyelmeztetett, amely 24 óra alatt egyszer körbeforgott, szigonyával mutatva a pontos időt. A szerkezet hatóránként eljátszott egy-egy dalt, mely csendes éjszakákon a közeli falvakban is hallható volt - Borosnyai Lukács János kollégiumi tanár , a püspök unokájának feljegyzése szerint. Valószínű, hogy ez volt az ország első köztéri órája. A kút a vizét a várból kapta. Az erődített dombhátról, a folyó teraszáról öblös téglanyilások gyűjtötték össze a forrásvizet. Levezették a Vargák bástyájával szemközt, a kis park alatti medencébe, innen facsövön keresztül a Főtérre. A zenélőkút falazatából négy csövön folyt ki a víz. A kút órája és zenélőszerkezete 1836 decemberéig működött, mikor egy hóvihar ledöntötte a Neptun szobrot. Valószínű ekkor megy tönkre a zenegép, amit aztán sokáig őriztek a régi városháza padlásán.

A mendemondák szerint Bodor Pétert bankjegyhamisításért elítélték és ekkor ő vett volna ki egy csavart és rontotta el a szerkezetet. 1911-ben a kútat lebontották. Páll Andor erdélyi születésű gépészmérnök javaslatára Budapest vezetősége a Margit-szigeten felépíttette a Bodor-kút pontos mását 1935-ben, de zenélőszerkezetét villanyorgona helyettesítette.

Keresztes Gyula: Marosvásárhely régi épületei ,72-74 old., részlet

Újra zenélhet a Bodor-kút

Elfogadta a marosvásárhelyi helyi tanács a Bodor-kút helyreállításáról hozott határozatot csütörtökön. Kirsch Attila helyi tanácsos lapunknak elmondta, a februári tanácsülésig összeállítják a kúttal kapcsolatos tennivalók feladatfüzetét. Következõ lépésként véleményezõbizottságot jelölnek ki, amely elbírálja a júniusig kiírandó pályázatra beérkezõ megvalósíthatósági terveket. A Bodor-kút helyreállításának költségeirõl a csütörtöki tanácsülésen nem esett szó, tavaly viszont a helyi önkormányzat tizenötezer lejt szánt erre a célra.

Fotó: Krónika

A Margitszigeti Domonkos Apácakolostor és környezete rendezésére tanulmányterv, engedélyezési tervek és két ütemben kiviteli tervek készültek 1997-2002 között.
A kiviteli tervek megvalósítása 2000-, 2001- és 2002-ben fokozatosan történt, a ma már értékelhető eredménnyel, de az ütemezés szerinti II. ütemet sem érte el.




I. ütem (1998)

- Ismert és hitelesen feltárt a templom és a kolostornégyszög, az északi udvarral együtt. Műemléki tudományos dokumentáció csatolható.
- Feltárt, de régészetileg és műemlékileg még nem dokumentált az ÉK-i palotaszárny és a Szentély K-i szakasza.
- Tervszinten rendezhető a templom, az északi udvar a kolostor udvar és a közvetlenül határos helyiségek.

Az I. ütem építészeti feladatai:

- Kerítés létesítése, ideiglenes (áthelyezhető) kapuval
- Kerítésen belüli szobrok és alapozásuk bontása
- Kerítésen belüli meglévő kerti utak részleges bontása, átalakítása
- Térszint, padlószintsüllyesztés a régészetileg hiteles (XV. századi) szintre
- Belső téglapadlók kialakítása a templomhajóban és Szentélyben, a kerengőben és a refektóriumban
- A falazatok kőrestaurátori munkái

II. ütem

- Elkészül az 1997-98-ban feltárt palotaszárny tudományos dokumentációja.
- Hitelesítő feltárások készülnek a Ny-i udvar és a dunai csatlakozó szárnyak területén, elkészül ezek tudományos dokumentációja.
- Tervszinten rendezhető a palotaszárny, a dunai bejárat, a Ny-i udvar és bejárat.
- Folyik az I. ütemben megtervezett rendezés kivitelezése.

III. ütem

- Hitelesítő feltárások készülnek a Ny-i udvar déli szakaszán és a déli szárnyak területén, elkészül ezek tudományos dokumentációja.
- Tervszinten rendezhető a kápolna helyreállítása és a feltárt szakaszok bemutatása.
- Folyik az II. ütemben megtervezett rendezés kivitelezése, elkészül a dunai és a Ny-i bejárat

IV. ütem

- Befejeződik a kivitelezés a teljes rendezés vonatkozásában.

Kápolna

Kápolna belső

A tatárüldözte Béla királynak leánya, Margit abban a korban, amikor még bábuval játszik a gyermek, felöltötte a fátyolt és ment "a mindenható Istennek tisztességére és Istennek anyjának szeplőtlen Szüz Máriának neve és oltalma alá... mert a klastrom nem azoknak helyek, kik e jelenvaló jókat, e világi jókat keresik, hanem azoké, kik a jövendő mennyei jókat keresik..."

Az atyja által isteni szolgálatra felajánlott királylány tíz éves, mikor átlépi a Nyulak szigetén álló Boldogasszony klastromának küszöbét és "berekeszteték a klastromban, miképen szokás prédikátor-szerzetbeli test nélkül lakozó sororoknak klastromában". Ott tizenkilenc évet tölt nagy megalázkodásban, nagy igénytelen megelégedettségben és huszonkilenc éves, amikor előre megérezve elmúlását, egy java télbeli szombat nap kora hajnalán e világi országnak birodalmát elhagyja. Elnyugovék s "legottan e szentséges szüznek ő orcája csodálatos fényességel megfényesedék és vala ő szemének alatta oly igenszép világosság, mintha megaranyozták volna az ő orcáját szemének alatta ..."

E tüneményes alak szelleme él a Nyulak szigeté-ből Szent Margit sziget-té nőtt pompás sűrűség romjai között. Az ő hangulata reszket a nyári nap hevében, a holdas este ezüstös fénymámorában. Az egyház boldog leányát ez a fenséges hangulat a magyar lelkekben szentté avatta; a magyar nép kanonizálta az ő Szentháromsága: a hite, a szeretete, a hódolata nevében... Szent Margit asszony az ő magyar neve.

A dömés klastromnak ezt az alázatos sororját glóriával övezte a magyar irodalom és költészet. Az első költő, aki felőle énekelt szintén az ő klastromának lakója volt. Ráskai Lea leírta életének fenséges legendáját a hivő és a költő lelkének szent rajongásával.

A sziget magányát és csendjét persze gyakran megtörte az élet zaja. Már az is, hogy rajta vezetett át a közlekedési út, így élénk járáskelés volt rajta.

A dúsgazdag zárdák ügyes-bajos dolgai is sok embert hoztak ide. Jöttek a felek, akik ügyeiket intézték itt el, jöttek mások, akik nevelésüket, oktatásukat itt keresték, és jött végeláthatatlan sora azoknak, akik testi vagy lelki nyavalyájuk gyógyítását itt remélték.

Kun László óta hanyatlik a zárdai élet. A királyi kegyek sem fordulnak feléjük többé, aztán hogy jön a törökdúlás, az apácák és a szerzetesek mindúntalan kénytelenek elhagyni otthonukat, majd meg újra visszatérnek oda. Mikor aztán a török állandósul Pesten és Budán, akkor a szigeti apácák úgy elmennek onnan, hogy vissza sem térnek soha többé. Keresték azokat a helyeket, ahol nincsen a pogánynak hatalma s végül is Pozsonyba jutnak, ahol az utolsó margitszigeti apáca száz évnél is hosszabb szenvedésteli élet után 1637-ben halt meg.

Szent Margit áldott teste is Pozsonyba került, onnan Pestre s itt a II. József elrendelte egyházi mozgalmak zavaraiban nyomtalanul elveszett.

A Margitsziget ájtatos csendjét a hadi élet zaja váltotta fel. Jó stratégiai pont volt az a keresztény hadaknak, midőn a töröktől visszavették a budai várat. Az ostromlók ide vontatták ágyúikat, hogy a keleti oldalról se maradjon lövetlen a vár. Az ágyútorkok bömbölve törték a várfalakat és aztán az ágyúállások az apácák üresen maradt földjén helyet adtak a keresztény hadikórháznak. Talán az isteni jóságot az emberekre leimádkozó sok fehér lélek fenn a magasságos mennyégben várta az ott lent szárnyrakelt harcos lelkeket és vitte az Úr fényes trónusa elé.

IV. Béla a tatárok támadása idején fogadalmat tett arra, ha országa nem pusztul el, születendő leányát Isten szolgálatára állítja. Miután elmúlt a veszély, a király tartotta magát esküjéhez: kolostor és templom építésébe kezdett a Nyulak szigetén. A kis Margit így a királyi család közelében található kolostorban nevelkedett. A nagy tiszteletnek örvendő, örökös bűnbánatban élő apáca 29 évesen bekövetkezett haláláig élt a szigeten. A szentté avatott Margit tetemét a domonkos templom szentélyében helyezték örök nyugalomra, melyet később a törökök elől menekülő apácák magukkal vittek Pozsonyba. Hogy Margitot mennyire szerették és tisztelték, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1257-ben a pápa zarándokhellyé nyilvánította a templomot, ahol Margit élt.

A margitszigeti domonkos apácakolostor romjainak feltárása, 1914.

Árpád-házi Szent Margit 15. századi ábrázolása az Esztergomi Prímási Kincstárban őrzött fametszeten

Kép

"Mikor a fővárosi boulevardok szomorú fáin az első kis zöld rügy kiüti a fejét, s a kávéházak elé elkezdik kirakni a hordóba ültetett leandereket; mikor a mi szép asszonyaink világos ruhában kezdenek megjelenni a verőfényes korzón; mikor a lóvasúti kocsikról leszedik az ablakokat és felrakják helyettük a vászon napellenzőket: a fővárosi ember rájön, hogy itt a tavasz, nagyot nyújtózkodik, megrázza magát, színes inget, tarka nyakkendőt, sárga cipőt ölt, és hivatalosan elismeri az évszakváltozást. (...)
Az első nagyobb sétáját a pesti ember a Margitszigetre teszi. Ez még nem kirándulás, ez csak séta. De olyan séta, hogy a fővárost teljesen elveszíthetjük szemünk elől, és százezer munkás nyüzsgésének zaja is csak tompa morajjá átszűrődve hatol füleinkig. Szóval szabadnak, remetének érezhetjük magunkat a százados fák hatalmas lombjai alatt, és egy árnyékos szöglet sötétségében megvonulva bámulhatjuk a szőke Duna tovasiető hullámait. De azért a Margitsziget nem kirándulóhely, sőt az előkelő társaság divatos korzója.
Rákosi Viktor, 1896"

...és a vízesés napjainkban..

A szigeti melegvíz-forrásra időről-időre felfigyeltek. Zsigmondy Vilmos 1866-ban végzett fúrásokat. A sziget talajának pontos rétegviszonyait innen ismerjük: homok és iszap 4,74 m-ig, kavics 8,54 m-ig; kékes tengeri eredetű agyag 113,82 m-ig és agyagos mészkő 119,51 m-ig. Ebből a mélységből tör fel a napi 1,5 millió liter víz, amely ként, kalciumot, magnéziumot és szénsavat tartalmaz. A furatba illesztett cső 9,5 m magasan van a talajszint felett, belőle folyik a víz a vízeséshez.

A sziget akkori tulajdonosa Ybl Miklóst bízta meg a gyógyfürdő tervezésével. Az épületet 1868-1870 között emelték, reneszánsz stílusban. A fürdő épülete a II. világháború során megsérült, majd az 1956-os árvíz után lebontották.

A ferences templom maradványa a minoritáké volt. A ferencesek a XIII. században telepedtek meg a szigeten, kolostorukat a század vége felé építették, a XIV. században átalakították, toronnyal bővítették. A török uralom alatt rommá lett. József nádor villáját emellé építtette 1796-ban, ő maga 1819 és 1830 között itt lakott.

A premontrei kápolna. A premontrei konvent Óbuda területén még a tatárjárás korát megelőzően létrejött egyházi testület. A sziget legrégibb temploma, a Szent Mihály-templom nemcsak az itten premontrei szerzetes kolostor egyháza, hanem a hajdani szigeti falu plébániatemploma is volt. A víztoronytól északkeletre eső romokat a Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1923-ban ásatta ki. A XII. századból származó épület belsejében egy régibb, XI. századi kápolna falait is megtalálták. Az ásatások Lux Kálmán és Salkovics Károly irányításával folytak. 1932-ben Lux Kálmán restaurálta, átépítette a Szent Mihály-kápolnát.

A nagyszállót Ybl Miklós építette 1868 és 1870 között. Többször átépítették, így 1926-ban is, Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei szerint, aki szanatóriumi célra szárnyépülettel bővítette. 1926. június 15-én nyílt meg, halljában látható Kondor Béla festőművész Szigeti legenda c. falfestménye.

A víztornyot 1921-ben építtette Zielinsky Szilárd, a park vízművei is az ő munkája. A torony a szigetet látta el vízzel, 1983-ban felújították, de üzemen kívül van, kiállítóhelyként hasznosítják.

A Palatinus strandfürdőt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megrendelésére Janáky István és Masirevich György tervezték 1921-ben. 1938-ban Janáky István bővítette, gyepszőnyege 70 000 m2 felületű.

A versenyuszodát Hajós Alfréd, az első magyar olimpiai bajnok tervezte; 1930. november 15-én nyílt meg.

A szabadtéri színpad 1938-ban épült Kaffka Péter tervei szerint. A háborúban megsérült, 1951-ben újjáépítették, 3300 személyes.

A Zenélőkút 1936-ban épült. Eredetijét Bodor Péter székely ezermester építette Marosvásárhelyen 1820-ban, 1954-ben Pfannl Egon építész restaurálta.



(részlet a Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára "Margitsziget" füzetéből [471. sz.], szerk. Dr. Priszter Szaniszló, Bp. 1993. 1-8.)

FORRÁS

A Margitsziget Budapest XIII. kerületéhez tartozik, eredeti terjedelme 58 ha volt, mai kiterjedése 96,5 ha, szűken 1 km2. Hossza 2500, legnagyobb szélessége 500 m. Földtörténeti-földrajzi szempontból Budapest legfiatalabb felszínei közé tartozik. Az alföldi szakaszra kilépő Duna a földtörténeti jelenkor elején számos zátonyt épített. Ez a hordalékkúp természetes állapotban nyugat felé alacsonyabb. a keleti fele magasabb. Mai formáját a XIX. század közepén, a Duna szabályozásakor nyerte. Kezdetben 3 vagy 4 szigetből állt, az alsó volt a Festő-sziget (a mai Margitszigeti Atlétikai Centrum), a felső a Fürdő-sziget. A talajrétegek vastagsága átlagosan 10 m, alul kavicsos, felül nagyobb részben inkább homokos-iszapos dunai hordalékból felépült rétegsora jó víztároló. A hordalék alatt agyag található. A sziget eredetileg 102,5 m magasan volt a tengerszint felett. Az árvizek miatt ezt feltöltéssel 104,85 m-re emelték. Ezenkívül árvízvédelmi töltést is létesítettek, melyet végleg 1960-ban bontottak el, kb. 70 m hosszú szakasza még ma is látható a Palatinus strand éttermétől délre. A sziget északi végénél a Duna 700 m széles. A budai ág szélessége 250, a pesti 220 m, közepes vízálláskor 3-4 m mély.

A Margitsziget nevei a különböző korokban: Urak-sziget, Nyulak szigete (latinul: Insula leporum). Szent András szigete, Boldogasszony szigete, Lánysziget, Kvszadaszi (törökül), Budai sziget, Palatinus-sziget.
A történeti adatok a római uralomig nyúlnak vissza. Az itteni ásatások feliratos köveket, pénzeket hoztak a felszínre a II-IV. századból. 1012-ben és 1267-ben nagy árvizeket jegyeztek fel. A szigetet egyébként egy 1225-ből fennmaradt oklevél említi először. A hagyomány szerint Imre király (1196-1204) itt tartotta udvarát. IV. Béla 1245-ben kelt oklevele szerint a király elődei a szigetet a premontreieknek adták. A kolostorhoz kapcsolt Szent Mihály prépostságot 1528-ig említik.

A kolostorhoz közel falu állott, a XIV. században Szent Pál falva néven említik. Az esztergomi érseknek vára volt a szigeten, az épület az Óbuda felé eső parton állt. A pesti parton épült a IV. Béla által ide telepített Szent János Vitézek (johanniták) nagy kiterjedésű vára, a mai Casino helyén. A ferencesek 1270-ben jelentek meg a szigeten.

A Domonkos-kolostor alapítása szorosan kapcsolódik Árpád-házi Szent Margithoz. IV. Béla 1241-ben a vesztett Sajó menti csata után előbb Felső-Ausztriába, majd a Split melletti Clissa várába menekült feleségével, a bizánci származású Laskaris Máriával együtt. Ott született 1242-ben leányuk, Margit. Magyarországra való visszatérte után a király leányát a veszprémi apácakolostorba adta. A gyermek 1252-ben költözött át 17 társával a számára alapított nyulak-szigeti kolostorba. IV. Béla király feleségével együtt sokszor látogatta meg leányát e kolostorban. Margit haláláig, 1271-ig itt élt.

A kolostor történetének vallásos jellegű forrásai közül a legkorábbi 1276-ban készült, Margit szentté avatási perének jegyzőkönyve, amely ugyan nem maradt fenn, de felhasználásával készült a XVI. század elején írt Margit-legenda. melyet a Széchényi Könyvtárban őriznek; írója Ráskai Lea apáca. Margit itteni sírjához 250 évig zarándokoltak. Az apácák 1540-ben elhagyták a szigetet. magukkal víve Boldog Margit földi maradványait is. 1541 és 1563 között Nagyváradon, 1563 és 1615 között Nagyszombaton éltek, majd 1615-től Pozsonyban telepedtek le, ahol a klarissza rendbe léptek át. II. József császár 1782-ben eltörölte a rendet. Boldog Margit Pestre hozott maradványai ekkor vesztek el. Margitot XII. Pius pápa avatta szentté 1943. július 13-án. 1914-ben egy vihar döntötte fa gyökerei között találták meg az apácazárda ép harangját, ennek kapcsán a Fővárosi Közmunkák Tanácsa ásatásokat végeztetett

Lux Kálmán 1923-ban, Lux Géza 1937-38-ban kutatott a kolostor romjai közt, mely teljesen nincs még feltárva. Ma látható részei: nyugati udvar, kápolna, királynői lakóház, torony, sekrestye, templom, kerengő, káptalanterem, konyha, fűtőház, ebédlő. kútház, laikusok ebédlője és a dolgozóterem.

Az országgyűlés a szigetet 1790-ben Sándor Lipót főhercegnek adományozta, aki II. Lipót negyedik fiaként mint nádor került Budára. Ő kezdte meg a szigetet schönbrunni mintára kiépíteni. Sándor főherceget öccse, József Antal János - József nádor - követte a palatinusi méltóságban. 1795-től ezt a tisztet fél évszázadon keresztül töltötte be. A magas műveltségű és kertkedveléséről is ismert főúr a szigetet nagyszabású terveivel jelentősen átalakította. Álmainak és vágyainak megvalósításához méltó munkatársra lelt a fiatal Tost Károly főkertész személyében. Utóbbi a schönbrunni neves kertészdinasztiából származott. 1810 körül, alig 20 évesen hazánkba kerülvén ízig-vérig magyarrá lett. Elévülhetetlen érdeme a sziget máig megmaradt, kiemelkedő szépségének a kimunkálása.

József nádor felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő számára a szigeten rendezett be nyaralót. 1814-ben a Napóleon elleni szövetség vezetői, I. Sándor cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos, I. Ferenc osztrák császár és magyar király itt találkoztak.

A szabadságharc után, 1849-ben felmerült a Duna szabályozása kapcsán a 3 sziget rendezése. A felső (Fürdő-) szigetet elkotorták, míg az alsó (Festő-) szigetet feltöltés révén a Margitszigethez csatolták. A sziget egészen 1901-ig csak hajón vagy csónakkal volt megközelíthető. A Margit hidat 1876-ban megnyitották ugyan, de a szigetre vezető szárnyhíd csak 1901-ben készült el. A sziget északi csúcsán a II. világháború alatt elkészült az Árpád híd, ezt 1950-ben kötötték össze a szigettel, csúcsát lényegesen meghosszabbítva

József nádornak eredetileg Püspökladányban voltak birtokai: ezeket cserélte el a piliscsabai uradalommal, amelyhez a Margitsziget is tartozott. 1847-ben halt meg. Tőle örökölte a nádorságot elsőszülött fia, István. 1848-49-ben a szabadságharc alatt a nádori méltóság megszűnt, szabaddá tették a szigetet. István főherceg halála után 1905-ig József Károly Lajos, a nádor fia birtokában volt a sziget. Nagy növényhonosítóként a Margitszigeten fenyőritkaságokat is ültetett 1871-ben, megépíttette a szigeti lóvasutat, mely utolsó útját 1928. április 10-én tette meg. A Festő-szigetet ő vette meg Buda városától és a Margitszigethez csatolta 1873-ban. Fiától, József Ágost főherceg, tábornagytól - József nádor ükunokájától - a magyar állam az 1908. évi XLVIII. törvény alapján vette meg a szigetet és átadta a Fővárosi Közmunkák Tanácsának. 1909. január 1-jén a Fővárosi Pénzalap tulajdonába került, mely megalapította a Szent Margitszigeti Gyógyfürdő Részvénytársaságot. Ez utóbbit német és francia tőkével hozták létre.

1882-től a sziget főkertésze Magyar György (1844-1923) volt. Ekkor a kereskedelmi kertészetben 1400 fajta rózsát termesztettek 16 000 példányban. Japánkert létesült. Magyar György 1909-ben ment nyugdíjba. Itt a szigeten született 1882-ben fia, Magyar Gyula (megh. 1945), az ismert dendrológus, növénynemesítő.

A sziklakerti hőforrásban helyezték el a Normafának nevezett bükkfa maradványait, amely megkövesedett állapotban ma is látható.

A sziklakert vízesését a Zsigmondy-forrás táplálja. 1911-ben nagyarányú kertészeti rendezésbe kezdtek, ennek hatására létesült a szigeten a vadaskert, a fácános és a Művész sétány.

A terület feltöltése (1870-től) árvízvédelmi célokat szolgált. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1921-ben a szigetre rendezési pályázatot írt ki. Petz Gyula tervét fogadták el. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a szigetet 1927-ben házi kezelésbe vette, mert fejlesztése csak így volt biztosítható. 1927 után a kertészetben nagyarányú munkák folytak. 60 000 m3 földet mozgattak meg, 60 holdon termőföldet terítettek el, 50 holdat füvesítettek, továbbá 6000 m hosszú és 6 m széles sétautat építettek; a pesti oldalon 150 kőrisfát, a budain 200 jegenyenyárt ültettek. Telepítettek ezenkívül 3000 különböző díszfát és 50 000 díszcserjét. A nagy virágellipszis a hajdani kereskedelmi kertészet helyére került, s 15 000 m2-t foglalt el. A rózsakertben a világ akkor ismert összes rózsafajtája megtalálható volt, 25 000-es tőszámmal. A sok virágágyban 250 000 tő növényt ültettek, kihelyeztek 3000 fészekodút és 20 madáretetőt.

A Margitsziget ma a főváros egyik legnagyobb közparkja, egyben Európa egyik legszebb dendrológiai parkja. Különleges nevezetessége, hogy itt található az első magyar kertművészeti emlék is, az 1251-ben már vízvezetékkel rendelkező domonkosrendi kolostorkert. A szigetet az 1929. évi XVI. tc. értelmében gyógyhellyé nyilvánították. A II. világháború a szigetet is alaposan megtépázta. A sérülések a túlélő fákon ma is jól felismerhetők: roncsolt törzseik 1-2 méter magasról hajtottak ki, s ezek a "hajtások" ma már közel félévszázadosak.

A Margit-sziget képzeleti rajza 1847-ből

Leprásokat gyógyítottak egykor a Margitszigeten?

Ártatlan nyuszik helyett gyógyíthatatlan leprások lepték el egykoron a mai Margitszigetet? Trogmayer Ottó nemzetközileg is elismert régész kutatásai szerint egy elírás, azaz betűhiba okozta azt a téves elnevezést – Nyulak-szigete -, ami a mai napig is közismert a magyar társadalomban.
Egy egészen különleges kutatás eredményeit írta le Trogmayer Ottó, a szegedi múzeum nyugalmazott igazgatója nemrég megjelent kötetében. A Múltbalátó – régészetünk nagy pillanatai című könyv a magyar föld őstörténetének főbb állomásairól, és a régészeti bizonyítékok fontosságáról kíván vázlatot adni. 350 ezer esztendőt karol át a könyv, természetesen önkényes tematikával. Többek között olvashatunk a Pitvaroson feltárt avar-kori temetőről, római kori leletekről vagy éppen Attila király sírjával kapcsolatos hiedelmekről is. A huszonhárom feltárás közül talán az egyik legérdekesebb kutatás a mai Margitszigethez kötődik.
Torgmayer Ottó szerint a sziget, mely telenként a befagyott Duna jegén is megközelíthető volt, feltehetőleg a leprások karanténja lehetett több száz évvel ezelőtt. A félelmetes fertőző betegség elleni védekezés egyik fajtájaként Európa-szerte hasonló vesztegzárakat alkalmaztak. A régész így gondolkodik: A leprások szigete latinul: insula leprorum. A nyúl latinul pedig lepus, melynek birtokos esete leporum, így amennyiben a másoló szerzetes csak egy betűt hagyott el a sziget nevéből megkaphatjuk a közismert elnevezést: insula leporum, azaz a nyulak szigete. Később pedig már kolostor, királyi nyaraló is épült a kedvező klímájú szigetre, melyet a bő sodrású Duna többször is elárasztott ugyan, de egyúttal védelmet is jelentett a hívatlanok szemei elől. A berendezkedett királyi udvarnak pedig már nem volt érdeke emlékezni a leprásokra, így fordulhatott elő, hogy a Nyulak-szigete kifejezés terjedt el.

forrás

A kiállítás három részből áll. Az első rész az Őskori Labirintus, ahova belépéskor titokzatos szívdobogást hallhatunk. Ebben a részben az európai és szibériai barlangművészet kiválasztott rajzainak hű másolatát tekinthetjük meg. A látvány feleleveníti az emberi lét őskori dramaturgiáját.
A következő rész a Történelmi Labirintus, ami a történelem nagyrészt magyar jele-netei közötti bolyongást teszi lehetővé a látogató számára. Az első terembe lépéskor sámándob hangja fogad, itt ugyanis a magyarok ősi vallásával, a sámánizmussal találko-zunk.
Továbbhaladva, a honfoglalás történetét, a csodaszarvas legen-dáját eleveníthetjük fel. Ezután Attila, az "Isten Ostora" kardjának legendájával ismerkedhe-tünk meg, majd Árpád és Szent István nevéhez fűződő első történelmi eseményeinkkel találkozhatunk.
A Tatár folyosó a magyarországi tatárjárás rövid, de csaknem végzetes ese-ményeit mutatja be. Az ezt követő reneszánsz sziklacsarnok az egyik legszebb és legkülönlegesebb része a múzeumnak, itt ugyanis egy Mátyás korabeli kút jeleníti meg a reneszánsz életérzést, amiből valódi bor folyik.
A történelmi labirintus utolsó terme a mohácsi vészt ismerteti. A harmadik rész a Más-világi Labirintus, ami egy 40 millió éves civilizációt tár fel a képzelet és a valóság határán.

Az ötlet onnan származott, hogy a barlangrendszer feltárása során találtak egy lábnyomot, amiről a kutatások során sem lehetett bebizonyítani, hogy emberi. A régészek a mai napig nagy valószínűséggel állítják, hogy a lábnyom másvilági.
A máig is működő sziklakórházat még nem nyitották meg a nyilvá-nosság előtt, de a kíváncsibb érdeklődők betekintést nyerhetnek termeibe, ha megnézik az Underworld című filmet, amit nemrég forgattak Budapesten. Néhány képkocka erejéig ugyanis látható benne a sziklakórház.
A labirintus 9.30-17.30-ig látogatható, 18.00-19.30-ig pedig olaj-lámpás túrára jelentkezhetnek az érdeklődők.
A bátrabbak ezen kívül 20.00-tól előzetes bejelentkezés alapján igény-be vehetik a személyes labirintus szolgáltatást. Ennek keretében teljes sötétségben, néha felcsendülő zene mellett egy fonal segítségével bo-lyonghat az ember az útvesztőben. Célja, hogy legyen egy hely a fővárosban, ahol csend van, egyedül lehetünk a gondolatainkkal és meg-kereshetjük az utunkat.

L. Nati

Budavári Labirintus
I. ker. Úri utca 9.
lejárat

Budavári Labirintus

Egy barokk ház emeletes pincéjén át vezet az út a Budavári Labirintusba.
A barlangrendszer 1200 m hosszú szakaszát járhatjuk be,
közben magyar történeti gyűjteményt és más kiállításokat tekinthetünk meg.

A várhegy barlangjainak kialakulása

A várhegy fő alkotótömege a budai márga. Ez az agyaghoz hasonló anyag jó teherbírású, víz hatására azonban elveszti állékony-ságát, teherbírása a negyedére csökken.
A hegy kopását egy 7-12 méter vastag mészkőpaplan akadályozza meg. Ez a mészkő néhol tömör, de több helyen repedések keletkeztek benne, amiken keresztül víz tört fel és üregeket, fülkéket alakított ki a mészkő és a márga határán. A vastag márgán azonban már nem volt képes átfolyni, ezért a várlejtő oldalában vájt utat magának. Így keletkeztek a még ma is meglévő források ősei. A víz üregképző hatása pedig kialakította a világviszonylatban is ritka mésztufa barlangokat.
barlangrendszer és az ember
Ezeket az üregeket már a Várhegyen lakó ősember, a "Budai Ősvadász" is ismerte. Ezt azok a leletek, kőszerszámok és csontok bizonyítják, amit Kadic Ottokár, a várbarlangokat legjobban ismerő barlangász talált a '30-as években.
A tatárjárás előtt itt élő emberek a barlangban található vizet használták kürtőket nyitva felettük.
A tatárjárás után, IV. Béla idejében, a barlangokban található tavacskák még ostrom idején is iható vizet szolgáltak. Az emberek a pincékben tárolták élelmiszereiket, boroshordói-kat, rejtegették értékeiket. A barlangokat az emberek összekötötték egymással, tűzvész, háborúk, ostromok esetén menedékként szolgáltak.

A védők pedig a barlangok oldalából kitörve támadtak az ostromlókra. Amikor a törökök elfoglalták a Budai Várat, azt rebesgették, hogy néhány budai pasa a mélyben falaztatta el háremhölgyeit, ahol gyakran húzták meg magukat rablók, bűnözők, pásztoróráikat töltő párocs-kák is.
A 19. század végén következtek be az első útbeszakadások, ami miatt sok barlangot betömtek törmelékkel és földdel.
Kadic Ottokár 1931-ben kezdte el a barlangok szakmai kutatását, ami során megállapította, hogy a természetes mésztufaüregek a világ legritkább barlangjai közé tartoznak.

A barlangrendszer először 1935-től volt látogatható a nyilvánosság számára, de a háború kitörésével megszüntették az idegenforgalmat és a járatok bizonyos részeiből lég-védelmi óvóhelyet építettek. Így alakult ki az ún. Nagy labirintus és ekkor épült a máig is működőképes sziklakór-ház, ami a háború vége felé valóságos halálgyárrá vált. A fertőtlenítőszerek hiánya és a nyirkos levegőben megtelepedett baktériumok miatt a nyílt sebekkel érkező betegek-nek szinte semmi esélyük nem volt a túlélésre.
A második világhábo-rú alatt a barlangrendszer ennek ellenére is - egyes adatok szerint - 4.000, mások szerint több mint 10.000 ember életét mentette meg. A hidegháború alatt a barlangrendszer nagy része titkos objektumnak számított. 1985-ben újra bekövetkezett útbeszakadások miatt a szükséges helyeket megerő-sítették, és ekkor vezették be a várban a forgalomkorlátozást is.
A nyolcvanas évek végén itt kapott helyet az első magyar panoptikum, amit azonban hamar be kellett zárni, ugyanis a viaszfigurák a magas páratartalom miatt rothadásnak indultak.