Margit híd A Világörökség területének északi határa az Y alakú Margit híd, amit Ernest Gouin és társa épített 1872-76 között. A szigeti szárnyhíd csak 1899-1900-ban épült. Ez volt a második pest-budai állandó Duna-híd. A Pesti oldalon a hídhoz fut le a Nagykörút második gyűrűjének palotasora. Jobbra látjuk az enyhe ívet rajzoló házak sorát. Íves a Margit híd is, hogy közelítsen IV. Béla lányának, a hajdani domonkos apácakolostor lakójának a nevét őrző Margitszigethez, s ne csak a két partot kösse össze egymással, de a városnak ezt a kirándulóhelyét is megközelíthetővé tegye. A budai oldalon a Rózsadomb aljához érkezik a híd. Az 1870-ben elhatározott két új híd közül először az északi épülhetett meg. 1871 áprilisában a minisztérium kiírta a híd építésére a pályázatot. A híd a kiírás szerint is gyakorlatilag három részből állt: a Budát és Pestet a szigettel összekötő részből, valamint a szigeti szárnyhídból. 46 pályázat érkezett, sok közülük Európa vezető mérnöki irodáiból, és végül Ernest Guin párizsi mérnök nyert. 1872 végén megkezdték a hídfők alapozását. A munka francia mesterek vezetésével, francia alapanyagból, francia díszítőelemekkel folyt. A kandelábereket a híres Durene cég szállította, a ma már hiányzó szobordíszeket Thabard párizsi mester. Az erdeti szerkezetből azonban mára csak a szigeti lejáró maradt - amivel együtt kereken 670 méter a híd pályahossza. A mindig jelentős forgalomnak kitett hidat ugyanis 1935-37 között átépítették. Különösen a fakockákkal burkolt úttest igénybevétele volt nagy, ezt 1920-ban beépített kőkocka burkolat váltotta. A járműforgalom növekedése azonban az 1930-as évekre a hídszerkezetet megviselte, és szükségessé vált a híd kiszélesítése is.

Az átépítés terveit Dr. Mihailich Győző, a Műegyetem tanára készítette. Az átépítés során a teljes vasszerkezetet kicserélték, a pilléreket dél felé 1,40 méterrel kiszélesítették, a kocsipálya több mint öt méterel szélesebb lett, a síneket pedig az útpálya közepére helyezték. Ekkor épültek a híd közepére helyezett villamosmegállókhoz az aluljárók. Korszerűsítették a világítást is. A II. világháború vége felé, 1944. november 4-én az aláaknázott Margit híd baleset folytán felrobbant. A háború után 1946-ban pontohíd épült helyette, amit a köznyelv Mancinak nevezett el. A legújabb, ma is álló, és minden elődjénél szélesebb Margit híd végül 1948. augusztus 1-jére készült el.

Előtte a folyam, az új híd, Még rajta zászlók lengenek: Ma szentelé fel a komoly hit S vidám zenével körmenet Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet. (Arany János: Híd-avatás 1877) Francia ízlés szerint épült a Margit híd Egyetlen átkelő már nem bírta el a világvárossá növekvő Budapest forgalmát A Lánchíd építői álmukban sem gondolták volna, hogy a fővárosnak már húszegynéhány év múlva új hidakra lesz szüksége. A kereskedelem azonban olyan dinamikusan fejlődött, hogy mindennaposak lettek a forgalmi dugók, a teherszállítás pedig komolyan veszélyeztette a híd állagát. Az 1870-es törvényben elhatározott két új híd építését nem lehetett tovább halogatni, így miután a Lánchídtársulat monopóliumát az állam kivásárolta - a szerződés szerint a Lánchídtól egy mérföldre nem lehetett hidat építeni - elhárult az összes akadály, és 1876. április 30-án átadták a forgalomnak Budapest második közúti hídját, melyet Szent Margitról neveztek el.

A budai Déli vasút indóházába, a mai Déli pályaudvarra érkező és a pesti oldalra tartó szállítmányok éppúgy a Lánchídon vonultak át, mint az Alföldről a Császári és Királyi Vasúti indóházba, vagyis a Nyugatiba érkező és Bécsbe, Triesztbe továbbinduló szállítmányok. 1871-ben csaknem tizenegymillió gyalogos és több mint egymillió szállító jármű, egészen pontosan 930 131 könnyű és 319 972 terhes szekér kelt át a Lánchídon, többek között 476 000 akó szeszes itallal. Áthajtottak még a hídon 18 694 felnőtt marhát és malacot, továbbá 45 401 fiatal és aprójószágot, s mindez a percenként átlagosan 35 személlyel és 5 kocsival hihetetlen forgalmat jelentett akkoriban. A Lánchíd nem is bírta a terhelést, bár a láncok és a pillérek erősek voltak, de a híd öntöttvas keresztgerendái közül több már eltört, cseréjük halaszthatatlanná vált. Ez azonban azzal járt volna, hogy a két város közötti forgalmat hat teljes hétre leállítják. Sürgetővé vált tehát a törvényben megszavazott új híd építése. De hol épüljön a híd? A térképre tekintve mindenki előtt világossá vált, hogy a két híd közül az egyiket a Lánchíd fölött, a másikat alatta kell megépíteni. A közvélemény egyértelműen a felsőnek mielőbbi a megépítését támogatta. Mellette szólt, hogy a Margit-sziget alsó csücskénél a Dunát átszelő híd úgyszólván közvetlen kapcsolatot teremthetett a két pályaudvar között. A Délibe tartó szekerek amúgy is hagyományosan, északról kerülték meg a Várhegyet, és a régi budai országutat használva a mai Moszkva tér helyén lévő Christen-féle téglavető mellett - olykor a Várhegy tövében lévő Vadember kocsmát érintve - érték el a Vérmezőt. Az óbudai gyáraknak és a Lipótvárosnak a túlparttal létrejövő összeköttetése mellett fontos szempont volt, hogy Pestnek és Budának összeköttetése lesz így a főváros kedvelt pihenőhelyével, a Margit-szigettel.

1871 áprilisában a minisztérium kiírta a híd építésére a pályázatot, amelyen indulhattak, "kik a hídnak a bemutatandó tervek szerinti kiépítésére akarnak vállalkozni, és olyak is, kik csupán a híd tervezetének elkészítésére szorítkoznak". A benyújtott terveknek alaprajzot, a szükséges hossz- és keresztszelvényeket, s mindenekelőtt költségvetést kellett tartalmazniuk. A híd eleve a mai tört vonalvezetéssel szerepelt a kiírásban, gyakorlatilag három részből állt, a Budát és Pestet a szigettel összekötő részből - melyeknek 156° 58' 28" szögben kellett egymással találkozniuk -, valamint a szigeti szárnyhídból. A műszaki feltételek mellett "a hídterv készítésénél végre az is legyen irányadó, hogy e híd az ország fővárosában álland, hogy helyénél fogva a díszteljes Lánczhíddal szükségképp fog egybehasonlíttatni" Mindazonáltal a tervezőt a könnyelműségtől óva hozzátették: "egyébiránt az arra való törekvésben, hogy e híd nemcsak szilárd, hanem szép is legyen, nem szabad a szintén megkívánt takarékosságot szem elől téveszteni". Az eredeti határidő október volt, ezt azonban decemberig meghosszabbították, aminek eredménye nem maradt el, összesen 46 pályázat érkezett, sok közülük Európa vezető mérnöki irodáiból. Első körben a tizenkét tagú zsűri, közöttük Steindl Imrével és Reitter Ferenccel, kiválasztotta azt a tizenhetet, amely minden pályázati szempontnak megfelelt, majd leszűkítették ezt a legjobb hatra, míg végül felszállt a füst: a kereken egyezer darab tízfrankost Guin Ernő párizsi mérnök nyerte. Fontos különbség a mai pályázati gyakorlathoz képest, hogy a többi pályamunkát a minisztérium nem lenyúlta, hanem az arra érdemeseket megvásárolta.

A nyertes tervezővel azonnal sürgős tárgyalásokat kezdtek, mivel a Lánchíd kezdett annyira megroppanni, hogy a minisztérium már mentesítő gőzösök beállítását fontolgatta. A kivitelezést ezért a Guin által képviselt Société de Construction des Batignolles francia cégre bízták, és az országgyűlés utólagos jóváhagyását remélve 1872 végén megkezdték a hídfők alapozását. Az eredeti tervekhez képest sok minden változott. A villamoskapcsolat miatt szélesebb hidat készítettek, a Duna-szabályozás a szigetnél két azonos méretű ágat alakított ki, ez az új híd külső képének is jót tett. Maga az építkezés megfelelő ütemben haladt a francia mesterek vezetésével, francia alapanyagból, francia díszítőelemekkel. A korabeli lapok azon álmélkodtak, hogy a cég Párizs környéki vashámorából az alapanyag úgy került Budapestre, hogy közben egyszer sem kellett átrakodni. A kandelábereket a híres Durene cég szállította, a ma már szintén hiányzó szobordíszek Thabard párizsi mester vésője alól kerültek ki. "A gyönyörű építmény minden részén szembetűnő a francia csín és ízlés" - harangozta be a hídavatást a Magyarország és a Nagyvilág tudósítója. Az 1876. április 30-i átadáson József főherceg mellett ott volt Péchy Tamás közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Perczel Béla igazságügy-miniszter, Trefort Ágoston kultuszminiszter is. Ráth Károly főpolgármester természetesen az uralkodónak mondott először köszönetet. Arról beszélt: sokan luxusnak tartják, hogy Budapestnek két hídja is legyen, de az idő hamarosan bebizonyítja, hogy az új híd nem a luxus, hanem az ipar és kereskedelem útja lesz majd. Szatucsek Zoltán (= Népszabadság, 2001. április 30. 28 p.)

Átépítés 1929-30-ban el is határozták az átépítést, de a gazdasági válság miatt a tényleges munkák csak 1935-ben kezdődtek el. A terveket Dr. Mihailich Győző, a Műegyetem tanára készítette el. Még abban az évben megkezdődtek a munkálatok Újvári Pál és Zimányi István mérnökök irányításával. Mivel a Margit-híd nagyon fontos közlekedési kapocs Pest és Buda között, az építkezést úgy kellett megszervezni, hogy a forgalmat biztosítani lehessen a két városrész között, így a hidat nem zárták le. Az átépítés során a teljes vasszerkezetet kicserélték, a pilléreket dél felé 1,40 méterrel kiszélesítették, a kocsipálya szélességét 11,05 m-ről 16,80 m-re növelték, a híd korlátok közötti szélessége 20,30 m lett. A síneket az útpálya közepére helyezték, az úttestet ismét fakockákkal burkolták, a járdák fapadlóját vasbetonnal helyettesítették. A híd közepére helyezett villamosmegállókhoz aluljárókat építettek. Korszerűsítették a híd világítását is. Az átépítés 1937 novemberében fejeződött be.

A főváros a felújítás leendő tanulmánytervétől várja a szakmai javaslatokat Kálmán Attila, 2005. július 5. 00:00 Nemcsak kivitelezhető, de tervek is készültek már a Margit híd pontonátkelővel való helyettesítésére. A hídfelújítás ideje alatt a közlekedés biztosításának egy lehetséges módjának vázlata csaknem egy éve hever a fővárosi illetékesek asztalán. Szakemberek tavaly szeptemberben juttatták el a főváros közlekedési ügyosztályának azt az elképzelésüket, amellyel lehetőség lenne arra, hogy a Margit híd várhatóan két évig tartó felújítása alatt se kelljen szüneteltetni az autófogalmat a két part között. Tehát nemcsak a tömegközlekedés maradna folyamatos, hanem attól sem kellene rettegni, hogyan birkózik meg Budapest úthálózata a kieső Margit hídon naponta áthaladó óriási mennyiségű személygépkocsival. Habár első hallásra Vajda Pál főpolgármester-helyettes - leginkább a hajózhatóság szempontjából - azonnal elvetette a lapunkban néhány hete vázolt lehetőséget, a tervet részleteiben is ismertette a Népszabadsággal Maczonka Mátyás ötletgazda, egy szakcég ügyvezetője. Léptékeiben ugyan nagy volumenű egy dunai pontonhíd építése, de kellő előkészítéssel, tervezéssel, a feladatok összehangolásával egy hét alatt kivitelezhető, a szükséges rakparti levezetésekkel együtt - mondta el Maczonka Mátyás. Ha tehát 2007-2008-ban elkezdik a Margit híd felújítását, most még elegendő idő van arra, hogy a várható forgalmi káoszt a lehető legkisebbre csökkentsék. A főváros eközben most újra az M0-ás leendő északi hídjától várja a forgalomcsillapítást, noha annak átadása - mint azt hírül adtuk - hivatalos becslések szerint is legalább egy évet késik 2006 decemberéhez képest. Ráadásul egyes vélemények szerint - helyzetéből adódóan - nem feltétlenül oldja meg a Margit híd kiesését.

A pontonhidas megoldásnak köszönhetően négy szakaszban történhetne meg a híd felújítása, melyet megelőzne a villamosvágányok rekonstrukciója. A ponton két "részletben", először a Margitsziget és a budai rakpart, majd a következő évben a Margitsziget és a pesti rakpart között nyújtana kétsávos, egyirányú közlekedést a 3,5 tonnánál könnyebb gépjárműveknek. Ezalatt a BKV járművei folyamatosan használhatnák a nagy hidat. Műszakilag egyszerű a válasz arra a kérdésre is, az autósok hogyan juthatnak le a pontonhídra. A margitszigeti lehajtónál egy úgynevezett kerengő épülne, hasonló, mint amilyen az északi szigetcsúcson, az Árpád hídnál található. Lényegében egy 360 fokos körfordulóval vezetnék le a forgalmat a déli csúcsra, az első ütemben a keleti Duna-ághoz. Innen kelhetnének át az autósok a folyón, a pontonhíd rakparti csatlakozása a Szépvölgyi útnál lenne, ahol "szintbe ér" az alsó rakpart. A következő évben a pesti rakpartról vezetne a pontonhíd a Margitszigetig. A rakpartokon ideiglenes terelésekkel szabályoznák a forgalmat. - A leendő forgalomtechnikai megoldások elkészítése a szakma feladata - reagált lapunknak az ötletre Vajda Pál. Ami biztos, júliusban írják ki a felújítás tanulmánytervének pályázatát, következésképp a győztesnek kell majd kidolgoznia - sok más mellett - a forgalom megoldására vonatkozó elképzeléseket. A pontonhíd csak egy a sok lehetőség közül, ám valószínűleg akkor is csak úgy jöhet szóba, ha a Margit híd felújítását mégis megkezdenék az M0-ás új északi átkelőjének 2007 végére tervezett átadása előtt. Mivel a vízi közlekedés folyamatos lenne, a hajózási felügyelet elvben nem támaszt akadályt a pontonhíddal szemben, erről szóban biztosították az ötletgazdákat. Utóbbiak szerint az átmeneti időszakban a "kieső, holt" Duna-ágban sport- és kulturális rendezvényeket lehetne szervezni. A korabeli stílushoz, műemléki jelleghez igazodó szigeti kerengő pedig akár végleg maradhatna, s ott kulturális, kiállítási lehetőséget lehetne kialakítani

Mihailich Győző (1877-1966) Kherndl Antal mellett kezdte műegyetemi oktató munkáját. A hídépítéstan, a vasbeton szerkezetek nemzetközi hírű művelője volt. Meghatározó szerepe volt a vasbeton hazai elterjedésében. Az 1939-ben létrejött Mérnöki Továbbképző Intézet első igazgatója. Vendl Aladár (1886-1971) az ásványtan, geológia nemzetközi elismertségű tudósa volt. Ő indította el hazánkban a laza üledékes kőzetek vizsgálatát. Jelentős hidrogeológiai vizsgálatokat is folytatott.

ÉRDEMES MEGNÉZNI

Adatok Tervező:Ernest Gouin Összhossz:613 m Támaszközök:2x(73,5+82,7+87,9) Szélesség:25,4 m Szigeti szárnyhíd:70 m / 12 m / 520 t / 1900 Forgalmi sávok:2x2 - közúti;2 villamos;2 - gyalogj.;0 - kerékp Súly:5200 t acél szerkezet teherbírás-korlátozás:nincs Építés kezdete:1872 Átadás::1876 április 30. Lóvasút:1879 június 21. Villamos:1896 július 20. Autóbuszközl.:1927 aug. 20. Átépítve:1935 Felrobbantva:1944.11.04.;45 01.18. Újjáépítve:1948. augusztus 1. Felújítások: 1978:Új BKV pályaszerkezet, szigetelés,burkolat, felületvédelem 1993-94:Járdajavítás, új kopóréteg Utolsó felülvizsg.:1990

A Gellért Szálló kései szecessziós stílusban épült 1918-ban Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr és Sterk Izidor tervei szerint. A szállodával egybeépített gyógyfürdő, uszoda és strand Budapest egyik legszebb fürdője. A hegy tövében épült szecessziós szálloda és gyógyfürdő komoly előzményekkel bír: az első híradások az itt lévő gyógyforrásról a XIII. századból származnak. A középkorban kórház, a törökök idejében fürdő épült itt. A mai fürdő a II.világháború alatt, 1945-ben megrongálódott, de rekonstruálták és modernizálták, külsejének eredetei értékeit megőrizték. A jellegzetes keleti kúpos formájú tornyok, a mozgalmas homlokzat, amelynek erkélykorlátait lant- és madármotívumok díszítik, messziről vonzza a tekintetet. A szálloda belsejében kevésbé, de a fürdőben csaknem mendenütt fennmaradt az eredeti szecessziós berendezés, művészi mozaikokkal, színes üvegablakokkal és szobrokkal. A szálloda recepciójától induló lépcső dísze a Stanisits Bozó tervei alapján 1993-ban készült üvegablak. A régi magyar regében szereplő Csodaszarvast keresőket ábrázolja

A középkorban még a Gellért-hegy egy természetes, hatalmas üregében működött a közfürdő, amelyet a törökök a beszédes Purgatórium néven említettek. Vizének csodálatos gyógyító erőt tulajdonítottak. A csodálatos - magyaros és keleties elemekben egyaránt gazdag - szecessziós épület egyszerre játékos és monumentális. A szálló és a fürdő eleganciája, varázsa, már-már buja formavilága különleges hangulatban egyesül. A szecesszióra jellemző módon valóságos iparművészeti mestermű a legapróbb részlet is. A Gellért-fürdő legnagyobb ékessége több mint hétszáz négyzetméteres, egyszerre antikizáló és keleties hangulatú fürdőcsarnoka. A termálfürdő részleg pedig a török fürdők világát idézi varázsos, dús dekorációjával. A húszas évek végén létesült nyitott terület eleganciájával a két világháború közti nagypolgári világot idézi. A Gellért-hegy villakoszorúja övezte strand karnyújtásnyira fekszik Budapest szívétől: elhelyezkedése páratlan.

 

A Citadella erődítményét Ferencz József építtette 1851-ben, hogy ágyúival innen sakkban tarthassa a rebellis kettős várost. A Zita Emánuel, Kasselik Ferenc által tervezett épület ma kirándulóhely.

Valójában a Citadella már keletkezésekor sem teljesítette a modern hadviselési követelményeket, és inkább csak a magyarok elrettentésére szolgált a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter magas falú erődítmény. 60 ágyút állították ide.
A Habsburgokkal való kiegyezés után a magyarok a Citadella lerombolását követelték, de a helyőrség csak 1897-ben vonult ki, és ekkor jelképesen megrongálták a főkaput. Az 1960-as években sok vita után határozták el a turistaközponttá alakítását. A teraszokról és a Citadella falairól gyönyörű kilátás nyílik a városra.

A fővárosi közgyűlés 1894. III. 21-én indítványozta a budapesti szobor felállítását - és emellett az országos temetést, síremlék felállítását, a Hatvani utca átkeresztelését Kossuth Lajos utcává. Ezt el is fogadták és 1894. március 30-án az utcatáblákat már ki is szegezték, és a gyűjtésre megalakult az országos szoborbizottság is. A pályázatot 1903-ban írták ki a szoborra, melyre 12 pályamű érkezett be, a legsikerültebb Margó, Róna, Kallós és Horvay terve volt, de el nem fogadták. 1906-ban újabb pályázatot írtak ki, amit Horvay János nyert meg. Szobra 1914-re már elkészült volna, de kitört az első világháború, így a munka 1927-ig elhúzódott. Horvay alkotásán széles mészkő talapzaton állt Kossuth Lajos (akit magvetőként ábrázolt) és az első felelős minisztérium 8 tagjának szobra. A carrarai márványból készült szobrok körülbelül 3 méter magasak voltak. A nyolc miniszter a következő volt: Batthyány Lajos gróf miniszterelnök és Szemere Bertalan belügyminiszter, Deák Ferenc igazságügy- és Mészáros Lázár honvédelmi miniszter, Széchenyi István gróf közmunka- és kereskedelmi miniszter, Eötvös József báró nevelésügyi miniszter, Klauzál Gábor ipar- és földművelésügyi és Eszterházy Pál herceg a király személye körüli és külügyminiszter. A mögöttük húzódó magas kőfal túloldalán népmozgalmi dombormű volt: búcsú a feleségtől és gyermektől, egy kitörő lelkesedésű férfi és egy ifjú dobos, harci lobogót hordozó öreg, felnőtt fiával harcra kész és már egy vérrel áldozó sebesült katona. Ezt az emlékművet 1952-ben lebontották, és először a Mező Imre úti temetőbe, majd Dombóvárra került, ahol sokáig hevert széjjelszedett állapotban, majd 1972-ben egy-két alakos egységekre széjjelbontva, és a domborművet is külön felállítva a Béke parkban helyezték el.

A lebontott Horvay-féle Kossuth-szobor helyett 1951-ben új emlékmű felállítását határozták el, ami 1952-ben meg is történt. Kossuth alakját Kisfaludi Strobl Zsigmond a mellékalakokat Kocsis András és Ungvári Lajos mintázták. A balatonalmádi vöröskőből készült talapzat mintegy 15 méter hosszú. Kossuth Lajos álló bronzalakja mintegy 5 méter magas, és a mellékalakok (parasztasszony gyerekkel, levett süvegű paraszt, katona, munkás fegyverrel, diák karddal, csikós bő gatyában fegyverrel) bronzszobra is közel 4 méteres.

 

Kossuth Lajos (Monok, 1802. szept. 19. - Torino, 1894. március 20.) államférfi Kossuth László és Wéber Karolina gyermekeként protestáns, függetlenségi hagyományokat őrző köznemesi-értelmiségi családba született, szülőháza ma emlékmúzeum. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és a sárospataki főiskolán végezte, 1823-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten, némi gyakorlat után Sátoraljaújhely városi ügyvésszé fogadta. 1832-től 36-ig szerkesztette a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat. Tevékenysége miatt 1837. május 5-én letartóztatták, 1840-ben az országgyűlés nyomására nyerte vissza szabadságát. Ezután jelentette meg a Pesti Hírlapot, amelyben fellépett a feudális kiváltságok ellen, és polgári szabadságjogokat, az ország alkotmányos függetlenségét követelte. Nem vette azonban figyelembe a nemzetiségek követeléseit; ezért összeütközésbe került Széchenyi Istvánnal. 1844 derekán a kormányzat eltávolította a Pesti Hírlaptól. Ő szervezte meg az első hazai Iparműkiállítást, kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel az országra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek. Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozatot. Az utolsó rendi országgyűlésen (1847) Pest megye követévé választották. 1848-ban döntő szerepe volt az áprilisi törvények megfogalmazásában és megszavaztatásában. Kossuth volt az első felelős magyar minisztérium pénzügyminisztere. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A Magyarország különállását és területi egységét semmibevevő alkotmányra válaszul 1849. április 14-én javasolta a Habsburg-ház trónfosztását, amit az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kossuthot kormányzó elnökké választották.

1848-ban döntő szerepe volt az áprilisi törvények megfogalmazásában és megszavaztatásában. Kossuth volt az első felelős magyar minisztérium pénzügyminisztere. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A Magyarország különállását és területi egységét semmibevevő alkotmányra válaszul 1849. április 14-én javasolta a Habsburg-ház trónfosztását, amit az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kossuthot kormányzó elnökké választották. A világosi fegyverletétel után emigrált, Angliában és Amerikában népszerűsítette a független polgári Magyarország ügyét, majd halálig turini (Torino) remeteségben élt. Ott dolgozta ki a Duna-konföderációjára vonatkozó terveit is. Hazaküldött leveleiben intett a nemzeti érdekek következetesebb védelmére, a demokratikus törekvések támogatására. 1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami felháborodást váltott ki; a városok és községek hosszú sora díszpolgárrá választotta. Budapesti temetése a megrendült nemzet gyászünnepe volt, síremléke a Kerepesi temetőben áll.

Kossuth Lajos mauzóleumát Gerster Kálmán építette eklektikus stílusban 1903-1909 között. A szobrokat - az oroszlánt legyőző géniuszt, a koronás nőalakot, a bejárat melletti oroszlánokat - Stróbl Alajos mintázta. A kupolás belső tér közepén áll Kossuth Lajos díszes szarkofágja, kétoldalt a falfülkékben családtagjai nyugszanak, köztük két politikus fia. A kupolát borító mozaikot Róth Miksa készítette Kölber Dezső kartonja alapján. Az 1848/49-es szabadságharcosok sírkertje veszi körül a mauzóleumot, amelyet Kossuth Lajos földi maradványainak hazahozatalát követően építettek. Építésze a mauzóleum mögött nyugszik a 39. parcellában.

Kossuth Lajos Emlékmúzeum, Monok A ház északi udvari szobájában született Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én. A múzeum az életpályájából az indulást és az emigrációban eltöltött éveket részletezi. A bemutatón számos Kossuth-relikvia látható. Kossuth monoki szülőházában 1949-ben nyílt először kiállítás a szabadságharc bukásának 100., Kossuth halálának 55. évfordulóján. Az emlékmúzeumot 1963-ban nyilvánították a Magyar Nemzeti Múzeum intézményévé, akkortól a hazai Kossuth-kultusz ápolásának egyik központja. A ma látható kiállítás 1994-ben, Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján nyílt meg. Az épület hat termén végighaladva Kossuth Lajos életútjával ismerkedhet meg a látogató. A kiállítás rendezői hangsúlyozottan jelenítették meg az életpálya zempléni vonatkozásait. Az újhelyi, az eperjesi és a sárospataki tanulóévek bemutatása után Kossuth közéleti szereplésére irányult a figyelem. Az 1830-as évekre Kossuth Zemplén politikai mozgalmában meghatározó személyiséggé vált. Innen egyenes út vezetett az országos politikai élet színpadára, melynek fő momentumai jól ismertek. Kevésbé ismertek viszont Kossuth emigrációs évei. A törökországi Sumen, majd a kisázsiai Kütahya után az Egyesült Államok volt a következő állomás. E látogatás - a magyar függetlenségi mozgalom propagálásán túl - az emigráció gazdasági alapjának megteremtését is szolgálta. Ekkor születtek - a numizmatikusok körében oly nagy becsben tartott - Kossuth-dollárok. 1852-től Anglia, majd az 1860-as évektől Olaszország adott otthont Kossuthnak, aki reménykedett az európai politikai helyzet kedvezőre fordulásában, a magyar függetlenség kivívásában. Kossuth a kiegyezés után - miközben éberen figyelte a magyarországi eseményeket - emlékiratainak megírásába kezdett és természettudományi kutatásokat is folytatott. 1894. március 20-án hunyt el Turinban.

Arcvonásait gipszből készült halotti maszkja őrzi a kiállításon. Az igényesen installált, s imponáló tudományos alapossággal készült kiállítás bővelkedik Kossuthhoz kötődő tárgyakban - a családi bútordaraboktól a kormányzóelnöki díszkardig. A kiállítás befejező szakaszában megjelennek a Kossuth-kultuszt reprezentáló népművészeti, iparművészeti alkotások; poharak, tányérok, dísztárgyak. Ezeken egy nemzet szeretete, élő emlékezete és nosztalgiája tükröződik. A Kossuth Lajos Emlékmúzeum oldalszárnyában, Monok XX. század eleji paraszti lakáskultúráját bemutató kiállítás látható, az épület pincéjében pedig egy hegyaljai szőlősgazda pincéjének rekonstrukciója.

 

Kerepesi temető

A Kerepesi, hivatalosan Fiumei úti sírkert Budapest legrégebbi ma is használatban lévő keresztény temetője - egyben Európa egyik legnagyobb nemzeti panteonja. 1847-ben létesítették.


A Kerepesi temető neves magyar személyiségek nyughelyéül szolgál. Számos történelmi család és személyiség meuzóleumát is láthatjuk itt. Többek között itt nyugszik Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, de az itt nyugvó kiemelkedő személyek - tudósok, művészek, államférfiak - névsora és a művészi kivitelű síremlékek száma szinte beláthatatlan.
A Kerepesi temetőben temették el többek között Ady Endrét, József Attilát, Mikszáth Kálmánt, Móricz Zsigmondot, Blaha Lujzát, számos szobrászművészt, festőművészt, zeneszerzőt és kiváló építészt, például Stróbl Alajost, Lechner Ödönt, Hauszmann Alajost.

Külön parcellában temették el az 1949-ben koncepciós perekben halálra ítélt magyar kommunistákat, így például Rajk Lászlót.
Az 1950-es években a temetőt zárttá nyilvánították és főleg baloldali politikusokat temettek el állami pompával. 1993-ban ide temették Antall Józsefet, a kommunizmus utáni első demokratikusan választott kormány miniszterelnökét is.


A sírkertben működik a temetési kultúra Európában egyedülálló Kegyeleti Múzeuma.

(Alsórajk, 1884. júl. 1. - Budapest, 1975. aug. 14.) szobrász Az Iparművészeti Iskolán négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben Stróbl Alajos műtermében is dolgozott. Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult, hazatérése után a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait, a mestere Radnai Béla volt. Első jelentős kiállítása 1909-ben a budapesti Művészházban volt. Finale (1911) című hármas aktjával 1912-ben elnyerte a Rudics-díjat, és ennek köszönhetően itáliai, franciaországi és belgiumi tanulmányutakon vett részt. Nagy hatással volt művészetére a jeles német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikája, klasszikus fegyelme. Az I. világháborúban mint katona készített portrékat. Ekkoriban (1918) formázta meg Ijász című szobrát is; melyet előbb a Margitszigeten, majd 1929-ben a Városligetben állították fel. A két világháború között számtalan alkotást készített az apró porcelánfiguráktól az életnagyságú szobrokig (pl. nagykanizsai hősi emlékmű, Szent Imre herceg, Bp., 1930). Nagyon sok jeles személyiség portréját örökítette meg (Iványi Grünwald Béla, 1924; Györgyi Dénes, 1923; G. B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934; Erzsébet angol trónörökös, 1937). Ebben az időben járt Angliában, ahol mint szobrászművész is jelentőset alkotott (Hamilton tábornok szobra a skóciai Aberdeenben). Egyik legismertebb műve volt a Gellért-hegyen felállított Felszabadulási emlékmű (1947). 1952-ben mintázta meg a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd 1953-ban a Millenniumi emlékmű új Rákóczi- és Kossuth-figuráját. Már nyolcvanéves elmúlt, amikor felállították Egerben a Végvári vitézek (1968) című szoborkompozícióját. A hazai kiállítások mellett külföldi tárlatokon is bemutatkozott (1935-ben Londonban; 1955-56-ban Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Lvovban; 1958-ban Prágában; 1959-ben Pozsonyban).

Munkásságának elismeréseként Kossuth-díjat (1950, 1953) valamint kiváló művész (1952) címet is kapott. Több mint ötven alkotása áll Magyarország közterein. A Magyar Nemzeti Galéria, a zalaegerszegi Göcsej Múzeum és több külföldi gyűjtemény (British Museum, Ermitázs, Puskin Múzeum) őrzi műveit.

Kisfaludi Strobl Zsigmond 1927-ben került kapcsolatba a Herendi Manufaktúrával: ekkor kérte fel Gulden Gyula ügyvezető igazgató egy olyan, magyaros jellegű figura elkészítésére, amely porcelán-kivitelezésre is alkalmas. Így született meg 1928-ban a 38,5 cm magas Pengéjét vizsgáló huszár, illeszkedve ahhoz az 1920-30-as években követett művészeti irányzathoz, amely témáját a magyar nép életéből, illetve a keresztény vallásból merítette. A két világháború közötti időben a Manufaktúra művészeti vezetőinek (Telcs Ede, Richter Aladár és Hubay Andor) választása alapján számos ismert magyar iparművész kapott megbízást magyaros porcelánfigurák tervezésére, akik a kor ízlését követő darabjaikkal - a gazdasági világválság ellenére - biztosították a Manufaktúra sikeres működését. Ehhez a sikerhez nagyban hozzájárult Kisfaludi huszárfigurája is, amely - az 1933-ban elkészült 23,5 cm-es kicsinyített másával együtt - évről évre népszerűbb lett olyannyira, hogy mára a Manufaktúra egyik fénykorának - a 20-as, 30-as éveknek - szimbólumai közé nőtte ki magát.

 

 

 

 

"budapesti városképet szinte minden irányból uraló szobor az építménnyel együtt 40 méter magas. A pálmaágat két kezében magasra tartó nőalak, a szabadság géniuszának bronzszobra 14 méter magas, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.

Az 1989-es rendszerváltást követő átalakítás után az emlékművet "leegyszerűsítették", a mellékalak katonákat áthelyezték a szoborparkba, és új felirat került a talapzatra, mely új jelentést az együttesnek: "Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért".

 

Kisfaludi Strobl Zsigmond, Geraszimov szovjet festő és Jofan szovjet építész Felszabadulási emlékművét 1947-ben avatták fel. A katona-alakokat eltávolították, ma a központi nőalak "általános" Szabadság-szobor.

A Gellért-hegyet, sőt az egész város képét szinte minden irányból uraló szobor az építménnyel együtt 40 méter magas. Maga, a pálmaágat két kezében magasra tartó nőalak, a szabadság géniuszának bronzszobra 14 méter magas. Az eredeti emlékművön előtte géppisztolyos szovjet katona (6 méter magas, bronz), bal oldalán fáklyát vivő, lépő férfi, jobb oldalán sárkányölő férfi (mindkettő bronz) volt látható. Mögötte mintegy 3 méter magas kőkatona állt. Az utóbbi 1956-ban elpusztult, de újrafaragták. Az emlékművet a felirata szerint "A felszabadító szovjet hősök emlékére a hálás magyar nép" emelte. Feltüntették rajta az elesett szovjet katonák nevét is.
A rendszerváltozás az emlékművet is átalakította. A katonákat áthelyezték a szoborparkba, a talapzat doborműveit befalazták, a feliratokat levésték (a neveket tartalmazó táblákat máshol helyezték el). Csak az oldalsó mellékalakok maradtak a géniusz mellett. Új felirat ad új jelentést az együttesnek: Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért.

 

 

 

 

Forrás

A Gellért-hegy és a Várhegy közötti dombos terület nagy történelmi múlttal dicsekedhet, ma tágas park és néhány épület tanúskodik az egykor virágzó városka létéről.

Lakták kelták, rómaiak, s meleg vizű forrásai miatt a törökök fürdőket emeltek itt (a mai Rudas és Rác gyógyfürdőt). Együtt érkezett a törökökkel az első szerbek, s 1690 körül az etnikumot felfrissítő utolsó nemzedék. Ők adták török nevét is a negyednek: Tabán (Papucs). A rácok legtöbbje bőrt cserzett, papucsot varrt. Nagy becsben álló foglalkozások az igazhitű hivatalnokok s katonák körében! A XVII. századtól szerb, görög és cigány menekültek éltek kis utcáiban.

A XIX. század végére saját nyomorúságába fullad e reprezentatívnak sohasem számító városrész. De éppen régisége táplálja - legendákban testet öltő - romantikáját: mulatóházak tucatszám, kis, görbe, rosszul világított utcák, zárt kapuk és egymásnak szoruló házak. Budapest megsiratta szerelmes sétáinak Tabánját, mikor jó háromnegyed évszázada lebontották. Egy-két rangosabb épület maradt mindössze, mutatóban.


A Tabán alján a Várat a Dunaparttal összekötő árkádos, díszlépcsős teraszokat (Várkert) a XIX. század nagy építésze, Ybl Miklós tervezte. A Tabán ma rendszeres helyszíne szabadtéri fesztiváloknak, zenei eseményeknek, kerekes székkel is látogatható.

 

 

 

 

 

Destroying a house in old part of Budapest, named Tabán
date:	1933
country:	Magyarország
place:	Budapest
registration number:	Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye
filename:	00006667.tif

Destroying a part of old Budapest, named Tabán: Aranykacsa Street
date:	1932
country:	Magyarország
place:	Budapest
registration number:	Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye
filename:	00006457.tif

Destroying old part of Budapest, named Tabán
date:	1934
country:	Magyarország
place:	Budapest
registration number:	Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye
filename:	00006465.tif

Destroying of old part of Budapest, named Tabán date: 1932 country: Magyarország place: Budapest registration number: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteménye filename: 00006467.tif

Forrás

Díszkivilágítás, hogy még szebb legyen Budapest A közvilágításon kívül 1928-ban új szolgáltatást vezetett be A Budapesti Elektromos Művek: a díszkivilágítást. Ennek az volt a célja, hogy a főváros azon épületeit, szobrait és a városszépítést szolgáló egyéb művészi kivitelű műtárgyait, építményeit homlokzat- vagy szegélyvilágítással lássa el. Ettől persze a főváros illetékesei a turizmus fellendülését is várták, amihez a természeti és építészeti szépségekben bővelkedő budai Duna-part kiválónak látszott. Először a Halászbástya és a Mátyás-templom tornya úszott fényárban, méghozzá 1928. augusztus 28-án. (A hatalmas szerelési munka mindössze hat napig tartott, és már a harmadik napon próbavilágítást tartottak.) A siker óriási volt, így még ugyanabban az évben elkészült a Szent Gellért-szobor, majd 1929-ben a Citadella fényárvilágítása is.

Fényárvilágítás Az építmény körül elhelyezett nagyteljesítményű, izzólámpás, tükrös fényvetők "árasztották el" fénnyel a műemlékeket. A János-hegyi Erzsébet-kilátó díszvilágítása 1929-ben már másfajta eljárással készült. Itt úgynevezett szegélyvilágítást alkalmaztak, azaz az épület jellemző vonalainak hangsúlyozására 547 darab 40W-os izzólámpából álló füzéreket szereltek fel. Erzsébet királyné szobránál 1933-ban ismét újabb díszvilágítási rendszert vezettek be, a közvetett világítást. A fényt nem közvetlenül a megvilágítani kívánt műalkotásra, hanem az emlékművet körbefoglaló, kör alaprajzú csarnok kupolájára. Az innen visszaverődő szórt fény világította meg a szobrot. A kupola alatti párkányon elrejtve 22 darab 100W-os csőlámpát szereltek fel. 1933 1935 1937 Budapest díszvilágításának a kiépítése 1935-től egyre nagyobb lendületet kapott. Az esti látvány összhatását már tudatosan tervezték. Ekkor készült el a Millenniumi Emlékmű oszlopának, az Országháznak és a Királyi Várnak a díszvilágítása. A dunai panoráma kezdett egységessé, összehangolttá válni. A Lánchíd első, lámpafüzérekből álló díszkivilágítása 1937 májusára elkészült. A vasszerkezet kecses ívét a jobb és a baloldalon két-két lámpasor rajzolta ki. A két kapuzat külső és belső körvonalait, a párkányzat és az oromzat éleit szintén egy-egy lámpafüzér hangsúlyozta. A "lámpaszalag" hossza több mint két kilométeres volt. A 4204 darab lámpából álló díszvilágítás a korabeli Európában is párját ritkító, igazi szenzáció volt. A kivilágított Lánchíd ezáltal a főváros egyik szimbólumává vált.

Szent István halálának 900. évfordulóján nagyszabású ünnepségsorozat volt Magyarországon, ami a fővárosi díszvilágítás fejlesztésére is serkentőleg hatott. Főleg egyházi témájú szobrok és műemlékek díszvilágítása készült el, de kibővítették a Hősök tere világítását is. Bővült a Citadella díszvilágítása, fénybe borult a Szent Gellért-szobor alatti vízesés, és a Szent István-bazilika kupolája. A II. világháború előtti utolsó díszvilágítási munka az 1939-ben elkészült városligeti Vajdahunyadvár volt. Teljes sötétség után A Honvédelmi Minisztérium elsötétítési rendeleteinek megfelelően az Elektromos Művek 1941-től üzemen kívül helyezte a díszkivilágításokat. Budapest ostroma után azonban már 1945-ben néhány kisebb, főként szovjet emlékmű "kötelező" díszvilágítást kapott. Az első igazán jelentős esemény azonban az újjáépített lánchíd fényrendszere volt. A világítás művészi céljait és hatását tekintve erősen különbözött a háború előtti megoldástól. Eltekintettek a láncok ívének kivilágításától, csak a kapuzatokat mutatták be. A nagy teljesítményű, erős fény-árnyék hatást keltő súroló fényekkel a kapuzat világítása művészi hatást keltett. A párkányokon elhelyezett 192 darab lámpatesttel, és a pillérek megvilágításával a már csillogó víztükörrel is létrejött a kapcsolat. 1944

"Takarékos évek" Egy város lakóinak hangulata attól is függ, milyenek az esti fények. Akkor is ha az adott korban lehetőség szerint nem szívesen vannak az utcán az emberek. Az 1950-1966-ig terjedő időszakban a gazdasági nehézségek és a helytelenül értelmezett takarékossági szempontok nem kedveztek a díszvilágítás fejlődésének. A politikailag fontos szobrok, emlékművek megvilágításán kívül szinte csak az Országház díszvilágítása lehetett fontos. Tudatos látványépítés A hetvenes éveket bátran nevezhetjük a budapesti díszkivilágítás virágkorának. A tudatos, egymásra épülő fejlesztés, a gyors ütemű bővülés eredménye volt a dunai panoráma kiteljesedése, több kisebb városképi együttes, esti színfolt létrejötte. Budapest esti látványa újra világhírű lett. Először valósult meg az, hogy egy jelentős műemlék, a Mátyás-templom teljes tömegét kivilágították. 1965 1970 A fejlesztés csúcspontja 1970 tavasza volt, amikor elkészült a Budavári palota kivilágítása és a Lánchíd díszvilágításának korszerűsítése. A háború előtti megoldással ellentétben most a Vár teljes épületegyüttesét - beleértve a történelmi várfalakat és tornyokat is - megvilágították. A Lánchíd harmadik díszvilágításának tervezésekor egyesítették az előző két megoldás előnyeit. Az ívek füzérvilágítása mellett a kapuzatok és pillérek fényárvilágítása is megvalósult, így a híd minden műemléki értéke művészi megvilágításban lett látható.

Újabb kihívást jelentett a díszvilágításokat tervező művészeknek a belvárosi templom megvilágítása, hiszen itt alkalmaztak először színes lámpákat. A 15 különböző színű fémhalogén lámpa kipróbálása után a főhomlokzatot fehér fényű, míg a zöld toronysisakot speciális tallium- és indiumjodidot tartalmazó fémhalogénlámpákkal világították meg. A következő években új díszvilágítást kapott az Országház kupolája, majd a dunai homlokzat is. 1974 1981 Az óriási fejlesztéseknek a hetvenes évek végén jelentkező energiaválság vetett véget. Egyetlen kivételként a Hősök tere említhető, ugyanis az 1981-es építészeti felújítással együtt a díszvilágítását is átépítették. Bár a műtárgyak díszvilágítása a fővárosi közvilágításának költségvetéséből alig egy százalékot jelent, az akkor városvezetés látványos intézkedést akart hozni. Ez sikerült is. A díszvilágítási stop valóban látványos visszaesést hozott, de az energiafelhasználás helyett a turizmusban. Egy új fénykor kezdete A fejlesztés csak 1985-ben indult meg újra, méghozzá a Vajdahunyadvár új díszvilágításának kiépítésével. Ekkor készült először olyan változat, amely az épületegyüttes külső és belső homlokzatát egyaránt bemutatja. A nagynyomású nátriumlámpák bensőséges sárga hatásával, a fény-árnyék játékosságával, romantikus benyomást keltő, vonzó díszvilágítás létesült. A siker nem maradt el most sem, és ez elegendő volt ahhoz, hogy 1987-ben rekonstruálják a Szent Gellért-szobor díszvilágítását is. Az év nagy újdonsága azonban mégiscsak a Lánchíd új fényruhája volt.

Kedvelt kirándulóhely kellemes parkja és a kilátóteraszok által nyújtott gyönyörű panoráma miatt, de védett növények és barlangok is találhatók itt. A hegy nevezetességei egy-egy történelmi kor emlékei. Barlangjai közül védett az István-barlang és sziklakápolnája, valamint a Gellért- és a Rudas-fürdő forrásbarlangjai. Itt áll Szent Gellért püspök szobra, ami a pogány időket, valamint a Citadella, ami az 1848-49-es szabadságharc utáni Habsburg elnyomást idézi, a város fölött magasodó Szabadság-szobor pedig a II. világháború utáni korszakot képviseli. A Gellért-hegy nevét - a legenda szerint - az 1046-ban a pogány magyarok keze által innen letaszított Gellért püspökről kapta. A hírhedt gellérthegyi boszorkányok azonban fittyet hánytak a szent nevének, és még a XVII. században is itt tartották gyűléseiket - ha igaz...

A mende-mondák szerint egykor boszorkányok tanyája volt a hegy, ma talán innen nyílik a legszebb kilátás a városra. Nevét Gellért püspökről kapta, akihez a kereszténység elterjesztése fűződik Magyarországon. A hagyomány szerint hordóba zárva taszították le a hegyről a Dunába a kereszténység ellen lázadó pogány magyarok. A csúcsán épült Citadella teraszairól nemcsak az összképet élvezhetjük, de teleszkóppal is betekinthetünk a részletekbe. A Citadellát az 1848-49-es szabadságharc leverése után építették, a célból, hogy innen tartsák ”megfigyelés” alatt a várost. A város szinte minden pontjáról jól látható női alakot ábrázoló Szabadság szobrot 1947-ben állították fel, amely a náci uralom alóli felszabadulás emlékműve. (A Szabadság-szobor mellől 1992-ben lebontott szovjetkatona-szobor ma a budatétényi Szoborpark Múzeumban tekinthető meg.) Minden évben augusztus 20-án innen lövik fel az ünnepi tűzijáték rakétáit. A hegy északi lejtője Tabán néven vált ismerté. A 30-as évek végéig ez a rész sűrűn lakott volt, egymást érték a földszintes házak, amelyek közül jó néhány vendéglőként, vagy kocsmaként működött. 1933-ban közegészségügyi okokból lebontották a tabáni házakat. A régi tabáni hangulatot őrzi a Szarvas ház. Ma főleg télen, amint leesik az első hó, gyerekes családok keresik fel a Tabánt, hiszen kitűnő hely szánkózásra. Nyáron népzenei és rock koncerteknek is otthont ad. Mindenképpen érdemes megnézni a berlini fal két darabját, amelyeket itt állítottak fel. A Gellért hegy közvetlen közelében több gyógyfürdő is található: a Rác Fürdő, a Rudas Fürdő és a Gellért Fürdő a vele egybe épült szállodával, amely különösen szép látványt nyújt esténként a dísz

díszkivilágításnak köszönhetően. Szt Gellért szobor 1918.

Buda városképében, a főváros történelmében meghatározó szerepet játszik a Világörökség Listán is jegyzett Várhegy, amelyen a tatárjárás (1241) után jött létre az első állandó település. De vajon miért éppen a Várhegyen, hiszen a tőle délre fekvő Gellért-hegy ugyanúgy, sőt talán még jobban védhető magaslat? A Várhegy előnyei földtani, domborzati adottságaiban keresendők. (A budai Várhegy földtani metszete) A hegy lapos tetőszintje eleve alkalmas volt a megtelepedésre. Az igazi előnyök azonban az utcaszint alatt rejtőznek. A Várhegy felszínét az egykori hévforrások vízéből kivált, 10–15 m vastag forrásmészkő borítja. A forrás- vagy másik nevén édesvízi mészkőben képződött barlangi üregekbe a békés és háborús időkben egyaránt fontos pincéket mélyíthettek, a házak között átjárókat alakíthattak ki. A Várhegy alatti – részben mesterségesen kiépített – üregrendszer járatainak összhossza mintegy 10 kilométer! (Ebbe a forrásmészkő-rétegbe vájták a mai Várnegyed vendéglőit, illetve a Vár labirintusát is.) A forrásmészkő alatt pedig a Duna egykori szintjének emlékét őrző folyami kavics helyezkedik el. A kavicsrétegek természetes víztározóként biztosították a település ivóvízét. A budai Várhegyet éppen e sajátos földtani felépítése emelte ki a hegység különben hozzá hasonlóan meredek lejtőkkel övezett tagjai közül. A platón megtelepülőknek csupán a hegy alapkőzete, a meszes-agyagos budai márga okozott gondot. Az agyagos kőzetben ugyanis a meredek lejtők mentén gyakorta léptek fel csuszamlások. Ha valaki körülnéz a Várhegy alatt átvezető, 1857-ben elkészült Alagút krisztinavárosi bejáratánál, a meredek lejtőre épült lakóházak mögött téglából, betonból emelt támfalakat talál – ezek védik e telkeket a lejtőcsuszamlásoktól.

A Várhegy A Várhegyet, e házakkal telerakott, másfél kilométer hosszú, lapos sziklát úszó kőgályához szokás hasonlítani. Pedig első látásra maga a Várnegyed Nyugat-Európa épségben maradt középkori városrészeihez képest talán szegényesnek, provinciálisnak tűnhet. Néhány díszes palota mellett a legtöbb épület egyszerű, vakolt polgárház. Keskeny, mégis világos utcákat alkotnak, melyek mind az egykori kapuk felé tartanak, s közben a hegy alakját követve kanyarodnak. Egy váratlan, pusztító erejű mongol támadás után, a XIII. század közepén húzódtak fel a hegyre Buda első polgárai. Később a hegy déli végébe települt a királyi udvar - ekkor kezdődött a negyed virágzása. Buda a XV. században Európa egyik legjelentősebb városa lett, akkori lakossága 8000 főt számlálhatott. Megfordult itt sokfajta náció. "Olasz műveltségű főpapok élnek nyers katonaélethez szokott főurak mellett... Svájci polgári követek török uraknak adják a kilincset." - írta egy történész. Buda az 1541-ben kezdődött török uralom idején lassan pusztult, felszabadulásakor (1686-ban) pedig nem sok maradt belőle a 75 napos ágyúzás után. Az osztrák hatóságok 300 lakost számoltak össze a városban. Aztán újjáépült, az utcák nyomvonalát megtartva, de a valaha kétemeletes házak többsége már csak egyemeletesként. Barokk kisváros jött létre, vastag falak mögé rejtve a régebbi romokat. 1849-ben is ostromolták, megint újjáépült, aztán a magyar minisztériumok költöztek ide. S egy hosszú, nyugodt korszak után, 1945 januárjában ismét romhalmazzá lőtték. Kerek egy hónapig tartották magukat itt a teljesen körülzárt német csapatok. Ez volt a város történetének 31. (!) ostroma. A legutóbbi újjáépítés sokáig tartott, ezért például a korábban itt működő minisztériumok új épületbe költöztek, helyükön diákszálló, múzeum lett. Kitiltották az autókat; jelenleg csak az itt lakók, az itt dolgozók, valamint a Hilton Szálló vendégei és a taxik hajthatnak be. A Várba visszaköltözött a csend.

"Ha az épület több, egymás feletti réteget hord magán, valamely korábbi állapot kiszabadítása csak kivételes esetben jogosult, azzal a feltétellel, hogy az eltávolított részek csekély értéket képviselnek, míg a felszínre hozott mű nagy történeti, régészeti vagy esztétikai értékű dokumentumot jelent..." - rendelkezik a műemléki helyreállítást szabályozó ún. Velencei Charta. Példa erre egész Budavár. A romok eltakarításakor bukkant elő az a sok-sok középkori részlet, amelyet a helyreállításkor már nem falaztak vissza. A nyomokból biztosra vehető, hogy a falak mindenütt színesek voltak, fekete, fehér és zöld mintával. A romos házak kapualjai is tartogattak meglepetést. A romok közül tucatjával kerültek napvilágra ún. "ülőfülkék". Hogy pontosan mire szolgáltak, nem tudható. Összesen 63 ilyen ülőfülke látható ma a Várban. Néhány magyar városon kívül ilyenek nincsenek sehol Európában. A legrégebbi XIII. századi darabok még egyszerű félkörívvel záródnak, később egyre díszesebbre építették őket. Kinek szebb az ülőfülkéje - talán ebben versenyeztek egymással a budai polgárok. A házak falán látható tábla eligazít a házak adatait illetően. A Várfal majdnem mindenütt épen maradt, néhány kisebb szakasztól eltekintve körbe lehet járni a tetején. Mi is kezdjük itt a sétát, nézzük meg a Buda felőli oldalt - menjünk el a Fehérvári Kaputól a "Savanyúleves Rondelláig". Régebben itt volt a budai sétatér, a "korzó". Ma eléggé kihalt, csendes.

 

Négy évvel a Lánchíd befejezése után megindult a Várhegy alatti alagút építése, Clark Ádám tervei alapján 1857-re készült el. Különösen szép Pestre néző, klasszicista kapuépítménye, a másik oldali későbbi munka.




A Várhegy alatti 350 méteres közúti alagút építésekor a közvélemény előtt a terv kivitelezhetetlennek tűnt. A hegy átfúrása hét és fél hónapig tartott.
Az Alagút tojás alakú boltozattal épült. A Lánchíd felőli bejáratát a hídhoz illően klasszicista stílusban alakították ki. A Krisztinaváros felőli torkolat már az építés korának megfelelően romantikus stílusban épült. Ezt ma már nem láthatjuk: a háborúkban elpusztult, és az Alagút nyugati kapuját új tervek alapján építették meg.
A rossznyelvek szerint csak azért építették az Alagutat, hogy borús időben bele lehessen tolni a Lánchidat. De ennél sokkal fontosabb oka volt: az Alagút elkészültéig Pestről a Krisztinavárost és a budai hegyvidéket csak a Várhegy megkerülésével lehetett elérni. Amint az Alagút is megnyílt, Buda megközelítése egyszerűvé vált, és Buda átalakult.

A Lánchíd és az Alagút építőjéről elnevezett (a kettő közötti) Clark Ádám téren áll a "0" kilométerkő, Borsos Miklós alkotása. Ez a kiindulópontja - a 8-as kivételével - a főútvonalaknak. A térről indul a Budavári Sikló. Clark Ádám (Edinburgh, Skócia, 1811. augusztus 11. - Buda, 1866. június 23.): angol mérnök. Élete meglehetősen titokzatosnak tűnik, főleg az ellentmondó életrajzi források miatt. Egyesek szerint a Glasgow-i Royal Technical College elvégzése után ugyanott segédmérnöki alkalmazást kapott, míg mások szerint soha nem végzett főiskolát, hanem egyszerű munkásemberként, önképzéssel jutott el arra a szintre, amely kevés diplomás mérnöknek sikerült. 1834-ben Széchenyi Istvánnal jött Magyarországra, hogy a Duna szabályozásához szükséges angol gőzkotrógép helyszíni összeszerelését és próbaüzemelését elvégezze, majd visszatért hazájába. 1839-ben Széchenyi javaslatára megbízást kapott névrokonától, Tierney William Clarktől, a Lánchíd tervező főmérnökétől a híd felépítésének vezetésére, amit 1842-49 között hajtott végre. Magyarországon telepedett le. 1847-ben az országos közlekedési bizottság tanácsadója, 1848-ban Széchenyi mellett a közmunkák minisztériumának műszaki tanácsosa volt. A szabadságharc idején, amikor Hentzi osztrák tábornok szorult helyzetében fel akarta robbantani a Lánchidat, Clark kinyittatta a Duna és a Lánchíd lánckamrái között lévő zsilipeket, a szivattyúkat pedig összetörette. A lánckamrákhoz így nem lehetett hozzáférni, ezért Hentzi a puskaporos hordókat magára a hídra rakatta. Máj. 21-én a hordókat felrobbantották, de a hídban nem sok kárt tudtak tenni, 1852-ben megtervezte a budai alagutat, s azt 1857-re elkészítette.

1855. szeptember 6-án feleségül vette az akkor 19 éves Áldásy Máriát, a budai városkapitány lányát. Házasságukból Nelly, Irén és Simon nevű gyermekeik születtek. Ő tervezte a bécsi Karolinenbrückét és a leitmeritzi nagy hidakat is. Élete végén építette fel az I. ker. Koronaőr u. 7. szám alatti Clark-villát, ám a beköltözést már nem érte meg, tüdőbajban meghalt. (A villát a II. világháború során bombatalálat érte és lebontották.) Clark Ádám életében semmiféle kitüntetést nem fogadott el. V. Ferdinánd a Lánchíd építéséért nemességet akart neki ajándékozni, de az ősi skót nemességére büszke Clark elhárította ezt a megtiszteltetést. forrás forrás

forrás         Destroyed tram and tanks on Clark Ádám square date:  1956 country:  Magyarország place:  Budapest filename:  00001524.tif

A fővárosi hidak közül korát és hírnevét tekintve is első a Lánchíd (a Duna teljes szakaszának is második hídja). Széchenyi István kezdeményezésére 1839-1849 között W.Th. Clark tervei alapján Clark Ádám építette. A Duna magyarországi szakaszán az 1800-as évek elején még nem állt állandó híd. Megépítését gróf Széchenyi István kezdeményezte 1839-ben. A Lánchíd alapkövét 1842 augusztusában helyezték el a Duna medrében, s hét esztendővel később, 1849-ben adták át a forgalomnak. A két hídfő oroszlánszobrai, Marschalkó János munkái, 1852-ben készültek. Szerencsésen túlélték a második világháború rombolását. Világcsoda volt a maga idejében, párját csak Londonban találhatták - mint ahogy a terv is angol. Az első pest-budai állandó híd hosszú partszakaszok között teremtett kapcsolatot: a legközelebbi ilyen építmény akkor csak Bécsben volt található. A híd jelentősége a gazdaság- és országszervezés szempontjából is óriási volt. Öntöttvas díszei, nyugodt méltóságot és egyensúlyt sugárzó szerkezete a legszebb ipari műemlékeknek kijáró helyre emeli Európában. Mindezek miatt a Lánchíd nemzeti jelkép: a haladásnak, a nemzeti ébredésnek, Kelet és Nyugat összekapcsolódásának jelképe, amit a pestiek nemcsak tisztelnek, de szeretnek is. Ennek a szeretetnek a megnyilvánulása az immár hagyományossá váló születésnapi ünnepség, amit először 1999-ben, valóban a híd avatásának 150 éves évfordulóján rendeztek meg. A híd a Clark Ádám térről, tehát a 0 kilométerkő és az Alagút teréről indul Budán, Pesten pedig az impozáns Grasham-palota előtt juthatunk fel rá.

A felrobbantott Lánchíd A második világháború végén, Budapest összes hídjával együtt 1945. január 18-án a Lánchidat is felrobbantották. A robbanótölteteket a pesti oldal két lánckamrájában helyezték el, úgyhogy a lehorgonyzásukat vesztett láncok kiszakadtak a kamrából és a mederpillérek tetején levő mozgó sarukat is magukkal rántva, áttörték a koronázópárkányt tartó falazatot, amely maga is teljesen labilis helyzetbe került. A kiszakadt láncok a túlterhelt függesztőrudakat egymás után elszakították és a híd pesti, majd középső nyílása a Dunába zuhant. A budai oldalnyílás pályája nem zuhant teljesen a vízbe, csupán kettétört, mivel a lánc elmozdulása a budai oldalnyílásban csak 3 méter volt, a pesti mederpillérben bekövetkezett 25 méterrel szemben. A pesti horgonykamra maga is teljesen tönkrement, a budai kamra és a lehorgonyzás viszont ép maradt, de csak a véletlen folytán, mert a felerősített robbanószerkezet – 1948-ban – teljesen szétázva bár, de előkerült.   A hídroncsok fekvése a mederben. A merevítőtartót és a láncokat felaprózva emelte ki az úszódaru. A hídroncsok helyzetéről és állapotáról pontos felvétel készült. A Lánchíd romjai A kevésbé sérült budai mederpillér. A budai nyílás merevítőtartóját – állványként lehetett használni a helyreállításkor. A Lánchíd budai nyílásában a robbanás hatására, a merevítőtartó övlemeze meggyűrődött. A tartó ennek ellenére nem zuhant a vízbe, meg lehetett erősíteni és helyre lehetett állítani.

 

 

 

 

A Lánchíd az első – Pestet és Budát egymással összekötő – állandó Duna-hídunk, s az 1838. évi árvíz által elpusztított főváros feltámadásának és világvárossá fejlődésének jelképe. Első építménye annak a Budapestnek, amely formálisan csak negyedszázaddal később jött létre.

A Lánchidat a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István kezdeményezése és fáradhatatlan tevékenysége nyomán egy neves angol hídépítő mérnök, William Tierney Clark tervezte. Az építkezés megvalósítására megalakult a Lánchíd Részvénytársaság, és ez a hídvámszedés jogosultsága ellenében magára vállalta a hídépítéssel kapcsolatos összes költséget. A részvénytársaság – a kor szokásait követve – Clarkot bízta meg az építkezéssel is. Abban az időben ugyanis még nem különült el egymástól a tervezői és kivitelezői munka. A tervezőnek minden esetben – ha terveit elfogadták – vállalnia kellett, hogy munkáját kivitelezi. Térítésben csak a kivitelezési munka részesült. Clark már mint kivitelező vállalkozó szervezte meg azt a csoportot, amelynek élén állott névrokona, Clark Ádám építésvezető mérnök, az a skót fiatalember, aki néhány évvel korábban, az első dunai kotróhajó megépítése és üzembe helyezése kapcsán Széchenyiék számára is ismerős volt.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1987-ben emelte világörökségi rangra Budapest Duna-parti látképét és a Budai Várnegyedet. Az indoklás szerint a budapesti Duna-part - amellett, hogy egyike a világ kiemelkedően szép urbanisztikai látképeinek - jól szemlélteti a magyar főváros történetének különböző időszakait.


Uralja a Duna partját


A budai oldalon a Lánchídtól, azaz a Clark Ádám tértől a Műegyetemig tart, magába foglalva a Budai Várnegyed épületegyüttesét, a Gellérthegyet a Szabadság-szoborral és a Citadellával, valamint a rekonstruált, szecessziós stílusú Gellért fürdőt.

A pesti oldalon a Duna-parti épületek a Margit hídtól a Szabadság hídig szinte mind részei a Világörökségnek. Ha a budai oldalról - például a Várból - nézzük, az impozáns műemlékek közül is kiemelkedik a Steindl Imre tervezte Parlament és a Magyar Tudományos Akadémia neoreneszánsz épülete vagy éppen a Belvárosi Plébániatemplom. Éjszaka még különlegesebb látványt nyújt a Roosevelt téren álló, nemrég felújított Gresham-palota, és a pesti Vigadó is.


Híresek a Lánchíd kőoroszlánjai

A pesti oldalon található, sétára és üldögélésre csábító Duna-korzó

 

 

 

 is része örökségünknek, ahogy a négy híd - a Margit-híd, a Lánchíd, az Erzsébet-híd és a Szabadság-híd - is.

A középkorban a várfalnak ezt a részét a halászok céhe védte, innen kapta a nevét. A mai halászbástyának természetesen semmi védelmi szerepe nem volt. Egy látványos kilátóterasz, impozáns lépcsőkkel és sétautakkal. Talán innen nézve legszebb a pesti Duna-part, csodálatos panoráma nyílik a fővárosra, a pesti oldalról nézve pedig a Halászbástya teszi teljessé a Várhegy sziluettjének szépségét.

A bástya és a templom között látható Szent István király bronz lovasszobra. 1906-ban került felállításra.
A talapzat Schulek Frigyes tervei alapján készült, neoromán stílusban, a király életéből vett díszítő elemekkel. A szobor Stróbl Alajos műve.

Továbbsétálva a templom után a Hilton Hotel következik, mely 1976-ban épült Pintér Béla tervei alapján. Nemcsak modern szálloda, hanem sok történelmi emléket is rejteget magában. A szálloda érdekessége, hogy két nevezetes műemlék felhasználásával épült.

Északi szárnya a középkori Szent Miklós kolostor maradványai felett épült, déli szárnyát a volt jezsuita kollégium 18. században épült fala alkotja. A kettő találkozásánál áll a helyreállított Miklós torony, 1930-ban helyezték el rajta Mátyás királyt ábrázoló domborművet.

A szálloda előtti tér – Hess András tér – nevét a német származású. Hess András nyomdászról kapta, aki Magyarország első könyvnyomdáját a szemközti 4-es számú házban rendezte be. Ma a Fortuna étterem működik a helyén.

A tér közepén áll XI. Ince pápa szobra. Buda török uralom alól való felszabadulásának 250. évfordulójára 1936-ban állította a város a szobrot, amely Demkó József alkotása. XI. Ince pápa kezdeményezte a török elleni szövetség létrehozását és anyagi támogatással is hozzájárult a felszabadító harcokhoz.

A szobor mögötti épület az un. Vörös sün ház. Nevét a bejárat fölötti domborműről kapta. 1785-ig itt működött a vár egyetlen fogadója a ???Vörös sünhöz”.Nagytermében színielőadásokat is tartottak.

forrás

A múzeum gyűjtőköre a hazai kereskedelem, vendéglátás és idegenforgalom történetének valamennyi emlékét felöleli. Régi tárgyakat, berendezéseket, művészeti alkotásokat, fotókat egyaránt bemutat.

Az 1966-ban alapított múzeum közel 60 ezer vendéglői, üzleti berendezési tárggyal, reklámeszközzel, képzőművészeti alkotással, 220 ezernyi adattári tétellel, mintegy 50 ezer fényképfelvétellel és szakkönyvtárral rendelkezik. 50 védetté nyílvánított vendéglátó és kereskedelmi üzlet tartozik hozzá.
A múzeumi gyűjtemény magja a kiemelt műemlékben, az egykori Fortuna fogadóban kapott helyet. Legértékesebb műtárgyai között középkori aranykanalat, aranymérleget, cégéreket és bolti berendezéseket, enteriőröket tartanak számon. Az utóbbiak közül leginkább figyelemre méltó a pécsi Nádor és a budapesti Gellért Szálló, a Friedl és a miskolci Roráriusz cukrászda, valamint a Stühmer vegyes- és vadászbolt.
Állandó kiállításán a XX. század első felének magyar kereskedelmét korabeli bolti berendezésekkel, árucikkekkel, már-már elfelejtett munkaeszközökkel, reklámtárgyakkal idézik fel. A Vendégváró Budapest című tárlat a fővárosi vendéglátás történetének két kiemelkedő jelentőségű korszakát mutatja be: 1873-tól, Buda és Pest egyesítésétől 1896-ig, a millenniumi ünnepekig - illetve 1896-tól az 1930-as évekig, tehát Budapest világvárossá válásának idejét. Egy pesti iparos-kereskedő cég fénykora címmel Dréher Ignác iparos és vaskereskedő személyén keresztül idézik meg a kort, 1848-as emlékekkel.
A múzeum könyvtára nyilvános.

 

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

1051 Budapest, Szent István tér 15.

---

A budavári Nándor-laktanya épületéban található a Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A fegyvertár mellett jelentős az egyenruhatár, a zászló- és a numizmatikai gyűjtemény is.


A kiállítás már a bejárat előtt elkezdődik


A magyar hadtörténelem emlékeit gyűjtő múzeum a Hadi Levéltár 1918-ban létrehozott "muzeális csoportjá"-ból alakult ki. Az 1922-től önálló intézmény 1929-ben került jelenlegi helyére. 1944-45-ben anyagának 70 százaléka elpusztult. A ma már ismét tekintélyes anyagban a fegyvergyűjtemény több mint 50 ezer kézi-, gépi fegyverből és haditechnikai eszközből áll, az egyenruhatár mintegy 30 ezer tételt, ezen belül 300 teljes öltözetet foglal magában, a zászlógyűjtemény 5 ezer darabos, a numizmatikai gyűjtemény pedig 28 ezer érmés.

A múzeum legjelentősebb műtárgyai közé számít Damjanich Lajos 48-as honvédtábornok szablyája, Klapka György díszszablyája, Kiss Ernő 48-as honvédtábornok szolgálati atillája, az 5. (Régensherceg, később Radetzky) huszárezred 1806-os ezredzászlaja (amelyet György angol régens adományozott, és Széchenyi István hozott haza).

Állandó kiállításai a kézifegyverek illetve a magyar honvédség történetét, az 1956-os forradalom 13 napját, illetve egy közel 15 négyzetméter alapterületű vármakett segítségével egy középkori ostromot mutatnak be.


A múzeum, ami elnyerte Az év múzeuma 1999 címet, időszaki kiállításokat is rendez. Könyvtára nyilvános.

A Mária-Magdolna-templom már 1496-ban is állt. A II. világháborúban rokkant meg. Hajójának helyén rendezték be a romkertet, amely a templom különböző építési periódusainak kőemlékeit mutatja be.

 

 

A Mária Magdolna-templom a kommunista diktatúra által lerombolt templomok egyike.

A Budai Várban lévő templomot a XIII. században építették, első említése 1257-ből való. A középkorban plébániatemplom volt.

1541 után az egyetlen templom volt, melyet a törökök meghagytak keresztény imahelynek, ám csak 1596-ig, azután dzsámivá alakították.

1698 után a ferenceseké lett, 1792-ben itt koronázták meg I. Ferenc királyt. 1817 után helyőrségi templom lett.

A II. világháború alatt súlyos károkat szenvedett, és az ötvenes években helyreállítás helyett Rákosi Mátyás személyes utasítására lerombolták. Csodálatos módon a gótikus elemeket tartalmazó óratornyot, és egy, az átellenes oldalon lévő mérműves ablakkeretet meghagytak.

A templom fél évszázada romokban áll.

 

[forrás]

 

A várra több úton és gyalog, autóval, busszal vagy a Siklóval is feljuthatunk - akárhogy és akármelyik részére is érkezünk, sétára hív - és megpihenésre alkalmas helyeket is kínál - a régi budai polgárok negyede, ahol a gótikus ülőfülkék alig szemmagasságától egészen a magas homlokzatok díszeiig érdemes emelni tekintetünket.

Az ilyen barangolások mindig a pillanat diktálta utak és saját felfedezések bűvöletében telnek, de azért jó megjegyezni néhány utca- és térnevet. Például az Úri utcáét, ami az egyetlen olyan házsor a negyedben, amely észak-déli irányban végigfut az egész platón. Érdemes figyelni a részletekre és be-bekukkantani az udvarokra is. Itt látható a negyed egyetlen gótikus, s ráadásul emeletes lakóháza (homlokán a 31. számú táblával), vagy a 37. számú barokk épület tágas udvarán rejtőző, kora középkori lakótorony. Itt, a közelben nyílik a Balta köz, amely az Úri utcát a Tárnok utcával köti össze szűk sikátorával. Három ősi kereskedőház sorakozik egymás mellett; a Tárnok utca 14., 16., és 18. számú épületek. Kettőnek előreugró emeleti traktusa kőgyámokkal alátámasztva kínál különös árkádsort a sétálóknak. A 14. számú épületnek rekonstruált falfestése is XV. századi. A 18. számú ház a Várnegyed egyik legrégibb patikája.
Tovább sétálva az Úri utcán megnézhetjük még a Veszprémi-ház (Úri utca 38.) udvarának déli falánál a hétszázötven esztendős, csúcsíves ülőfülkéket, az Úri utca 41. mögött a Dárda közben álló XV. századi fal- és kapumaradványt, amely a Várnegyed legrégibb épített emléke. A Hadik-ház 1720 körül épült, gyönyörű barokk magánpalota. Így jutunk lassan el a hosszú utca északi végéhez, ahol egy egész épületnegyed monstruma terpeszkedik: a 49. szám alatti együttes, a Hadtörténeti Múzeum.

 

 

 

 

 

Túl a várfal mellvédjén, nyugat, északnyugatra pazar díszletként tárul ki előttünk a jobb parti városrészt ölelő hegyek zöld koszorúja. A János-hegytől



(és ´Hunyad orom)




majd a Sas-hegy,

végül a Gellérthegy.


Jobbra a kilátótól a Hárs-hegy


és a Remete-hegy magasodik.



A várban számos tér is megállítja a sétálót. Szent György tér sarkán van a legkisebb magyar színház, a Korona Pódium a hasonló nevű cukrászdában. A Dísz tér nevét az őrségváltásokról, katonai parádékról kapta a XVIII. században. Itt, a királyi palotanegyed és a polgárváros határán alakult ki a középkori város főtere, központi vásártere, és ahogy az akkoriban magától értetődő volt, a kivégzőhelye is. Itt fejeztette le Hunyadi Lászlót is - a későbbi Mátyás király testvérét - 1457-ben V. László.

A Szentháromság tér helyén a középkorban a Szent Miklós utca húzódott, az 1686-os ostromban azonban az itt álló házak elpusztultak. Ez egyébként az egyik legfontosabb a terk közül. Itt állott a XIII. században épített domonkos kolostor. Tornya homlokfalán Mátyás király Bautzenben (Németország) lévo domborművének másolatát helyezték el. A Hilton Szálló e kolostor köré épült, a régmúlt és a mai kor építészeti harmóniáját teremtve meg. Itt áll a Mátyás-templom, innen szokás felmenni a Halászbástyára is.

Szomjédját az első magyar nyomtatvány készítőjéről, Hess András budai nyomdászról, nevezte el az utókor, akinek közeli műhelyéből került ki a Budai Krónika,1473-ban. Itt, ezen a téren áll a Vörös Sün-ház, kapuja és cégére is 1820 körüli. A Kapisztrán téren érdemes felkapaszkodni a középkori Mária Magdolna-templom tornyába, nemcsak azért, hogy közvetlen közelből hallgassuk a rendszeresen felcsendülő harangjátékot, hanem a nagyszerű kilátásért is.

A számos cukrászda, söröző, kávézó mellett van itt minden, ami szájnak, szemnek, fülnek ingere - így például a Magyar Borok Házának pincéjében az ország összes borvidékéről tárolnak bort, és többségük a belépő ellenében meg is kóstolható. Különleges múzeumi élményt nyújt a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kiállításain kívül is: az udvarán egy több mint 150 éves szőlőtőke átvészelt filoxérát és háborúkat, s még most is terem. Nem mindennapi látvány a Telefónia Múzeum sem.

A nagy múltú magyar távbeszélés tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtésére 1991-ben alapították a Telefónia Múzeumot. Legjelentősebb műtárgya egy működőképes 7 A1 Rotary rendszerű távbeszélőközpont. Az 1876-ban szabadalmazott távbeszélő Alexander Graham Bell nevéhez fűződik, az első magyarországi telefonhírmondó Budapesten létesült. Puskás Tivadar öccse, Puskás Ferenc helyezte üzembe az első telefonhálózatot 1881-ben két előfizetőnél. A múzeum állandó kiállítása innen, egészen a kezdetektől napjainkig kíséri végig a telefónia történetét.
A múzeum épülete az egykori klarissza templom és kolostor. A középkori alapú épület Hillebrandt 1783-85-ös átalakítása nyomán nyerte el klasszicizáló barokk megjelenését.

A Sándor-palota 1806-ban épült Pollack Mihály tervei alapján. Jellegzetes klasszicista épület. A II. világháború után sokáig romokban hevert. Felújítása után 2002-től a Köztársasági Elnöki Hivatal székhelye.

Díszeit a főhomlokzat közép-rizalitjának első emeletén látható tekintélyes méretű domborművek adják - Anton Kirchmayer bajor szobrász munkái.

Több mint fél évszázad után újították fel
A palota nevét a Sándor grófi családról kapta. Utolsó gazdája, akivel a család neve sírba szállt, a legendás Sándor Móric, az Ördöglovas volt.

Az 1867-es kiegyezéskor Andrássy Gyula miniszterelnök szemelte ki az épületet kormányrezidenciának. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal a háború végéig ez volt a magyar miniszterelnök hivatala. Az ostromkor rommá lőtt épületet 1983-ban külsőleg helyreállították. Az Országgyűlés 2002. november 5-én alkotott törvényt arról, hogy a Sándor-palota a köztársasági elnök és hivatala elhelyezésére szolgáljon.